picasa

Játszottam egy kicsit a Picasa-val, ha már úgysem alszunk.. Zalánnak is bedugult az orra, most szunnyadt el, Kristóf pedig már fenn pörög. Csak az én fejem olyan, mintha vattával tömték volna meg:/

Néha azt hiszem, nagyon hasonlítanak, néha látom, hogy teljesen mások. Azért van néhány közös vonás.

heti menü + máglyarakás recept

Hétfő: Grízes tészta + szalonnás krumpligombóc
Kedd: Marhahúsleves + szűzérmék baconbe göngyölve, párolt rizs
Szerda: Marhahúsleves + fahéjas kalács
Csütörtök: Sajtleves baconnel + fűszeres, ropogós hal, krumplipüré + töltött kenyérkék
Péntek: Mézes-fokhagymás csirkemell párolt rizs
Szombat: Tonhalas rizssaláta, csokis pöfeteg
Vasárnap: fokhagymakrémleves, máglyarakás + túrós rétes
Hétfő: Spagetti carbonara

Tehát Máglyarakás. Ismét Wise Lady receptje alapján. Valahogy ez a kaja kimaradt az életemből. Utoljára menzán ettem máglyarakást és hát.. khmm.. finoman szólva nem ébresztett vágyat az újrakóstolásra. Se otthon, se rokonoknál nem szerepelt az étlapon, a menzából csak a robbantott étel látványára, almacsutka darabokra és némi főtt almára emlékszem.

De a receptet átolvasva - olyan ételeket keresek, amiből némi gyümölcshöz vagy zöldséghez jut a család, mert ha rajtuk múlna húst hússal (esetleg hallal) ennének + krumpli, rizs és tészta és édesség:/ - szóval a receptet olvasva összefutott a számban a nyál, hamar meg kellett valósítanom a finomságot.

Miután gondosan bevásároltam, itthon derült ki, hogy kiflit, na azt nem vettem a máglyarakáshoz. Ha egyszer hazajöttünk, nincs az az étel, ami kirobbanthatna itthonról (két kicsivel, na nem), így Kata gubarúd receptjét használtam fel, és biztonsággal állíthatom, jó ötlet volt. A mákos gubához is házilag csinálom a "kiflit", és sokkal finomabb a végeredmény. Ez a kiflivásárlás amúgy is egy lutri - nem tudom előre, hogy csak levegőt veszek-e vagy van tésztarésze is neki. Rudat sodorni tésztából nem egy szellemi kihívás, még aznap este készen volt a máglyarakás is, persze a másfél kg alma hámozását és reszelését apára bíztam :D - számomra ez lenne a kihívás.

Gubarúd

3,5 dl tej
2 ek olaj
1 ek (púpozott) cukor

1 tk só
60 dkg finomliszt
2,5 dkg élesztő

Dagasztom - kelesztem, átgyúrom, 10 egyenlő részre vágom, rudakat formázok belőle. (nem számít a kinézet, úgyis tovább kel a tészta, eltűnnek az egyenetlenségek)
Sütőpapíros tepsire fektetem őket, 30 percig pihennek,
200 fokon, légkeverésen 20 percig sütöm őket.


Máglyarakás
8 gubarúd (vagy 10 kifli)
   karikára vágom

1 liter tej
   fokozatosan elkeverek benne
8 tojássárgáját
7 ek cukrot
   ezt ráöntöm a kiflikre, 3/4 óráig hagyom ázni a karikákat, párszor átforgatom - ezalatt megkérem a segítőmet, hogy pucoljon meg és reszeljen le
1,5 kg almát (bruttó tömeg)
   én pedig kivajazok egy nagyobb fajta, magas peremű tepsit, megszórom
zsemlemorzsával, sütőt 220 fokra melegítem, és lepihenek (értsd: felkapom valamelyik nyűgös gyermeket), beleteszem a kifli, elterítem; ráöntök
2 ek darált diót
   ráöntöm az almát, rá
3 ek cukrot, rá
1 tk fahéjat,
   40 percig sütöm.

   Ezalatt a
8 tojásfehérjét 
   kemény habbá verem, beleöntöl
1 tk citromlét, 
   2-3 percig verem, majd bele
2 ek cukor, 
   tovább verem 2 percig, bele
1 ek baracklekvár,
   átmixelem.

