Zalán, aki 5 hónapos

..és húú, de akaratos.

Zalán csak egyik mellből eszik, 2 hete már akkor sem tudom átverni a másikkal, ha nagyon éhes vagy álmos..Ennek következtében -vagy nem - 7,5 kg. Kristóf beelőzte, ilyenkorra már 7,8 kg volt - tudom, hogy nem jelent sokat, csak érdekesség.
Kristóf is, Balu is bimbókiemelővel (bocsánat, védővel) kezdte, ilyennel:

Amiről az általam egyébként kedvelt Leche Lige is így nyilatkozik:

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a bimbókiemelő nem azonos a bimbóvédővel. A bimbóvédő egy szilikon "cumi", amit a mellbimbóra kell felhúzni, ezen keresztül szopik a baba. A bimbóvédő használatát szoptatási szakemberek nem ajánlják, mert rontja a kisbaba szopáskészségét, helytelen szopási technikát eredményez, cumizavarhoz vezet, rontja a szopás hatékonyságát, ezáltal a kisbaba nem jut elegendő tejhez, kevesebb tej termelődik, elapadhat a tej, használata tejcsatorna-elzáródáshoz, mellgyulladáshoz vezethet. Ha a szoptatás fájdalmas, a bimbóvédő használata helyett inkább a helyes mellrehelyezés segíthet. (Nekem nem fájdalmas volt, csak kicsi, és még Balunál ezt ajánlották a kórházban - be is vált)

Kristóf aztán olyan 7 hónaposan simán elhagyta, szépen evett mindig, pedig azt hallgattam, hogy szeegény gyerek, milyen nehéz lehet neki - még a kórházban is, pedig ott még csak a a letapadt nyelve miatt volt nehéz neki. Zalán pedig aztán se cumit, se bimbóvédőt, semmit nem kap, és mégis vergődés a szoptatás. Amellett, hogy naponta legalább 10-szer eszik, éjszaka 2-3-szor, nem tudom pontosan, ha úri kedve úgy kívánja, jól megharap. Amire én bedühödöm, ő meg vigyorog..

Tehát eszik ő, amennyit kell (dokinéni szerint nincs még baj - javasolta a kiskanállal történő etetést a lefejt tejből - mondtam, hogy haha, erre végképp nincs időm)., és még egy bizonyíték, hogy a gyerekek működése semmilyen rendszert nem követ. Egyik ilyen, másik olyan, egyik nap ilyen, másik nap már teljesen más.. semmilyen elvre, nézetre nem lenne szabad hallgatni, csak és kizárólag a gyerekünket figyelni, reagálni mindenre: a sírására, de a nevetésére is, a gőgicsélésre, hallgatni az ösztönökre és figyelmen kívül hagyni a rengeteg okos megjegyzést, tanácsot, tapasztalatot.

Hamarosan úgyis elfelejtjük a gondokat - és újak lépnek a helyükre.

A kedvencem amúgy is a "Jó baba?" kérdés. Igen, jó, nyilván mindig ez a válaszom, még akkor is, amikor nagyon dühös vagyok a kis energiabombára. Erre a bölcs reagálás: "hát, persze, hogy jó, milyen is lehetne, szegény" - célozva arra, hogy ennyi gyereknél az ember nem tud foglalkozni egy babávall, mert nincs rá IDŐ (wtf), úgyhogy szegényke biztos már nem is sír.
Hát, Zalánt szerintem senki a világon nem nevezné "jó" babának. Mindig hordozni kell - valahogy, keveset alszik, sokat sír, nagy az ingerigénye, utálja az egy helyben-levést (vagymit).

Amúgy meg - egy újabb felesleges összehasonlítgatás, de hát ez van - Zalán alig hajlandó forogni is, nagy duzzogva néha sikerül neki, de szeretne kúszni: a lábmunkája már meg is van hozzá, de a kezével nem halad rendesen. Kristóf ilyenkor már sokkal összerendezettebben mozgott, valszeg ezért is gondolok vissza nosztalgiával azokra az időkre, mikor még ő volt ennyi idős. (a nehézségeket ezek szerint gyorsan elfelejtettem)

