Nem értem. Szomorú. És TÉNYLEG nem értem.
Pedig nem is vagyok otthonszülés-párti, ha van egyáltalán ilyen. Nagyon szeretném - vagyis inkább szerettem volna -, de eszembe se jutott, csak most futólag a 3. baba születésénél, de egy császár után már nem kockáztattam volna, férjjel se, családdal se mentem volna szembe. Dokibácsim is volt...
De olyan demagóg véleményeket olvasok, hogy az hihetetlen. Általánosságban az emberek azt mondják, hogy aki akar, az már olyan alternatív szülést kap a kórházakban, amilyet csak szeme-szája kíván. Hát persze. Elég friss az élmény.
1. Aki tudatlan (nincs képben a jogaival), annak simán nem engedik be a szülésre, vajúdásra a férjét/más családtagját.
2. NEM kérik a szülő nő engedélyét az infúziókhoz, beavatkozásokhoz (pl. burokrepesztés)
3. NEM lehet akármilyen pozícióban szülni.
4. Ha kitalálnak valamit, mint rizikófaktort, nem lehet labdázni, nem lehet sétálni, csak az ágyon lehet vajúdni. De persze nyugodtan oldalra fordulhattam:/
5. A 2. császárnál nagyon rendesek voltak az altatósok, műtősök. De az elsőnél félájultan hallgattam, ahogy a dokimat szidják, mert nyilván csak azért akart hajnal 1-kor egy császárt csinálni, hogy az osztály /kórház/mittomén, egy nappal több támogatást kapjon a TB-től.
6. és 7. és 100.. Ki vagy szolgáltatva az orvosoknak. Én 4 cm-re nyitott méhszájjal mentem szülni, miután itthon kb. 18 órát vajúdtam. Minden szépen ment. A kórházban viszont lett egy 180/ akárhanyas vérnyomásom (mint mindig a kórházban), és innentől fekvés, passz. Elmúltak a fájások, mire beindultak volna ismét, jött 2 oxitocin infúzió, ami brutál fájásokat okozott, de nem igazán haladtam.
És mit csinálhattam volna? Szólok a dokimnak, hogy bocsi, én ehhez jobban értek?! Tudtam, ez volt a 3. szülésem, én így működök, nagyon nehezen tágulok, sok idő kell. Balunál még volt erre lehetőség, Kristófnál már nem, Zalánnál még úgy se. Otthon gyönyörű szépen megszülhettem volna. Talán.
De az én hibám is - a dokibácsim nem mai csirke, kialakult gyakorlata van, de életet, azt tud menteni. Úgyhogy én biztos ugyanígy kórházban szülnék, egyszerűen nem is mernék máshol, de maximálisan megértem azokat az embereket, akik szeretnének emberhez méltó körülményeket.. és nem a gyertyafény és gyengédség és halk zene miatt teszik ezt.
Miért nem lehet ezt megérteni?! És főleg, miért nem lehet egyértelműen, jogilag szabályozni a kérdést?! Ha abortusza lehet akárkinek akárhányszor, akkor miért nem lehet az anyának eldöntenie, hogy vállalja-e a kockázatot?! Miért ilyen rohadt okos mindenki? Hogy anélkül ítél, hogy beszélne egy ilyen szülésről, egy anyával, családdal? Miért nem tájékozódnak?? Aááh!
(ez csak úgy kijött)
4 comments:
Teljesen egyetértek veled a hisztéria meg a véleményed miatt is.
Én se szülnék sose otthon, pláne egy ilyen boszorkány kinézetű nőszemély karmaiban (szegény "mártír" G.Á. irtó ellenszenves, talán egy jobb kiállású embert nem csesztetnének ennyit), de álszentnek tartom azokat, akik a saját szemléletüket mindenféle hülye indokokba (a magzatra meg biztonságra hivatkozva) akarják másokra kényszeríteni.
Szerintem még ahhoz is joga van a szülőnőnek, hogy adott esetben kinyírassa magát. Elvégre az ő teste, az ő élete, az ő magzata (jogilag még nem is számít személynek). Pár hónappal korábban legálisan meg is ölethette volna a nőgyógyásszal... Akkor meg miről beszélünk?
Az esetek 90%-ában pedig holt fölösleges az orvos, megszül magától az anyuka. Nekem is csak azért kellett az orvos, hogy elvágja a köldökzsinórt. :o) De azért jó volt, hogy ott volt.
Veled jól kiszúrtak, nekem tényleg lehetett mindent! :o(
De azért lehet, hogy az orvosodnak volt igaza a császárral és nem a lusta műtőszemélyzetnek. Nem etikus megkérdőjelezni a kolléga hozzáértését a beteg előtt. Ha pedig nem értenek egyet, akkor hozzád kellett volna címezniük a mondókájukat, hogy tájékoztassanak, nem puffogni a másik háta mögött! Indok nélkül nem rendelhet el császárt és nem is hagyják jóvá - elvileg.
Igen, Altair, a saját dokim miatt tudathasadásos állapotban vagyok. Szeretem, és bízom benne, de szerintem feleslegesen túl óvatos. A végén mindig kiderült, hogy ment volna magától is, nem volt indokolt a császár, de egyedül az oxitocin miatt haragszom rá. Amúgy minden más miatt hálás vagyok neki, a 3 egészséges fiam miatt is :DD
Szerintem, ha néhány dolog máshogy alakul, jó élmény lett volna a szülés, így viszont nem az..
Az emberek többsége azért nem tájékozódik, mert csuklóból kommentelni könnyebb, mint esetlegesen utánnanézni a dolgoknak. S sajnos általánosságban jellemző, hogy mindenki jobban ért mindenhez, mint akárki más, azért lesz annyi összevissza és mellébeszélés.
Teljesen megértem a "kirohanásod".
Nekem az első szülés könnyen ment, bár néha nekiestem volna a szülésznőnek, olyan stílusban beszélt. Szerencsére párom velem volt, sok erőt adott. Most van még három hónap Tücsök érkezéséig, a dokim ugyanaz, de más kórházban fogok szülni, mert a dokim időközben kórházat váltott.
Garffyka, remélhetőleg normálisabb szülésznőd lesz - ez is mekkora lutri, nem?
Az szerintem jó érzés, hogy egy állandó valaki - doki - lesz ott a szülésnél.
Hajrá és kitartás a maradék 3 hónaphoz:)
Post a Comment