A sütőt 180 fokra kapcsolom, a habot rápakolom az almára, és aranybarnára sütöm 20 perc alatt.

Sajnos nekem nem sikerült olyan pöpecre, mert bár annyira kemény habot vertem, hogy a tálat fejre állíthattam, sajnos valamelyik picur miatt nem raktam rá rögtön a habot az almára, így az állás miatt összeesett szegény:( De nagyon finom volt, szeletet nem is tudtam fotózni, eltűnt  ;D

És nagyon gyorsan kész van, ami nem utolsó szempont mostanában nálam.

Kristóf 21 hónapos

Mondtam már, hogy a gyerekek jósági együtthatója állandó? Nem tudom, hol olvastam ezt a szellemes megjegyzést, de minden nap eszembe jut..
(az elmúlt pár napban Zalán nagyoskodott és tündér volt, mától fordulat következett be és Kristóf az angyal, úgyhogy teljesen más hangulatú lesz a bejegyzés, mint amilyen mondjuk tegnap lett volna.)

Tehát Kristófot már csak 3 hónap választja el a két évtől, és ez hihetetlen.. persze a 3 hónap már elég sok. Ma elénekelte a Tavaszi szél első versszakát, és kérte a déli elalváskor is. 3 'vijágom, vijágom' után már aludt is.. És napok (hetek?) óta ez volt az első alkalom, amikor nem kellett harcolni, hogy elaludjon. Este persze már kellett. Egy kicsit. Szigorúan apával. Mert apával mindent lehet, előbb-utóbb úgyis beadja a derekát, vagyis ha együtt vagyunk, sokkal nagyobb a rosszasági index, mint amikor csak hárman vagyunk itthon. Úgyhogy néha nem is tudom, akarom-e, hogy Jancsi itthon legyen hétközben, mert - bár sokkal fáradtabb vagyok estére - mégis sokkal nyugisabb a napunk. Aztán jól elszégyellem magam ezekért a gondolatokért, de attól még igaz.

Szegényt amúgy nagyon megviseli a betegség (picit lázas is már), de még jobban a tesó:( Még az NBH-n beszéltem Zsuzsával erről, azóta figyelem, és igen, bár imádja a kicsit, féltékeny. Tipikus: csörgőket, rágókákat, amikkel már rég nem játszik, plüssöket! (soha, egyhez hozzá nem nyúlt volna eddig) félt Zalántól. De legalább néha már nevén nevezi: Zadál :DD Vagyis lassan csak befogadja, én meg türelmesebb vagyok, mint valaha. Ha a földön fetreng, megpróbálok ott maradni vele, simogatom, és ha megnyugszik végül, megdicsérem. Nem könnyű.

Ó, tud kupakokat levenni, le is csavarni, számol 10-ig (a hetes kivételével), a " fújja szél" mondóka így hangzik: "fújja széja faakat, letöji a jeccs!" Meg kell zabálni ilyenkor.

Khmm, a fenti alvós képek illusztrálják, hogy bár 180 cm-es az ágyunk, időnként nincs helyünk benne, csak némi pakolás után, továbbá, hogy Zalán azt is elviseli Kristóftól, hogy a lábát a szájába dugja, időnként rugdossa, ilyenek :)

őszi hurutosságok

Mindig elfelejtem, amikor nyáron az ősz után sóvárgok. Hogy nemcsak a lehűlés jön el, hanem a betegségek is és a parlagfű. Balu minden ősszel és tavasszal bekap valamit a durva pollenallergiája mellé, ami aztán jól bennmarad, mutálódik vagy mit csinál és antibiotikum kell a kiűzéséhez. Pedig igazán vasszervezete van, egy kezemen meg tudom számolni, hányszor volt lázas beteg az évek során, úgyhogy az immunrendszere nem gázos, csak ez a durva allergia:( A waldorfos tanárnénije szerint ez a lázadás jele. Khmm. Na most, aki ismeri őt, tudja, hogy nála kedvesebb, nyugisabb, kiegyensúlyozottabb gyerek kevés van (mióta Jancsival együtt vagyunk, főleg), ki ellen lázadhatna? A homeó is hatástalan maradt nála (mondjuk az egy dolog, hogy nem is hiszek benne, de kínomban megpróbáltam), persze az is igaz, hogy alkati szert nem kapott, és nem is volt még átfogó kivizsgáláson. (már homeopátiásan, de valszeg megpróbáljuk azt is, ha nem javul az állapota) Jelen állás szerint februártól októberig kellene folyamatosan szednie durva anti-allergén gyógyszereket, amik épp, hogy csak enyhítenek a tüneteken. Úgyhogy ez sem megoldás.
Viszont az NBH-n volt egy doktornő, akinek szakterülete a gyermek-allergológia, oda elnézünk jövő hónapban. Ha nem segít, jön az alkati kezelés:)