Persze, ha van annyi időm, hogy egész nap a földön fekve játsszak velük (nincs), akkor nincs semmi baj, Zalán kibújik a bőréből örömében, ha az emberek (különösen a család) szórakoztatják, ha van elég időm, és Kristóf leköti magát (ritkán van), szépen el tudom ringatni Zalánt, és ő megnyugodva alszik akár 1 óra hosszat is egyfolytában .DDD

Kristóf a mindene, épp ezért, ha megjelenik Zalán látómezejében, az überel minden szükségletet: alvást, evést stb. Imád terítőket húzogatni, billentyűzetet csapkodni, papírt szétcincálni. Érdekesek a nagy textilkönyvek, lógó zsinórok, haj!!. A felső ínye is duzzadt, várhatóak az újabb fogacskák. Este fürdésig nyűg, majd apával 10 perc hancúr a vízben, utána 10 perc nyügi velem öltözés címén, pici játék, és maratoni, álombaringató szopizás - szigorúan csak akkor, ha Kristóf már elment fürödni, különben őt kell nézni evés helyett is.

hétvégénk

Gyönyörű-gyönyörű őszi idő - és mégsem a szabadban töltöttük..
Először jött egy baleset - természetesen Kristóffal, aki valamit csinált Baluval, és ez annyira fájt neki, hogy őrült zokogásban tört ki, és veszettül fájlalta a jobb kezét. Nem is tudtunk dédihez elsétálni, Ramiékkal sem találkozhattunk, hanem hazasiettünk Elmót nézni, és egy idő után elszenderült a kis sebesült. El nem tudom képzelni, mi történhetett - Balázs semmiről nem tud, és hiszem, hogy megmondta volna, ha történt volna valami különleges -, így csak annyit tudok, hogy a karjánál fogva - nem a kezénél - megfogta, mielőtt levágódott volna a kicsi a lépcső tetejéről.

Jancsi persze pont ilyenkor nincs itthon - egész héten hol dolgozott (esténként is, mert ügyeletes volt), hol havernak segített, hol kipihente az egész hetet :/ Mire megjött (3 óra múlva) - egyedül nem indultam el az ügyeletre két gyerekkel, plusz egy aggodalmaskodó kamasszal -, már normalizálódott kicsit a helyzet, és egy idő után használta Kristóf  a jobb kezét is.
Lehet, hogy elbagatellizáltam, de nem szívesen várakozok órákat a kórházban, és nem teszem ki az amúgy is rettegő gyereket hülye vizsgálatok sorozatának. Persze, ha este is fájt volna a keze, akkor biztos elmegyünk a kórházba, szerencsére nem kellett:)

A vasárnap pedig klassz volt: teniszeztünk Baluval egy óra hosszát, határozottan ügyesedtem az első alkalomhoz képest - nem volt nagy teljesítmény, halál béna voltam a múltkor. Balu edzője szerint a kölyök nagyon tehetséges és nagyon ügyes, de ezt csak súgva mondta, csak nekem, ajánlása szerint ne egy, hanem két gyeplővel próbáljam meg fékezni  a gyereket, mert hajlamos elkanászodni :D

Szombaton reggel pedig ilyen szépséget és nagyon finomat sütöttem - előző este elkészítettem a tésztát, a csigákat megformázva ráraktam a tepsire, az egész cucc a hűtőben pihent éjszaka, reggel 8-ra pedig illatosan sültek a finom, vajas tésztás kakaós csigák. Iszonyat büszke voltam magamra, míg a fiúk vérforraló közönnyel vették tudomásul az erőfeszítésem: megnézhetik mikor kapnak legközelebb ilyeneket :p

vendégségek

Nos, nem igazán vagyunk elkényeztetve vendégekkel - van, amikor ez jó, és van, amikor kevésbé. Vagyis, néha azt érzem, hogy elég nekem a két pici, nem tudok másra figyelni, és ezt rendszeresen megbánom, mert amikor eljön valaki, akit szeretek, napokra feldobja a hangulatomat.
Itt volt Mártika és Rami XD Nálam jobban csak Kristóf örült a csajoknak, nem kicsit volt felpörögve. Ramival megbeszéltük a fontos dolgok 10%-ának a 2/3-át (vagyis volt olyan történet, amit sikerült végig elmondani) és nagyon jól szórakoztunk.

Mártika és Kristóf mint testvérek játszottak, időnként beszélgettek is.

