őszi hurutosságok

Mindig elfelejtem, amikor nyáron az ősz után sóvárgok. Hogy nemcsak a lehűlés jön el, hanem a betegségek is és a parlagfű. Balu minden ősszel és tavasszal bekap valamit a durva pollenallergiája mellé, ami aztán jól bennmarad, mutálódik vagy mit csinál és antibiotikum kell a kiűzéséhez. Pedig igazán vasszervezete van, egy kezemen meg tudom számolni, hányszor volt lázas beteg az évek során, úgyhogy az immunrendszere nem gázos, csak ez a durva allergia:( A waldorfos tanárnénije szerint ez a lázadás jele. Khmm. Na most, aki ismeri őt, tudja, hogy nála kedvesebb, nyugisabb, kiegyensúlyozottabb gyerek kevés van (mióta Jancsival együtt vagyunk, főleg), ki ellen lázadhatna? A homeó is hatástalan maradt nála (mondjuk az egy dolog, hogy nem is hiszek benne, de kínomban megpróbáltam), persze az is igaz, hogy alkati szert nem kapott, és nem is volt még átfogó kivizsgáláson. (már homeopátiásan, de valszeg megpróbáljuk azt is, ha nem javul az állapota) Jelen állás szerint februártól októberig kellene folyamatosan szednie durva anti-allergén gyógyszereket, amik épp, hogy csak enyhítenek a tüneteken. Úgyhogy ez sem megoldás.
Viszont az NBH-n volt egy doktornő, akinek szakterülete a gyermek-allergológia, oda elnézünk jövő hónapban. Ha nem segít, jön az alkati kezelés:)

És aztán most itt van Kristóf, aki durván köhög, csütörtökön voltunk dokinál, kezdődő hurutos megbetegedés (azóta már nem kezdődő, szépen kifejlett), napok óta nem alszunk, mert szegénykém nem kap levegőt rendesen. Amúgy jól van, de köhög, orrot szívni utál, rúg-vág közben, és sírva ébred éjszaka 10-szer kb. Amúgy is szokatlanul nyűgös. Pont tegnap néztem, hogy lehetetlen róla mosolygós képet készíteni mert vagy morc vagy sír, ha fényképezőgépet lát. Pedig nevet is, rengeteget, de kameraérzékeny lett XD

Szóval, asszem, megyünk kedden délután vissza doktornénihez. Ahol egyébként nem sír Kristóf, ha csak ketten vagyunk. Tündérvirág volt legutóbb is, sőt, ő nyitotta a rendelő ajtaját. Persze, mikor látta, hogy hová is vezet az ajtó, menekülni próbált, és a vizsgálatot is megkönnyezte, de utána hamar felderült, és még dokinénivel is szóba állt:) Egy matricát is elfogadott tőle! Úgyhogy, most már 100%-ig biztos vagyok benne, hogy durva féltékenységgel állunk szemben. Azt hiszem, sok-sok türelemre van/lesz még szükségünk a középsővel.