És aztán most itt van Kristóf, aki durván köhög, csütörtökön voltunk dokinál, kezdődő hurutos megbetegedés (azóta már nem kezdődő, szépen kifejlett), napok óta nem alszunk, mert szegénykém nem kap levegőt rendesen. Amúgy jól van, de köhög, orrot szívni utál, rúg-vág közben, és sírva ébred éjszaka 10-szer kb. Amúgy is szokatlanul nyűgös. Pont tegnap néztem, hogy lehetetlen róla mosolygós képet készíteni mert vagy morc vagy sír, ha fényképezőgépet lát. Pedig nevet is, rengeteget, de kameraérzékeny lett XD

Szóval, asszem, megyünk kedden délután vissza doktornénihez. Ahol egyébként nem sír Kristóf, ha csak ketten vagyunk. Tündérvirág volt legutóbb is, sőt, ő nyitotta a rendelő ajtaját. Persze, mikor látta, hogy hová is vezet az ajtó, menekülni próbált, és a vizsgálatot is megkönnyezte, de utána hamar felderült, és még dokinénivel is szóba állt:) Egy matricát is elfogadott tőle! Úgyhogy, most már 100%-ig biztos vagyok benne, hogy durva féltékenységgel állunk szemben. Azt hiszem, sok-sok türelemre van/lesz még szükségünk a középsővel.

Bejegyzés a fogakról

..annak kapcsán, hogy kibújt Zalán első foga :o

Még ilyet! Én kis hősöm:) Láttam, hogy duzzad az íny, de elhitettem magammal, hogy akár fél év is eltelhet még, mire az első kis fog kibújik. Mert nyakig nyálas a fiú, és harapdál mindent, az egy dolog, Kristóf is ezt művelte, és anno Balázs is - ma reggel viszont Zalán megharapta az ujjam, és mintha egy pici tű lett volna :DD

Balázs még nem volt egészen 4 hónapos, mikor az első fogacska kibújt, és nagyon megszenvedtük az első pár alkalmat. Plusz rögtön el is kezdtek romlani a fogai - nem csoda, cumisüvegszámra itta a gyerekteát. A feketévé romló fogakon (nem mind volt, az de a hátsók eléggé) csak a fogváltás kora segített. Ma már gyönyörűen kezeli őket, rendesen jár fogorvoshoz, két pici tömésen esett át a múlt évben. Javasolták a fogszabályozást, én ellenzem, természetes a mosolya így.

Kristóf már 9 hónapos volt, mikor ez megtörtént - ma már szerintem az összes foga kinn van, lehetetlen megszámolni őket, de 40 foggal vigyorog és ordít a nagyvilágba. Mostanában inkább ordít, de ez egy külön történet:( Szerintem minden egyes fogat megszenvedtünk, a 2 szemfog borzasztóan megviselte, a fogzás óta kb. 5-6 átalvós éjszakánk volt. Előtte pedig... szinte mindegyik - mély nosztalgiával gondolok ezekre az időkre.
Mindenesetre Kristóf buzgón mossa a fogát, reggel-este, fluoridmentes fogkrémmel - ez apa döntése. Bár én azt hittem, minden gyerekfogkrém fluoridmentes, ez korántsem így van.És emlékeszem, én is előszeretettel nyammogtam a fogkrémeken anno. És már Kristóf is rákapott az ízére:D

És Zalán is elkezdett fogzani. Ahhoz képest,  hogy a másik két fiú mit össze nem nyűgött, nem volt nagy szám. Mindössze picit nyugtalanabbul aludt pár éjszaka óta.