Zalán is profitált, mert a babusgatás után Rami megmutatta (ismétXDD negyedszer, talán?) a helyes kendőkötést, és az addig nyűgös baba hatalmas aludt a hátamon.

Nem vagyok valami híres vendéglátó, semmivel nem tudtam őket megkínálni (egy hete folyamatosan indultunk bevásárolni, és vasárnap délelőtt tudtuk csak megoldani, vicces volt a hűtőnk, vaj, citrom és némi sajt maradt benne hétvégére), na de van nagyfiam is, akinek eszébe jutott a pizza!! És rendelt egy 55 cm-eset, aminek estére hűlt helye volt, pedig a vendégek finoman szólva keveset fogyasztottak belőle. És Jancsi mindennap főzött teája húzott még ki minket - csipkebogyó, és nagyon hamar el szokott fogyni.

Szóval volt egy szép és vidám napunk, hála a csajoknak:))

Kristóf a nap végén így vacsorázott, jól kifáradt

csendélet

Az előbb még bosszankodtam, hogy Zalán nem hajlandó aludni, dacára annak, hogy 6-kor már kukorékolt. Csütörtökön viszont, amikor programunk volt, 2 óránál is többet aludt - felébresztettem, hogy tudjunk babaklubba menni (pedig alvó babát NEM ébresztünk!).
Most viszont fél óráig néztem, ahogy Kristóf játszott, és Zalán áhítattal figyelte. Vagyis áhítattal figyeltem az áhítattal figyelést :DD

Erről még fotó sem készült, mert túl áhítatosak voltunk. (mert természetesen miközben  áhítattal figyeltem őket, nem mertem megmoccanni sem, csak nyeltem vissza a könnyeimet.
Még csak ritkán tudom azt mondani, hogy megérte: a kevés alvás, a nulla szórakozás, és egyebek, de ez egy ilyen pillanat volt)

társasági élet

Ma ismét kluboztunk, ahol most nem volt kedvem fényképezni, szokásos csütörtök volt, jó hangulatú, vidám, vidám gyerekekkel - na jó, az öltöztetés mindenkinél kiverte a biztosítékot.

Aztán, ami itthon volt.. Kristóf először is sírva búcsúzott Mártikától, aki vigasztalta, "semmi baj, Kittósz, semmi baj", még nekem is elismételte a kicsi lány, hogy feltétlenül adjam át ezt az üzenetet Kristófnak. Aztán itthon, megevett egy fél tányér levest (a másik fele a ruháján és környékén landolt), egy kis gesztenyepürét, es egy rudival a kezében a konyhakőre ült. 
Pedig már ilyen szépen eszik:

Zalánt átpelenkáztam, visszatérve ez a látvány fogadott:

Itt a kicsi alszik a kövön (külön felhívom a figyelmet az eldobott rudis papírra). Mikor felemeltem és bevittem, kiderült, hogy sok rudi van a haján is, szerintem először belefeküdt a maradékba. Azóta is alszik.

A klubban pedig Rami megmutatta, hogyan is kell megkötni helyesen a batyut, illetve hogyan tudom jól hátrarakni Zalánt. Nagyon egyszerű, de lépésről-lépésre kellett elmagyaráznia, nem is egyszer :DD Itthon aztán pikk-pakk felkaptam, és megkötöttem. Jelenleg itt szunyál Zalán is - a hátam közepén.
Persze a képeket utána csekkoltam, és igazítottam, hogy a feneke lejjebb, a térdei feljebb kerüljenek a kötésben, remélem, már jó. De próbálkozásnak nagyon klassz, simán ment minden.

A cipeléstől fáradt, görnyedt derekam szinte simogatja ez a batyus hordozás: kiegyenesítem végre a hátam, és érzem a jótékony hatást.

A kendő pedig a klub új szerzeménye: Balázs lefújolta, nekem tetszik - klassz, puha, vékony anyaga van, öröm vele babát kötözgetni. A neve pedig Hoppediz Timbuktu. Micsoda nevek?!

