Szülőklub

Egyesültei tagok vagyunk egy ideje. Pontosabban januártól, mióta Kristóf a Korai Fejlesztőbe jár. Olyan ez az egyesület, mint egy csepp közösség, és tetszik, hogy odafigyelnek ránk. Szülőklubot indítottak - természetesen fogalmam nem volt arról, mi is az, de természetesen csatlakoztam.
2 hetente 8-10 anyuka - apukák nem, ofcoz - összegyűl, és megvitatnak egy-egy mindenkit érintő kérdést, törvényi szabályozásról, jogi háttérről informálnak, meghívott orvosok, szakemberek tartanak előadást.
Jellemző módon ki kellett dobni minket 2 óra múlva a teremből, mert mindenki csak beszélt-beszélt-beszélt. Sokat jelent, ha olyanok hallgatják meg az embert, akik hasonló cipőben járnak.

Érdekes - vagy természetes(?) - módon nem találkoztam megkeseredett, kiábrándult, gondterhelt anyukákkal, mindenki jófej volt, vicces és segítőkész. (persze ez nem általános, nyilván, gondolom, aki eljön egy ilyen találkozóra, az egy kicsit pozitívabb beállítottságú vagy nem tudom), és egy csacsogó teadélutánná vált az összejövetel - a koordinátorunk elég sűrűn nézegette az óráját, mennie kellett, de nem nagyon akarták észrevenni:D
Azért elég kevesen voltunk, én sokkal több emberre számítottam, hiszen szerintem mindenki elég zárt életet él, a férjek még csak-csak dolgoznak, de a sérült gyerekek anyukái nem igazán tudnak dolgozni - és nem azért, mert a férj könnyedén el tudja tartani a családot (Szabolcs megyében ez nagyon kevesek kiváltsága) - ezért mindenkire ráférne egy kis kikapcsolódás, de persze ezt mindenki máshogy látja.

Mert biztos van olyan is, aki szerint merő időpazarlás körbebeszélni ugyanazt 278-szor (általában én is így gondolom), és biztos van, aki ezt a következő szöveget, amit elolvastunk a klubban totál nyálasnak találja, de nekem nagyon jól esett, amikor először találkoztam vele, mert jó dolog azt gondolni, hogy különleges vagyok és küldetést teljesítek :D, mégha ez nem is igaz..


Hogyan választ az Úr anyát a fogyatékos gyermeknek?

 

Tudjátok-e, hogy az Égben hogyan választják ki a fogyatékos gyermekek édesanyját? Néha magam elé képzelem Istent, amint utasításokat ad az angyaloknak, akik mindent egy hatalmas füzetbe jegyeznek fel.
- Frederick, fiú. Védőangyal: Máté.
- Elisabeth, leány. Védőangyal: Cecília.
- Caroline, Carrie, ikrek. Védőangyal ... mondjuk Gellért.
Végül átad egy nevet egy angyalnak és mosolyogva azt mondja: - Ennek adjunk egy fogyatékos gyermeket!
Az angyal kíváncsian kérdezi: - Miért pont ennek, Uram? Olyan boldog.
- Így van - válaszolja Isten mosolyogva. - Adhatnék-e fogyatékos gyermeket olyan anyának, aki nem ismeri a jókedvet? Kegyetlen dolog volna.
- De van türelme? - kérdezi az angyal.
- Nem akarom, hogy túl sok türelme legyen, mert akkor elmerülne a tengernyi önsajnálatban és a fájdalomban. Ha túljut a sokkon és a bánaton, biztos, hogy kibírja.
- De Uram, azt gondolom, hogy ez az asszony még Benned sem hisz.
Isten mosolyog: - Nem számít. Gondoskodom róla. Ez az asszony tökéletes. Kellőképpen önző.
Az angyal nem hisz a fülének: - Önző? Az önzőséget erénynek tartod?
Isten rábólint:
- Ha nem lesz képes mindannyiszor elszakadni a gyermekétől, amikor szükségét érzi, soha nem fogja túlélni a sokkot. Igen, ez lesz az az asszony, akit egy tökéletlen gyermekkel áldok meg. Még nem tudja, de irígyelni fogják. Még a legapróbb fejlődést sem fogja soha hétköznapi dolognak tartani. Amikor gyermeke először fogja mondani: "mama", tudni fogja, hogy csodának a tanúja. Amikor vak gyermekének leír egy fát vagy egy napnyugtát, úgy fogja látni ezeket a dolgokat, ahogyan kevés ember képes látni a teremtményeimet. Lehetővé teszem számára, hogy olyan világosan lássa a dolgokat - a tudatlanságot, a kegyetlenséget, az előítéleteket - ahogyan én, hogy mindezek fölé emelkedhessen. Soha nem lesz egyedül. Én mindig ott leszek mellette, élete minden percében, mivel csalhatatlanul az én munkámat fogja végezni, mintha az én helyemben lenne.
- És a védőangyal ki legyen? - kérdezi az angyal felemelve a tollat.
Isten mosolyog: - Elég, ha adunk neki egy tükröt.
(Erma Bombeck)

(Forrás: Hangadó )