Éés, ami a legviccesebb: Ramival beszélgettünk, és megállapítottuk, hogy a fogak kibújásának ideje és a szoptatás között biztosan van összefüggés, ti. minél tovább szoptatjuk a kicsit, annál később bújik ki a foga, pontosabban, akkor kezd el kibújni a fog, amikor rendesebben eszik már a kicsi mást is, nemcsak anyatejet. Volt 3 statisztikai alanyunk, akik abszolút beillettek a tudományos tételbe, illetve az ismerősi körből is vettünk példákat.
Na most erre jön Zalán, aki se cumit, se cumisüveget nem látott még (mondjuk tegnap megkóstolt egy almagerezdet,  de azt saját erőből szerezte és csócsálta meg), szopizik ezerrel, erre - meglepetés! - kibújt az a fog.

Már régen tudom, de ismét megbizonyosodtam: a gyereknevelésre, a gyerekek működésére nincsenek szabályok, nincsenek elvek, módszerek: minden gyerek másképp működik, a legtöbb, amit tehetünk mi szülők, hogy megpróbálunk ösztönösen reagálni XD
És egy kis emlékeztető a fogzásról:

Az első fogzás menete, a tejfogak megjelenési sorrendjében.

Időpont		Fogak
6 hó	-	két alsó középső metsző
8-12 hó között	-	két felső középső metsző
10-12 hó között	-	két felső szélső metsző
13-14 hó között	-	két alsó szélső metsző
15-16 hó között	-	négy első zápfog
20-24 hó között	-	négy szemfog
36 hó	-	négy hátsó zápfog

Balu a sztár

Újságcikk született, amit természetesen beszkenneltem:) Még nem igazi celeb a fiú, persze, remélem nem is lesz az. Ezt onnan tudom, hogy nem tudta kezelni a népszerűséget, és szinte zavarban volt, hogy újságban szerepel.
Persze erősen túlzok, hiszen ez csak egy ingyenes lap, és nemcsak ő szerepel a cikkben, de így a rokonok is látják, na meg főleg az osztálytársak.

Mert amit egy év beilleszkedési kísérlete nem tudott elérni, azt ez a verseny meghozta Balunak: elismerést és befogadást. Még van egy-két elszánt ellenzék, de az osztály többsége megbékélt a fiúval. És ez elmondhatatlan megnyugvás egy anyának.

és megint csak képek

Státusz

A pontosság miatt: Zalán ma nettó 7,25 kg.
Kristóf ennyi idősen 7,24 volt, fej-fej mellett a srácok:)

Kristóf MEGINT kint maradt apával, úgy értem, rendelőn kívül, és ordított, ha Jancsi be akart jönni. Zalán igazi tündérbogár volt, mosolygott, vigyorgott, elkapta a sztetoszkópot, a dokinéni köpenyébe is belecsimpaszkodott. Állítólag "benőtt a feje lágya" :D Bezsebeltem a dicséreteket és félve vártam a szurikat. Nem hiába, Zalán nagyon zokon vette, hogy a nevető arcok ellenére először combon, majd fenéken szúrják (én is). Sírt, de most hamar megvigasztalódott, csak később a váróban panaszolta el mindenkinek, hogy micsoda méltánytalanságok érték őt. Majd mély álomba merült.

Mit csinálnék Jancsi nélkül? Bár az is igaz, hogy nélküle nem lenne két két éven aluli gyermekem. Sajnálnám, nagyon XDD

Éés.. 15 hós koráig nincs oltás, Kristófnak pedig 6 éves koráig, juhéjj!

Nem azért, mert a csapból is ez folyik:(

Mostanában mosollyal vegyes megdöbbenéssel figyelem, hogy a legnépszerűbb - általam is olvasott, szórakoztató, sok olvasót vonzó - blogokban, ha épp nincs mondanivaló és pang az olvasottság, előkapják az otthonszülés témát. És persze jól elmondják az abszolút negatív véleményüket, és az olvasók szintén odabiggyesztik a még negatívabb véleményüket. Jó sok kattintás, jó sok hirdető:D
Nem értem. Szomorú. És TÉNYLEG nem értem.

Pedig nem is vagyok otthonszülés-párti, ha van egyáltalán ilyen. Nagyon szeretném - vagyis inkább szerettem volna -, de eszembe se jutott, csak most futólag a 3. baba születésénél, de egy császár után már nem kockáztattam volna, férjjel se, családdal se mentem volna szembe. Dokibácsim is volt...