Most néztem meg: Balázs is alszik - ez több, mint gyanús.. Remélem, nem valami ocsmány betegség ólálkodik errefelénk!

kötögetek

Kötő- és horgolósuli indult - nem épp, most, de épp most fejezem be ezt a bejegyzést. Végre egy ingyenes, és teljesen érthető leírás. Én olyan 14 éves korom óta kötök, pulóvereket, babaruhákat követtem el ideáig, és tudok mintaábrát is olvasni, és leírás alapján bármit megkötök, nos, már az első leckékben találtam új dolgokat. Amiket nem tudtam, bár alapdolgok.

Például: tudtam, hogy szélszemet nem kötünk le kétszer, én eddig úgy csináltam, hogy a sor végén kötöttem egy sima vagy fordított szemet - ahogyan a soron lévő szem kívánta -, és az új sorban aztán átemeltem az első szemet. Nem teljesen rossz ez a megoldás, de nem is jó, és főleg nem szép.
Most megtanultam, hogy ha különálló darabot kötünk - pl. kendőt, sálat -, akkor minden sor végén az utolsó szemet simán kötjük le, és ez szép szélt ad a darabnak, aminek van egy kis tartása.
Ellenben, ha darabokból álló - pl. pulóver - valamit kötünk, akkor a sorok végén fordított szemet kötünk, ami szintén szép szélt ad, viszont ez a szél sokkal lazább, gyakorlatilag láncszemekből áll, amik segítségével akár össze is horgolhatjuk a darabokat vagy könnyedén összevarrhatjuk őket.

Most egy ajándékot kötök, úgyhogy csak egy kis darabot mutatok egy készülő műből, remélem, hamarosan készen lesz - a babatakarót tettem félre ismét, pedig már csak 12 kocka hiányzik belőle (24 már készen van és összevarrva várja a többieket).

Nahát ezt írtam pár hete, aztán nagyon megjártam ezzel a kendővel. Először is megkötöttem belőle a leírás alapján 5 mintasorból álló darabot, aztán mégegyszer egy ugyanilyen darabot, az egyik nem nagyon tetszett, azt lebontottam, a másikat kezdtem folytatni a másik fajta mintával, de rá kellett jönnöm, hogy nem megy kisbaba mellett ez a bonyolult csipkeminta nekem, folyton eltévesztem, és mivel sok a ráhajtás, visszabontani sem egyszerű a kendőt, és ennek az is az oka, hogy a fonal sokkal vastagabb, mint kellene ehhez a tűhöz. Úgyhogy most az egészet vissza fogom bontani és 6-os tűvel újrakezdem - így a csipkeminta is jobban fog érvényesülni, és talán bele sem fogok zavarodni.

A képen is látszik, hogy szinte semmi nem jön elő a szép csipkemintából, túl vastag a fonal a tűhöz.

Horgolni pedig most tanulok a barkától, csak az még nehezen megy, nem áll rá a kezem úgy, mint a kötésre, pedig mennyivel egyszerűbb és haladósabb!
Négyzeteket horgolok, az elsőt sikerült elkészítenem, és ez nagy haladás, sőt tegnap elalvás előtt belenéztem a következő négyzetbe:/ - jelentsen ez akármit is.

És így néz ki Kristóf sálja, amit pár napja (2hete?) kötök. Lassan haladok, mert csak esténként van rá időm - mint annyi minden másra. De ma már fel is avattuk - és egészen népszerű. Ezt a baktus formát többfelé lehet látni a neten, és egészen ideális kisgyerekekhez, mert a vékonyodó végeket jól meg lehet kötni a pici nyakon (ami néha nem is nyak, csak hurka), és nincs egy nagy bumszli elöl/hátul.

Úgy kötöttem, hogy 4 szemet felszedtem, aztán minden 4. sorban szaporítottam 1 szemet a következő módon:
1 szélszem, 1 sima szem, 1 ráhajtás (de a szemet a ráhajtás kötése előtt megfordítottam: jobb tűre kell átszedni, és a ballal beleszúrni a szem hátuljába, és visszacsúsztatni a bal tűre, és így készíteni egy ráhajtást, majd sima, sima sima az egész sorban.

