Már megint számolok. Olyan jelentősek ezek a mérföldkövek. Balázsról is kb. ilyen idősen vannak az első "nagyos" emlékeim, amikor Abádszalókon nyaraltunk, és mire hazajöttünk, elhagyta a pelust. Hát, Kristófnak nincs eszében ilyesmivel foglalkozni, ha nem adok rá pelust, simán bepisil, akár textilpelusba, akár gatyába.. és utána játszik az eredménnyel. (csak a folyadékkal) Hát, ezen még dolgozunk, de azért vannak kis lépések: már nem harc a pelusozás, sőt, ha szólok neki, hogy ugrás fel a pelenkázóra, felkapaszkodik.
Ha pedig rossz szagot kezd árasztani, akkor szimatol, és közli:
"Fujj. Farkas!" (Elnézést az összes farkastól, de nálunk ők jelentik a büdöset, akár igazi, akár képzelt a bűz.)
A beszéde az fergeteges, és udvarias, használja a
kérem, köszöjöm szavakat is, a
tessék-et,
halló-t a telefonba, köszön, puszit ad. Általában viszont csak családi körben, ha jókedvű, jóllakott és kipihent. Ismeretlenekkel egyáltalán nem kommunikál, ismerősökkel kedv függvényében. Érdekes módon gyerekekkel sem, csak vigyorog rájuk, és beáll a játékba.
Még mindig erőszakkal kell rávenni, hogy boltokon kívül bármilyen zárt helyre belépjen. (Egy anyukával futottam össze nemrég a sparban, aki hasonló problémákkal küszködött korábban, ő kérdezte meg, miért nem járunk mostanában klubba - de őszintén XD De őszintén elmondtam neki, hogy miért, ez a zárt hely-fóbia nagyon erős Kristófnál, és ő megértette. És tényleg ez a legfőbb ok, a többi szót sem érdemel. Anno őt sem értették meg, én sem, csak mióta a cipőjében járok. Persze valszeg akkor sem klubboznánk már, ha kinőtte volna ezt a fóbiát, de ez egy másik, kevéssé érdekes történet.) De most komolyan, legutóbb az élményfürdőbe kellett erőszakkal berángatni és levetkőztetni, a medencék és a gyerekek látványa után megnyugodott.
Szeretném majd szemésznek megmutatni Kristófot, a kancsalsága néha egészen durva, úgy látom viszont, hogy akarattal is tudja az összenézést irányítani, de amíg ilyen kis fékezhetetlen, kiszámíthatatlan, nem terrorizálom. Úgy tervezem, 3 évesen megejtjük majd a vizsgálatot.
Viszont újabban horkol XD úgyhogy alkalomadtán le kell csekkoltatni a doki nénivel, mi a helyzet az orrmandulákkal, 5 hós korában ő már jelezte, hogy ezzel talán gond lehet a későbbiekben.
Nagyon szeret mostanában tv-zni Kristóf, persze nem akármit, a Locsifecsi Márta a soros, de abból akár 20 részt is végig bírna nézni szerintem gond nélkül (10-et már próbáltam), esetleg egy Thomast, de csak a rövid részeket, van egy hosszabb Thomasunk (40 perc?) azt 10 perc után otthagyja. És ennyi jelenleg, Elmo-t már egyáltalán nem néz, a Kisvakond viszont tetszik neki (
pipinek hívja, mert azt hiszi, hogy pingvin), most kinéztem neki egy vakondos könyvet a bookline-on.
Olvasni nagyon szeret, a mesélést csak könyv nélkül, ha könyvet veszek a kezembe, kirángatja, ő akarja lapozni, és elkezd mesélni belőle, ami altatásnál nem kifejezett előny.
Rajzolni, festeni (
pest-hajtogatja, napokig gondolkodtam rajta, mit akarhat) minden nap többször kell, mostanában kéri, hogy rajzoljak valamit - jellemzően autót -, amit aztán kiszínez. Inkább összefirkál. Házi gyurma, ujjfesték, ablakfesték - mostanában ezeket csináltuk, amikor épp nem lent csatangoltunk.