De olyan demagóg véleményeket olvasok, hogy az hihetetlen. Általánosságban az emberek azt mondják, hogy aki akar, az már olyan alternatív szülést kap a kórházakban, amilyet csak szeme-szája kíván. Hát persze. Elég friss az élmény.
1. Aki tudatlan (nincs képben a jogaival), annak simán nem engedik be a szülésre, vajúdásra a férjét/más családtagját.
2. NEM kérik a szülő nő engedélyét az infúziókhoz, beavatkozásokhoz (pl. burokrepesztés)
3. NEM lehet akármilyen pozícióban szülni.
4. Ha kitalálnak valamit, mint rizikófaktort, nem lehet labdázni, nem lehet sétálni, csak az ágyon lehet vajúdni. De persze nyugodtan oldalra fordulhattam:/
5. A 2. császárnál nagyon rendesek voltak az altatósok, műtősök. De az elsőnél félájultan hallgattam, ahogy a dokimat szidják, mert nyilván csak azért akart hajnal 1-kor egy császárt csinálni, hogy az osztály /kórház/mittomén, egy nappal több támogatást kapjon a TB-től.
6. és 7. és 100.. Ki vagy szolgáltatva az orvosoknak. Én 4 cm-re nyitott méhszájjal mentem szülni, miután itthon kb. 18 órát vajúdtam. Minden szépen ment. A kórházban viszont lett egy 180/ akárhanyas vérnyomásom (mint mindig a kórházban), és innentől fekvés, passz. Elmúltak a fájások, mire beindultak volna ismét, jött 2 oxitocin infúzió, ami brutál fájásokat okozott, de nem igazán haladtam.
És mit csinálhattam volna? Szólok a dokimnak, hogy bocsi, én ehhez jobban értek?! Tudtam, ez volt a 3. szülésem, én így működök, nagyon nehezen tágulok, sok idő kell. Balunál még volt erre lehetőség, Kristófnál már nem, Zalánnál még úgy se. Otthon gyönyörű szépen megszülhettem volna. Talán.

De az én hibám is - a dokibácsim nem mai csirke, kialakult gyakorlata van, de életet, azt tud menteni. Úgyhogy én biztos ugyanígy kórházban szülnék, egyszerűen nem is mernék máshol, de maximálisan megértem azokat az embereket, akik szeretnének emberhez méltó körülményeket.. és nem a gyertyafény és gyengédség és halk zene miatt teszik ezt.
Miért nem lehet ezt megérteni?! És főleg, miért nem lehet egyértelműen, jogilag szabályozni a kérdést?! Ha abortusza lehet akárkinek akárhányszor, akkor miért nem lehet az anyának eldöntenie, hogy vállalja-e a kockázatot?! Miért ilyen rohadt okos mindenki? Hogy anélkül ítél, hogy beszélne egy ilyen szülésről, egy anyával, családdal? Miért nem tájékozódnak?? Aááh!

(ez csak úgy kijött)

A már 4 hónapos Zalán

egyre többet mozog. Hóforduló előtt egy nappal végre úgy döntött, megmutatja, tud már forogni, így először hasra fordult, majd tovább hasról hátra, és mint aki jól végezte dolgát, azóta sem csinál semmi ilyesmit.

És hogy milyen is ő? Egy vigyorgombóc. Mosolyog, ha felébred, ha valaki hozzászól, ha valaki bohóckodik neki, ránevet, énekel. Ha tükörbe néz, ha Kristóf mellé-, ráfekszik, vagy ha csak szimplán a közelében van. Ha pelenkázom, öltöztetem, és a fürdetéskor.

Éjszaka még mindig alszik, fürödni még mindig imád, jobb cicit még mindig bojkottál. Nem elmerülve szopizik már, minden zajra felfigyel. Nyűgös, ha fáradt. Nagyon-nagyon. Másfél-két órát is ébren van, és időnként, nagy ritkán le lehet tenni a pihenőszékbe, játszószőnyegre, ágyra stb. Egy nap akár egy órát is eljátszik egyedül (összesen, és nagy átlagban). Ilyenkor már csak Kristóftól kell óvni, aki a nagy szeretgetésben gyakran meggyepálja a picit, akit ma pl. a fejberúgás is csak meglepett. Persze, ha én kicsit rosszul tartom vagy olyankor akarom megetetni, amikor nem éhes, máris ordítva tiltakozik.. Kristóftól pedig mindent eltűr. ő az abszolút kedvenc.