Amint a kívánt magasságot elértem, illetve a sál kívánt hosszúságának felét, elkezdem a fogyasztást, minden 4 sorban fogyasztok egy szemet:
1 szélszem, 1 sima, 2 szemet összekötünk, balra dőlő fogyasztással (a bal tűről lekötés nélkül átcsúsztatunk 2 szemet a jobb tűre. Majd a bal tűvel balról jobbra az átcsúsztatott szem jobb tű mögött lévő szára mögül a szembe szúrva visszacsúsztatjuk előbb az egyik, majd a másik szemet a bal tűre), majd sima, sima, sima az egész sorban.

Amint 4 szem marad a tűn, leláncolom a szemeket. A lustakötésnek és a szépen lekötött szélszemeknek hála a sál a leláncolás után gyönyörűen tartja a formáját:) És olyan jól áll Kristófnak!

Kukoricakrémleves - sajtropogóssal és heti menüvel

De szeretem a krémleveseket:D Jancsi is, Kristóf is ujjong, ha megkérdem, kér-e levest: levest, levest, húúú, de jó!
Amit szeret: levest, husit, kumpit, ssütit (meg dudiiit!!)

Tehát szeretjük a leveseket, és Szepykénél láttam egy újdonságot (még októberben), ami kipróbálás után is nagyon ízlett mindhármunknak. Arról fogalmam nincs, hogy Balázs szeretné-e a krémleveseket, mert ha jól emlékszem - és jól emlékszem -, egyszer sem vette a fáradtságot, hogy megkóstolja.

A recept itt, és ugyanúgy is készítettem el. Azért persze leírom én is, hogy meglegyen. Apropó, megjelent a Kifőztük magazinban. Mióta azt olvasom, és letöltöm, semmilyen főzős újságot nem veszek, nem nyirbálom szét a Nők Lapját sem, mert nagyon szuper ez az online összeállítás. Évszak szerint hozza a finomságokat - azazhogy idény szerint, most épp sütőtök és néhány adventi íz jelent meg benne, nem mellesleg néhány hasznos praktika is található minden szám végén, amiket én is bevetek - szinte mindegyiket.

2 ek olajon 
        megpirítunk
1-2 ek szárított tárkonyt
        hozzáadunk
1 kis fej kockára vágott hagymát
        megpároljuk, majd hozzáadunk
1 kukoricakonzervet
        felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje, felforraljuk, 15-20 percig főzzük, sózzuk, borsozzuk, botmixerrel összeturmixoljuk, majd ismét átforraljuk.

Ennyi az egész:) Imádom. És még olyan sok finomságot kell kipróbálnom, ma pl. - szintén Szepykétől - sajtlevest főztem, és mennyei. Kristóf majdnem akkora tányérral evett belőle, mint én.

És a sajtropogós, amihez összesen 10 dkg trappista sajt kell, és egy serpenyő (a képen láthatót mondjuk pont sütőben készítettem, de maradok a serpenyőnél, finomabb), illetve 10 perc.
A sajtot kis kockákra aprítom, és beteszem a serpenyőbe. A világon semmit nem csinálok vele, csak hagyom, hogy a serpenyőben elfolyósodjon, fakanállal kicsit visszanyomkodom a széleket közben. Aztán várok kb. 3 percet, majd leveszem a tűzről, pár perc és kihűl, akkor megfordítom, újabb 3 perc pirulás, és mostmár a hűlést sem kell kivárni - KÉSZ!
Nyami. Persze hátulütője a dolognak, hogy rögtön kell egy újabb adagot is csinálni :D

A heti menüm pedig valahogy így néz ki:

Hétfő: csirkehúsleves, töltött karaj, citromos legyezőtorta
Kedd: sajtleves, túrógombóc
Szerda: tejfölös-sajtos csirkemell párolt rizzsel
Csütörtök: sütőtökkrémleves, töltött kenyérkék
Péntek: rizses hús
Szombat: csirkecombok fehérborban párolva, sült-főtt krumpli
Vasárnap:palócleves, sütőtökös muffin

