Elindultunk sétálni, előtte beugrottunk a Gulliverbe motort és labdát venni Kristófnak + egy ajándékot, aminek még nem tudom mi lesz a sorsa pontosan, úgyhogy erről még hallgatok:)
Szemem se rebbent, amikor induláskor megéhezett a picur, emiatt a nagyobb finoman ordítani kezdett és megrugdosta a bejárati ajtót.
Akkor sem rándult arcizmom, amikor a frissen kapott játékokkal alig lehetett bepakolni gyereket az autóba. Mivel 9kor közel 30 fok volt, világrengető ötletem támadt: menjünk az erdei tornapályára!
Hazajöttünk, megfürödtünk, takarítottunk, gyereket nyugtattunk és persze jól összevesztünk (a felnőttrészleg, persze).Így esett, hogy már 2 órája egyedül vagyok itthon, és ráérek blogolni, mert a kicsi csak addig nyugodt, amíg az ölemben van. De legalább a nagy alszik :DDD
A képek azért, mert emlékeztetnek, milyen remek az életem egyébként.
Ezek pedig azért, mert azt hittem este, jön a vihar..
természetesen nem jött. Vajon miért van akkor ilyen sár(szar)tenger az erdő olyan részén, ahol fa is alig nő még?! És mi lehet beljebb? És nem fertőz esetleg ez a valami? És a szúnyogok miért nem alszanak napközben?
2 comments:
annyira aranyos mindkét picurod!:)
köszönöm, én is mindig gyönyörködöm bennük:)
Post a Comment