Időnként már megfogja, amit szeretne, és nyúl is minden után. Napközben nem nagyon alszik, bár néha mázlim van. Sétálni kendőben szeret, bár ilyenkor hamar elfárad, és olyankor rendez még egy kiadós ordítást, hogy mindenki lássa, milyen rossz sora is van, de ha szabad levegőn vagyunk, akár 3 órát is alszik egyfolytában.

És természetesen ő is utálja, ha netezek - mint ahogy Balun kívül az összes pasi a családban. Hát hurrá :D

Balázs megnyerte :D

a tenisztornát. A korosztályos városi tenisztornát. Aranyéremmel jött haza tegnap. Határtalanul büszke vagyok rá:)

Elmondom, hogy volt. Laca - aki a nap folyamán Balu menedzserévé lépett elő (legalábbis a hívásokat ő fogadta) -, nálunk aludt, hogy szurkolhasson, illetve 2 edzést még beiktattak a verseny előtt. Mi is mentünk, családostól. Hideg volt, így csak délig maradtunk (fél 10-től), és igazából csak egy meccset láttunk, az elsőt épp elmulasztottuk. Számszerűsítve: 2-ig játszottak, és fél 8-tól volt a pályán Balázs, 5 meccset játszott (6:0, 6:2, 6:2, 6:4, 6:3), az utolsó előtti meccs volt a legkeményebb, és alig bírt mozogni, annyira kimerült.

Balu nagyon klasszul játszott. Pontosan, szépen, nyugodtan, alig hibázva. Nem dühösködött, nagyzolt, nem támadott, mert arra még nem érett a játéka - azt játszotta, amit már begyakorolt. Nagyon meglepődtem. Bevallom, én eddig azt hittem, hogy nem lesz alkalmas a versenyzésre - pusztán azért, mert nem elég higgadt, nem tud eléggé koncentrálni, csapong stb. Tudtam, hogy ügyes, hogy szorgalmas, csak úgy gondoltam, fejben nem lesz elég erős a versenysporthoz. Hát, tévedtem XD És elsősorban ezért vagyok nagyon büszke rá.. Nekem ez sosem sikerült (volna). Jöttek tehát sorban az ellenfelek - állandó telefonos kapcsolatban voltam velük -, és Balázs csak a következő pontra koncentrált. Klassz volt.

A következő megdöbbenésem a nyugodt határozottsága volt. Izgága srác készült a következő Balázs elleni meccsre (akkor még a Balázsék meccse is folyt, de már csak 2 pontra volt a győzelemtől), és bement a pályára Balázs háta mögé. Balu: - Légyszi' menj le a pályáról, zavarsz! Srác: - Jó, csak oda... Balu: - Nem! Srác (meglepődve): - Oké, csak.. Balu: - Nem! (srác oldalazva el)
Nem tudom érzékeltetni a hangsúlyt. Ellentmondást nemtűrő. Végleges. Ffúú... honnan tud ilyeneket egy 13 éves?? És persze, elfogult vagyok, de ez... vmi különleges.

Igazán hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen élményben volt részem - húú, ez fennkölt, de igaz:D Ilyen örömet okozott nekem a nagyfiam! Úgy tud viselkedni, mint egy felnőtt, illetve sok felnőtt örülhetne, ha feleennyire intelligens lenne, de ebbe inkább nem mennék bele.

Egész nap ünnepeltünk, többször hallottuk a meccs részleteit, az apai nagyszülők reagálása - miszerint inkább koncentráljon a tanulásra (WTF??) - kis keserű szájízt hagytak a gyerekben, de ezzel még erősebb lett benne a bizonyítási vágy.
Üzentem is a nagyszülőknek, hogy nálunk nem az a fontos, hogy mennyi pénzünk van, hanem hogy milyen boldogok vagyunk azzal és abban, amit csinálunk. Nekik van sok-sok pénzük, és mégsem kerek az életük. Evvan. Én azt se bánnám, ha nem tanulna tovább a fiú, ha nem lenne hozzá tehetsége, de van:)

Sült túrótorta..