őszi szünet, és ami utána jön

a tükör halál vicces

Végre, elmondhatom, az összes gyerek és felnőtt egészséges! Múlt héten volt az őszi szünet. Balu sokat teniszezett, sokat sétáltunk négyesben, keveset tanult, sokat játszott :D Majdnem kiolvasta az "Ábel a rengetegben"-t. Ez már a 3. kötelező, és még csak november van.
Péntek du. 2-re sikerült a könyvet megszerezni, futárral - mert persze könyvesboltban nem lehet kapni, évek óta nem árulják, mért kell akkor ezzel kínlódni?!(e-bookon megvolt, de azt utál Balu olvasni, még nyomtatott formában is, neki a jól bevált könyvformátum kell) -, úgyhogy a 7végi program adott volt, mert olvasónapló is kell. Persze, nem az utolsó pillanatban kellene gondolkodni. Még mindig jobban jártunk, mert a waldorfban anno a Nils Holgerssont kellett volna elolvasni, amiből a könyvtárban is összesen 2 példány volt. És azt nem egyszerűen elolvasni kellett, hanem az órán feldolgozni, vagyis huzamosabb ideig kellett a könyv. Kb. félév kellett,mire belátta a tanárnő, hogy nem fog menni..

Ideje volt meggyógyulnunk, megjött az eső. Nem baj, van esőkabátunk, egyeseknek még gumicsizmája is - nekem nincs, ofcoz.

komolyan: tartja a tesót

A hétvége ehhez képest időpocsékolás volt - semmire, de semmire nem jutottunk. Elmentünk Jancsi szüleihez + nővéréék (ez 7 embert jelent egy 60 nm-es házban + mi négyen, mert Balu ugye olvasott). Elindultunk, fél 2-kor, azzal az elhatározással, hogy 1 órát maradunk, így lesz idő autót mosni, és elsétálunk ötösben a botanikus kertbe - még világosban megnézhettük volna.

Ehhez képest Kristóf elaludt az úton, du. 4-ig szunyált az egyik szobában, majd felkelt, de addigra már Zalán bóbiskolt az ölemben, Kristóf elkezdte a szokásos 1 órás közeledési krízist, amikor csak kapaszkodik és nem lehet letenni, majd egy tattorta (traktor, igazából) megtörte a jeget, és kb. 7-kor indultunk haza. Közben az összes gyerek kiabál, legalábbis egy mindig, megy a tv (Discovery, mindenki bámulja, miközben elvileg beszélgetünk) most komolyan, 5 órát elraboltak az életemből, mikor így sincs sose időm semmire, és az értékes hétvége, amikor lehetnénk normális család is.. ahh!
És még szavam se lehet, mert igazából aranyosak, kedvelem is őket - mondjuk alkalmanként egy órára. És biztos én vagyok antiszociális, de ez a halálom, amikor aranyosan elüldögélek egy heverőn órák hosszat, csacsogok, és mosolyogva nézem az összesen 5 gyereket (ami időnként 7). És miért kérdezi meg utána Jancsi, hogy miért nem éreztem jól magam? Mert nem olyan voltam, mint szoktam lenni.. Mivan? Ennyire nem ismer? Áááh!

Vasárnap pedig kaptam 2 óra szabadprogramot, elmentem teniszezni Baluval (fúú, klassz volt, jól megmozgatott), utána pedig megnéztem az edzését. Négyen vannak most, háát.. Balázs valami teljesen más dimenzióban játszik, mint a többiek (dicsekvés ON) A versenyen se volt semmi, de ott inkább biztonságra ment, alapvonaljátékot játszott, itt pedig megláttam, hogy milyen amikor támad. Naggyon durva! Nagyon jó, még órák hosszat elnéztem volna. Könnyed, erős, ügyes - a nagyfiam! (dicsekvés OFF)

Megbeszéltem Jancsival, erre minden vasárnap igényt tartok. Tulképp jógáznom kellene, de az idült pénzhiány miatt ez most tovább csúszik - az a lényeg egyelőre, hogy valamit mozogjak, mert kezdek nagyisan közlekedni:/

A hétfő a legszuperebb napom volt - mintha érezte volna a sors, hogy egy csapás elég egy napra - természetesen pénzügyek, természetesen nem részletezem, még mindig emésztek, és töröm az agyam.
De a lényeg: a kicsik egész nap tündérek voltak, sokat játszottunk, nevettünk, főztünk, takarítottunk, aludtunk!! Semmi kiabálás, bosszankodás:D

(Balu megpróbált egy nap alatt mindent megtanulni, amit elvileg a szünetben kellett volna.)

És most.. megyek menüt tervezni.