Alvása rendben van, evése már nem annyira. Imádja a tésztát, levest, husit, sütit, tortát, rudit. De semmilyen zöldséget nem eszik meg - ezért zöldségkrémlevest készítek, a sült krumplit pedig nem nevezném zöldségnek -, és csak a banánt a gyümölcsök közül, azt is ritkán. Úgyhogy nagy gyümölcslé fogyasztók lettünk. Tejtermékek jöhetnek bármilyen bármikor. De a súlyával nincs gond, sőt, megüti a 15 kg-t, azt is inkább felülről - a pocakja árulkodik is róla.
És utálja a hajmosást, hajvágást, orrszívást, gyógyszereket (pedig e két utóbbit nem bánta régebben, sőt, mindig mondta, hogy "
fijom az ovosság", de így jár az, aki március óta most volt először egy picit megfázva). Más, beszélgettem nyaralás alatt anyukákkal, akikek a gyerekei szintén januárban kezdték az ovit, és egybehangzóan állították, hogy többet lesz otthon Kristóf betegen, mint oviban, és ráadásul a vírusokat hűségesen hazahordja majd Zalánnak. Hurrá! Úgyhogy szeptembertől Béres-csepp kúrát kezdenek, Balázs is szedte a cseppeket, és utána már nem sokat hiányzott a közösségekből betegség miatt. Szóval nekünk nagyon bejött.
Nagymozgása nyilván szuper, mint eddig is, finommozgásra edzünk - valamelyik nap lencsét szemezgettünk, hogy legyen egy kis "hercegnős"-élményünk, törölget, néha magától is, ha kiönt valamit, és pakol is, ha nincs más dolga XD
Mondókázni, énekelni nem hajlandó, illetve meghallgatja őket, de egy szót sem hajlandó elismételni belőlük. Majd az oviban. A színeket, számokat kezdi megismerni, szereti az
építőkocát, a jegot, és persze az autókat. És az örök kedvenc, a labda, amivel még mindig csak úgy játszik, hogy aki gyorsabb, azé, egymásnak dobálni, gurítani, na azt nem.
Zalánt kétségkívül imádja,
tesó, Zajus, és mostanában
Kisóf névre kereszteli az öccsét. Hihetetlen, de még a fotelből is kiszáll, ha Zalán oda akar ülni, és odaadja a játékok nagy részét is neki. Persze van, amit védelmez, de soha-soha nem üti meg a kicsit. Ahogy mást sem, még a legagresszívabb gyerekeket sem, inkább otthagyja őket, és új pajtásokat keres. Az ideális játszótársa egy évvel idősebb mosolygós fiú:) Van is pár ilyen kis barát a játszótereken, ahogy a nyaralás alatt is megtalálta a párját:) Idősebbnek azért kell lenni, mert sok mindent eltanul tőlük, például a hason csúszdázást, vízben lebegést, körhintázást.
Apát persze továbbra is imádja, nagyon jóban vannak ők ketten, mostanában már éjszaka is engem ébreszt, hogy apukája nyugodtan pihenhessen. De ha látja, hogy Zalánnal foglalatoskodom, akkor automatikusan apához fordul, és Zalánnal még elég gyakran kell foglalkozni. Apával biciklizik minden este, vele fürödnek, utóvacsoráznak, és hétvégén reggeliznek. Apának érdekes szerszámai vannak, és apa nagyon jól vezet! És szinte soha nem kiabál, ami rólam nem mondható mindig el.
És Balázzsal is különösen jól megvannak mostanában, mióta kinőtt Kristóf a széttépünk, összegyűrünk korszakból, jókat birkóznak ketten, nem is tudom, melyikük a hangosabb ilyenkor. Jaj, mennyi mondanivalóm van még a középsőről, lesz ennek még folytatása.