...ami isteni. Olyan könnyű, és nem krémes, nem tömény, csak és kizárólag finom.  És egészen egyszerű a recept, amit persze először elrontottam :D És láss csodát, még akkor is finom volt.

Wise Ladynél olvastam a receptet, és csak picit változtattam rajta:

Alap:
20 dkg rétesliszt
10 dkg finomliszt
10 dkg cukor
1 késh sütőpor              

Ezeket összekeverem.
20 kg vaj (szobahőmérsékletű)
1 tojás
Ezeket hozzáadom a tésztához, összegyúrom és egy kapcsos 26 cm-es tortaformába nyomkodom.

A tortaformát berakom a hűtőbe (mivel ez egy linzertészta-szerűség, nekem ez vált be, amikor előresütöttem, kifolyt a vaj kb fele a sütőbe).

Elkészítem a
Túróréteget:
6 tojás
30 dkg cukor
2 dl tejszín
75 dkg túró
3,5 dkg keményítő
vaníliakivonat
1 kk citromlé
1 csipet só

A tojássárgákat és a cukrot gépi habverővel fehérre, habosra verem, majd bele a keményítő, vanília, só, továbbverem. Bele a tejszín, a kissé felvert tojásfehérje, amit már csak fakanállal forgatok bele a krémbe. Tovább kanalazok, és belekerül a túró és a citromlé.

A masszát ráöntöm az alapra, és 150 fokon, légkeverésen kb. 1,5 óráig sütöm a tortát. Egy tepsit azért alárakok, mert egy kis vaj még így is kiszivárgott a formából :/

Nagyon-nagyon finom, és ha a maradékot mikrózva esszük, olyan, mintha friss sütés lenne :D

(Nagyon nehéz úgy képeket csinálnom, hogy minimum 1 gyerek rajtam lóg xD  Na, majd pár év múlva..)

És, ha már géphez ültem, a legutóbbi menönket is feljegyzem:

Hétfő: Görög gyümölcsleves, calzone
Kedd: Csirkemell-falatok+krumplipüré
Szerda: Hot dog
Csütörtök: Tonhalas rizssaláta (eredetileg maradék rizsből akartam, de változott a program és a menü, így külön csináltam egy kis rizst, mert nagyon szeretjük)
Péntek: bolognai spagetti, mákos tészta (mert tévedésből először egy csomag hosszúmetéltet hajítottam a vízbe és a válogatós nagyfiút ismerve ezt úgyse ette volna meg spagetti helyett) és aranygaluska vaníliasodóval
Szombat: sült oldalas, csokis-túrós muffin

Vasárnap: újabb adag muffin maradék spagettivel és oldalassal.

Hát igen, nálunk nem a vasárnap a különlegességek napja, mivel hétvégén mindig van ezer más dolog, amit csinálunk.

drágáim

a picur ilyen:

meg ilyen

együtt

a "nagy" meg ilyen

és napestig elnézegetném őket.. és én olyan mázlistának születtem, hogy ezt napestig meg is tehetem:)

mama

Meghalt a nagymamám. Ma volt a temetése:(
94 éves volt - mondhatná bárki, hogy szép élete volt, eleget élt, de ez nem vigasz a családnak. Lehet, úgy tűnik, megjátszós  vagyok - kb. 4 éve nem láttam..
De vannak emlékeim. Együtt laktunk életem első pár évében. Ő volt az, aki vigyázott rám, ha beteg voltam (persze csak, ha anya nem ért rá, és ez ritka volt), de volt olyan, hogy reggel jött, és megmenekültem aznapra a gyűlölt ovitól)
Sok nyarat töltöttem náluk, szép emlékeim is vannak: a reggelikről, csirkékről és libákról, kukoricásról, mesélésről. Én, aki vasággyal együtt 20 kg-t nyomtam, és fénnyel táplálkoztam, mindig jó étvággyal ettem náluk. Mert olyan más volt. És ha beteg voltam, mama biztosan megjelent egy kis húslevessel és madártejjel.

Nem volt tündéri mesenagyi. Igazi volt. Erős volt: 2 férjet temetett el, és a lányát is. Bátor volt: elmúlt 70, amikor újra férjhez ment és szembeszállt mindenkivel, aki ezt nem nézte jó szemmel. Állandóan futott, reggel 7-kor a családot felcsengette és nagy hanggal, hogy mindenki felébredjen a környéken, közölte: "óóó, hát én már megjártam a piacot, misén voltam", és futott tovább. Mindig ment valamerre. És egy nap.. majd 20 éve, elment az egyik lánya, meghalt. Akkor sokat elveszített a lendületéből, kedvéből. Jobbára már csak pityergett, emlékezett, szomorkodott.

