Front van, Kristóf EGÉSZ NAP sír. Már megint. Ha be akarom pelenkázni, krokodilkönnyek csorognak az arcán. Ez most édesen hangzik, de amikor Zalán is ordít, és bűzölög a pelenka tartalma és csak át akarom cserélni tisztára, na az már nem édes, hanem kilátástalan és idegesítő.
Pedig ennyire aranyos is tud lenni. És puszilgat és ölel és egy tündér. És egy dacos, csakazértse és majd én megmutatom fazon is egyszerre..
De most alszik.
És Zalán mostanában maratonikat szopizik. Este pl. 2,5 órát - úgy szerettem volna fennmaradni megnézni valami filmet -, de kidőltem. És tegnapelőtt is. Mondjuk már tudok úgy kötni, hogy közben átölelem és jár a kezem, de ez csak a kanapén megy, aztán ha ott felriad, nincs más hátra, át kell költözni az ágyra. Mint ahogy tegnapelőtt is:(
Ha meg fent van, vagy szórakoztatni kell, vagy állva tartani, mert az ülés (mármint az én ülésem) valamiért borzasztó és riasztó és akkor nyűgösködni kell.
Pedig olyan édes és röhincs is tud lenni, főleg reggel, és ha jóó nagyot aludt:)
De most ő is alszik. Juhéjj! És már meg is főztem. Illetve a krumpli fő, csak pürévé kell hamarosan átalakítanom.
No comments:
Post a Comment