Balázs megnyerte :D

a tenisztornát. A korosztályos városi tenisztornát. Aranyéremmel jött haza tegnap. Határtalanul büszke vagyok rá:)

Elmondom, hogy volt. Laca - aki a nap folyamán Balu menedzserévé lépett elő (legalábbis a hívásokat ő fogadta) -, nálunk aludt, hogy szurkolhasson, illetve 2 edzést még beiktattak a verseny előtt. Mi is mentünk, családostól. Hideg volt, így csak délig maradtunk (fél 10-től), és igazából csak egy meccset láttunk, az elsőt épp elmulasztottuk. Számszerűsítve: 2-ig játszottak, és fél 8-tól volt a pályán Balázs, 5 meccset játszott (6:0, 6:2, 6:2, 6:4, 6:3), az utolsó előtti meccs volt a legkeményebb, és alig bírt mozogni, annyira kimerült.

Balu nagyon klasszul játszott. Pontosan, szépen, nyugodtan, alig hibázva. Nem dühösködött, nagyzolt, nem támadott, mert arra még nem érett a játéka - azt játszotta, amit már begyakorolt. Nagyon meglepődtem. Bevallom, én eddig azt hittem, hogy nem lesz alkalmas a versenyzésre - pusztán azért, mert nem elég higgadt, nem tud eléggé koncentrálni, csapong stb. Tudtam, hogy ügyes, hogy szorgalmas, csak úgy gondoltam, fejben nem lesz elég erős a versenysporthoz. Hát, tévedtem XD És elsősorban ezért vagyok nagyon büszke rá.. Nekem ez sosem sikerült (volna). Jöttek tehát sorban az ellenfelek - állandó telefonos kapcsolatban voltam velük -, és Balázs csak a következő pontra koncentrált. Klassz volt.

A következő megdöbbenésem a nyugodt határozottsága volt. Izgága srác készült a következő Balázs elleni meccsre (akkor még a Balázsék meccse is folyt, de már csak 2 pontra volt a győzelemtől), és bement a pályára Balázs háta mögé. Balu: - Légyszi' menj le a pályáról, zavarsz! Srác: - Jó, csak oda... Balu: - Nem! Srác (meglepődve): - Oké, csak.. Balu: - Nem! (srác oldalazva el)
Nem tudom érzékeltetni a hangsúlyt. Ellentmondást nemtűrő. Végleges. Ffúú... honnan tud ilyeneket egy 13 éves?? És persze, elfogult vagyok, de ez... vmi különleges.

Igazán hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen élményben volt részem - húú, ez fennkölt, de igaz:D Ilyen örömet okozott nekem a nagyfiam! Úgy tud viselkedni, mint egy felnőtt, illetve sok felnőtt örülhetne, ha feleennyire intelligens lenne, de ebbe inkább nem mennék bele.

Egész nap ünnepeltünk, többször hallottuk a meccs részleteit, az apai nagyszülők reagálása - miszerint inkább koncentráljon a tanulásra (WTF??) - kis keserű szájízt hagytak a gyerekben, de ezzel még erősebb lett benne a bizonyítási vágy.
Üzentem is a nagyszülőknek, hogy nálunk nem az a fontos, hogy mennyi pénzünk van, hanem hogy milyen boldogok vagyunk azzal és abban, amit csinálunk. Nekik van sok-sok pénzük, és mégsem kerek az életük. Evvan. Én azt se bánnám, ha nem tanulna tovább a fiú, ha nem lenne hozzá tehetsége, de van:)