Nem voltam a kedvenc unokája, de gyerekként nagyon jól kijöttünk - utána már nem volt hozzá türelmem nekem se. Szerencsére utolsó éveit azokkal tölthettem, akikért rajongott, vele voltak az utolsó percig, és nagy-nagy szerencsére anyukám is ott lehetett vele, az utolsó napokban. Borzasztó lett volna, ha úgy hal meg mama, hogy el se tud tőle búcsúzni - így enyhült valamelyest a bánat. Így esett, hogy ő és keresztanyám (a másik lánya, akiknél, akikkel lakott), bár nagyon sírtak, és nagyon szomorúak voltak, nem törtek meg a gyász súlya alatt.

A temetésen szívfájdítóan kevesen voltunk. Pedig mennyien ismerhették. De 94 éves volt. Keveseket kavar fel egy öregember halála már, aki ki sem mozdul napszámra a házból. De örök hálám, hogy ott voltam.És hálás vagyok azért is, mert elkezdtem blogokat olvasni, és az egyik - hívő, velem ellentétben - kedves blogom segített megfogalmazni azokat a dolgokat, amiket én nem tudok, és segített feldolgozni a gyászt. És elsiratni a nagymamám: itt olvasható.

Remélem, mama már valóban egy jobb helyen van. Megérdemli.

NBH

Nemzetközi Babahordozó Hét volt Nyíregyházán is.

Háát.. nagyszerűen sikerült. Apa segítségével - aki szabit vett ki csütörtök-péntekre, hogy segítsen nekem (cupp) - minden programon részt vettünk. (ha már a szervezésben nem tudtam igazán besegíteni, legalább állandó jelenléttel növeltük az érdeklődők számát)

Nagyon-nagyon ügyesek voltak a nyíregyházi mamik, szerintem nagyon színvonalas, érdekes, változatos és jó hangulatú 3 nap sikeredett. És rengeteg emberhez eljutott a hír, időnként hatalmas gyerek- és szülősereg hangoskodott a művházban. (Jóó, nem az előadásokon, hanem főleg a gyerekprogramokon, de akkor is:D tudnak rólunk az emberek, és ez nagy szó!!)

A gyerekek nagyon jól elvoltak, Kristófnak a naponta cca. 1 óra akklimatizálódás után sikerült nagyon jól szórakoznia, sokat játszott (utolsó nap sokat sírt és nyűgött - fáradt volt), Zalán pedig mindenkit elbűvölt a röhincsélésével.

Megnéztük Nyíregyháza nevezetességeit a csípős péntek reggelben, hordozós kört kerekítettünk a Kossuth téren...

a háttérben gyerekrajzpályázat..

egyik kedvenc előadóm Zsuzsa volt, aki szakmáját tekintve pszichológus és a 3 hetes Ákos pihen a vállán xD (tündérbogyó)..

Rami előadását Kristóf egészen közelről hallgatja, szerintem az ortopédiai részt nem teljesen értette meg..

Hatalmas nyüzsgéssel ért véget a nap, ami a Ringatónak és a Mandala előadásának is köszönhető volt.
Kristóf délben hazament apával és déltán 4-ig aludt. Egyem meg a szívét, nagyon fáradt volt.

Ez pedig már az utolsó nap reggele, ahol kollektíven reggelizünk.

persze, ha evés közben fél kézzel játszani lehet, akkor meg is teszik..

Nagy a nyüzsi, ez már délután..

Zalán hátulról birizgálja Kristófot, akit ez már kissé idegesít..

feszülten várják a tombolahúzást..

Ééés vége XD
Szuper programok voltak, és én nagyon büszke voltam a lelkes mamákra XD Főleg Ramira, aki egy éve szervezi a babaklubot, és ezalatt 3 anyuka alakuló gyűléséből sikerült egy ilyen rendezvényt összehoznia - nem semmi.
Az árnyoldalak.. egy külön misét megérne, de most nincs hozzá erőm, van elég bajom.