Szerencsére nem történt tragédia, sőt nagy baj sem, de Kristóf vasárnap magára rántotta az egyik polcos szekrényt. Szerencse vagy gondviselés, de a tv-kábel rá volt hurkolva (épp szobát rendeztünk át, ezért volt üres a szekrény és volt félig szétszedve), és az megtartotta a szekrényt 70 fokban (kb), így csak a szája hasadt fel, és azt sem kellett varrni, nem túl mély.
Igaz, hogy a nagycsalád hatványozottan nagyobb szeretet, örömet nyújt, de az aggódás és féltés is hatványozódik. Mindig történhet valami, és miinél többen vagyunk, annál nagyobb az esély is, hogy történik. Azt még nem tudom, hogyan fogok ezzel megbirkózni.
(Amúgy meg szégyellem is magam, mert mikor bebizonyosodott, hogy nem komoly a baj, majdnem elkezdtem keresni a fényképezőt, hogy lefotózom a sérülést .. ) De mire igazán elszégyelhettem volna magam, kiderült, hogy Jancsi már rég lefotózta. Ez már egynapos seb Kristófon, akit kerülget erősen az álommanó:)
1 comment:
Átérzem és jobbulást kívánok Kristófnak!
Post a Comment