tavasz

Végre kiszabadultunk:) Gyönyörű hétvégénk volt (a lakásból nézve), mindkét napra óriási csatangolásokat terveztünk, aztán félóra múlva visszavonulót fújtunk, borzasztó szél fújt, és féltettem a frissen gyógyult családot. Jancsi így is már több, mint három hete küzd náthával, köhögéssel - pedig ő nem igazán szokott beteg lenni. Összefutottunk más kisgyerekes családokkal is, akik szintén alig várták az első melegebb hétvégét, a gyerekek boldogan száguldoztak a játszótéren, de hamarosan mindenkinek mennie kellett, hideg volt, na! (az ország más részein jobb idő volt, szokás szerint)

De azért a napon érezni már a meleget, és az illat is tavaszias, és nem kell a sál és a kesztyű, és délután fűszernövényeket ültetünk konzervdobozokba (csak petrezselymet és metélőhagymát, mert gyorsan nőnek, főleg az utóbbi, így hamar sikerélmény adnak, a többit majd csak az erkélyre, és csak ha nem fog már fagyni). És, az erkélyen teregetek, tegnap is napillatú ruhákat szedtem be, és megláttam a szennyestartóim alját! Nagy dolog ez, kb. 10 hónapja történt meg velem utoljára, khmm.

Zalán tegnap puszit adott, magától, többször is. Nagyon jókedvű volt, az ölembe fészkelte magát, két kezével megfogta az arcom, és megpuszilt. Azóta nem gurultam méregbe:)
Aggódom Zalus miatt, még nem beszél, sőt, már ham-ot sem mond, se anyát, max. baba-zik és mamama-zik. Ha akar valamit, a kezembe nyom valami segítséget, kituszkol a konyhába, kinyitja a hűtő ajtót, felmászik a pultra - eléri amit akar, de nem és nem beszél.

Bezzeg Kristóf - beszél, dumál egész nap, de továbbra sem igazán kommunikál, hanem innen-onnan hallott szöveget ismétel, de azokat legalább megfelelően, időnként fetrengünk a nevetéstől, mert ilyeneket hallunk: "Mi műmelsz (művelsz)? Mi folyik itt? Mi a baj, semmi baj? Hagyjál békén! Ne menj el, gyere vissza! Fujj, büdös, ez semmi!" Aztán sokat suttog magában, egész litániákat tart, de csak egy-egy szót értünk meg belőle. Viszont a logopédiai könyvvel jól haladunk, korábban elfutott, ha meglátta, de most már időnként megnevezi a képeket, de a legjobb, hogy párosítja őket, és hangingerre a megfelelőt adja oda nekem. Szóval haladunk.

festőnek öltözött "farsangon"

A nagyfiam pedig szombaton 15 éves lesz, és nagyon-nagyon fékeznem kell magam a jelenlétében, mert most teljes erőbedobással elkezdett kamaszodni, a hangneme az valami brutális, és gúnyos és bántó, ezt kellene nekem türelmesen átvészelnem - nem nagyon megy, őszintén megvallva. Pedig nekem kell erőt vennem magamon, mert kamaszt nevelni.. - na az sem nagyon megy. Nem én vagyok már a mérce, az etalon, sőt, leginkább mindennek az ellenkezője a jó, amit én mondok. És tudom, hogy élettani, tudom, hogy ez kell az  egészséges fejlődéshez, a leváláshoz, de ez eddigi legnehezebb próbatételem, mert nem tehetek semmit, csak várom, hogy elmúljon az agybaj.. Addig is igyekszem csak minden második vagy harmadik beszólására ugrani, és majd egyszer nem ugrani, hanem mosolyogni az egészen:) És nem elfelejteni, hogy Balázs egy jó gyerek. Mert nemsokára visszatalál majd hozzám (persze máshogy, mint korábban), és addig is itt kell állnom, mert ha engedem, hogy a kamaszkor szétzilálja a kapcsolatunkat, akkor nem lesz hová visszatérnie, ha az élet megdobálja, és segítségre lesz szüksége. (Ez most elég patetikus, de attól még igaz.)