Mákos guba - gubarúdból

Nem is tudtam régebben, hogy van gubarúd, a gasztroblogokat olvasgatva találtam rá - lehet, hogy kapható errefelé is, de én tuti, átsiklottam fölötte. Az is igaz, hogy itt Szabolcsban nem mákos gubát eszünk, hanem bobájkát, úgyhogy kizárt, hogy korábban találkoztam ilyesmivel - a guba szóval csak felnőttként ismerkedtem meg.

Anyukám, nagymamám anno még vízzel öntötte le a karikára vágott kifliket, és zsírban pirította - emlékeim itt véget is érnek a mákos bobájkáról, sosem vonzott a konyha, a főzéstől libabőrzött a hátam egészen a közelmúltig, nyűgnek, felesleges dolognak éreztem. Az utóbbi pár évben viszont egyre vonzóbb, nemcsak az, hogy a családnak ízlik, hanem jó szórakozásnak élem meg - a hámozás, reszelés munkáját leszámítva -, imádom az ízeket, illatokat, a végeredmény alakulását, az esetenkénti kreativitást. Egyre jobban belerázódom a főzésbe, és egyre könnyebben is megy - már van saját kreálmányom is, egy-kettő (persze, nem a mákos guba).

Tehát a mákos gubát előző este a gubarúd legyártásával kezdem. A 10 rúdból egy-kettőt frissen megesznek a fiúk, a legalább 8 maradék rudat szikkasztom másnapig, a guba összeállításáig.
A karikára vágott rudakat/kifliket megöntözöm 8dl-1 l tejjel, amiben felolvasztok 5 dkg vajat és 8 dkg cukrot, + vaníliakivonatot/cukrot. Ezután egy jénaiba szedem a karikák egy részét, megszórom porcukros mákkal (15-20 dkg mák + 8-10 dkg porcukor), meglocsolom egy evőkanálnyi mézzel majd kevés citrommal, és jöhetnek sorba a rétegek. Ezután vagy beteszem a sütőbe kicsit átpirulni (15 perc alatt 180 fokon) vagy nem, attól függően, mennyire éhesek a fiúk. Általában nem :D

Legutóbb kipróbáltam szegfűszeggel, Balu kivételével mindenkinek ízlett, de így nem rendszeresítjük a dolgot. (Az első pár harapás nekem se jött be, de aztán egyre jobb lett.)

A mák élettani hatásáról pedig nemrégen keringett sok info a neten, miszerint szinte csodatévő. Szeretjük a mákos dolgokat, különösen apa, így elhisszük:

Szlovákiában több évvel ezelőtt egy egész temetőnyi sírt kellett
exhumálni, mert áthelyezték azt a falu túlsó oldalára. Mindenki
legnagyobb meglepetésére a csontok teljesen ép állapotban voltak,
olyannyira, hogy tudományos vizsgálatot indítottak az okok
felderítésére. Az eredmény egyszerre volt banális és megdöbbentő.
Kiderült, hogy a
helyi lakosság rendszeresen, heti 3-5 alkalommal fogyasztott étkezési
mákot különböző ételek formájában, mivel épp a máktermesztés volt a
falu egyik fő bevételi forrása. A további tudományos kutatások
kiderítették, hogy a mák olajának rendkívül magas foszfor tartalma
volt a "felelős" a kalcium hatékony felszívódásáért, és a csontokba
beépüléséért. A kutatások során létrehoztak két, egyenként 20-20 fős
csoportot, melynek tagjai előrehaladott csontritkulásban szenvedő nők
voltak. Az egyik csoport hagyományos kezelést  apott, míg a másik napi
1-1 = mokkáskanálnyi mákolajat szedett. Az eredmény mindenkit
meggyőzött! A mákolajjal "kezelt"  csoport valamennyi tagjának
csontozata normális értéket mutatott már 12-16  hónapos kezelést
követően. Tanácsom tehát: hetente 3-szor fogyasszon  mákos ételeket,
vagy rendszeresen alkalmazza a gyógynövény szaküzletekben  is kapható
mák-olajat. Vigyázat! Levegővel érintkezve gyorsan avasodik, ezért
mihamarabb zárja vissza a kupakot, és tegye hűtőbe! A  csontritkulás
megelőzésére vagy az állapot  javítására ugyancsak kedvező hatású a
gyógynövényboltokban kapható medvehagyma alkoholos kivonatának  tartós
szedése. (Bálint János)

Link: http://www.terebess.hu/tiszaorveny/zoldseg/mak.html

Gyerekszáj

.. eljutottunk arra a pontra, hogy már meg tudok örökíteni egy-két beszólást:

Sétálunk, feketerigók:
- Badáár, epült! (madár elrepült).
Galamboknál:
- Kutus.. epült!
Felállványozott 4 emeletes ház 2. emeletén munkások dolgoznak:
- Bácsi.. epült!

Naná, hogy most nem jut eszembe más:)

very crafty

Most láttam egy fórumon belinkelve innen:

Tetszik, nagyon. Meg jó lenne kötni egy egy ilyen mellbimbós sapit is XD
Tényleg van olyan ember, akit zavar a szoptatás? Nem kiteregetve, hanem diszkréten, ahogy a képeken zajlik. (költői a kérdés, tudom pontosan, hogy van ilyen ember, nem is kevés)

november

Eljött az egyik utálatos hónapom (a másik a február), és nem ilyenre emlékeztem. Gyönyörű, tiszta idő, sok napsütés, pulóverben mászkálás, csodás színek..

Viszont most már 3. hete betegségekkel kínlódunk, Kristóf már 90%-os, de tegnap voltunk dokinál Zalánnal, és most ő szed orvosságot, és neki kell szívni az orrát:( Annyira nem súlyos, de hát szegény, még csak 4 hónapos.. Viszont az éjszakát ismét átaludta végre, bár a fél 6-os kelést kissé nehezményezem. De itt van búfelejtő gyanánt immár kettő kicsi fogacska, amikkel olyan jól lehet harapdálni:

Halottak napján - vagyis mindenszentekkor (sose fogom megjegyezni, azt hiszem, november 2. az előbbi, és 1. az utóbbi) csináltunk/tam mécseseket befőttesüvegből, sütőpapírokból és őszi levelekből. Vittünk a sírokra - húú, nagyon sokan vannak, 6 sírnál jártunk, de sajnos általában 2-en pihennek együtt (Jancsinak még él egy nagymamája, de ő az utolsó nagyszülő, és sajnos nem nagyon beszámítható), de mivel világosban mentünk, csak sejtettük, milyen szépek lesznek a mécsesek a sötétben. Itthon aztán meggyújtottuk a maradékot, és a sötétben üldögéltünk sokáig - az óraátállítás miatt hamarabb zuhant ránk az este:) Ilyenek lettek, és olyan jó volt, hogy nem egyencuccot vittünk. Persze, ez az ünnep is elüzletiesedett, és ez azonnal kiváltja az ellenkezés faktort: azért sem veszünk műanyagmécsest 49-ér :D

Ez pedig egy rózsapiros napfelkelte - novemberben. (szúnyoghálón+ablakon keresztül fényképezve:/ )

testvérkedések

Kristóf újabban megnevezi Zalánt.. és lassan emberszámba is veszi:DD Azaz, játszanak együtt. Zalán már régóta istenként figyeli Kristófot (érdekes, ő már nem Balut, Kristófnál viszont Balázs a nonplusultra).

Tehát, játszanak. A kicsik!! Nagyon tündériek:) Kaptam egy csodaérdekes hippes füzetkét, hogyan válasszuk el a babákat (wtf?!), amit odaadtam Kristófnak. Van kis mágnese, meg színes, meg Babák Vannak Rajta. Zalánnak is tetszik, szeretné megcsócsálni. És Kristóf mindennap, miután kiolvassa, odaadja Zalánnak, hogy nézegesse. Tesék! Baba! Olvas!

A következő szám, amikor Kristóf ráül a motorra, előrecsúszik, hogy Zalán üljön mögé. Odarakjuk és vadul motoroznak.

És megpróbálja cipelni. Öleli és segít vinni. Időnként megpróbálja lábra állítani:) Annyira helyesek, és Zalán mindenben partner, vigyorog Kristófra és kézzel-lábbal igyekszik megfelelni az elvárásoknak. Kíváncsian várom a fejleményeket.

Persze valszeg azért beteg most Zalán (borzalmasan köhög), mert Kristóf rákapott a szájában nyúlkálásra. Aztán a sajátjába, mert az valamiért jó..