Őszöltünk 2. rész

Tehát: megvártuk a nyár végét, és elindultunk. Igazából úgy terveztem, hogy Zalán betölti a 3 hónapot, és utána megyünk, de mindenkinek jobb volt így, hát hamarabbra tettük. Suzuki Swift, 5 ember, és a csomagok. Listával készültem, így csak a tengeri sós orrspray maradt itthon. A csomagtartóba MINDEN befért, nem tudom máig se, hogy sikerült, de Jancsi jó az ilyesmikben.

Bababarát szálláshelyet kerestem, és ismét rá kellett jönnöm, hogy létezik Dunántűl + Budapest, és mellette van még egy-két hely, ahová el lehet menni. A neten hemzsegtek a dunántúli címek: fürdők, parasztházak, fogadók, mind-mind gyerekbarát ajánlattal és mindenféle vonzó dologgal, a Dunától keletre alig pár ajánlat volt, és például Kecskemétre pont nem akart senki menni, ha már nem tó, és nem nyár, akkor hegyekbe menjünk - ez volt a kívánság.

Szóval a maradék pár helyből szerencsére egy parádsasvári apartmanra esett a család szavazóképes tagjainak számat (vö:2, mert ugye én csak szervezek), ami bababarát is, hegyes is, egyedül is vagyunk, programokban sincs hiány - amennyiben valaki (gy.k.: én) leszervezi -, úgyhogy ezt választottuk: Kristály Apartmanház.

Tényleg bababarát, ami jelentett utazóágyat (Zalán a fél éjszakákat benne töltötte), pelenkázót, kiskádat, ezernyi játékot, kismotort, tollast (egy kicsit én is játszottam, juhéjj), kinti játékot, bilit etetőszéket, és - szinte - mindent, amire kisgyerekes családnak szüksége lehet. A ház is, a kert is biztonságos volt, Kristóf a reggeleket a kertben töltötte, hinta és csúszda és motor, kisház, autó (a homokozót nem is látta - nem véletlenül), szóval élvezte.

Zalán az első estén annyit aludt, hogy fürdetéshez sem lehetett felébreszteni - kihagyta az órás rendes üvöltését !!! -, büszkeségtől dagadó keblekkel mosolyogtunk össze apával: hmm.. a jó levegő XDD Persze Zalán rögtön másnap helyretett bennünket, aztán nyomatékosítva, hogy ki is az úr, még a következő nap is elegendő mennyiséget nyűglődött, aztán még egy nap jórészt szunya következett mosolygással vegyítve, hogy a hazautat megemlegessük, míg élünk.

De mindegy, a hely jó választás volt, a környék meseszép, az időjárással is szerencsénk volt, egy pár órás esőzés zavart meg csak minket, az egyik késő délután.

 Balázs pedig külön szobát tudhatott a magáénak, amitől megbocsátotta a svédasztalos reggeli hiányát is (megértem, nálam is nagyon fontos tud(na) lenni), de szerintem, ha szállodába mentünk volna, tuti az első este után kiutálnak minket.

Ez így volt tökéletes, főleg, hogy a szomszédos apartman (közös kerttel, gyakorlatilag egy ház két apartmanra osztva) üres volt, így nyugodtan dilizhettek a gyerekek, nem zavartak senkit.

A gondnok néni is nagyon aranyos volt, szinte már kínosan ügyelt rá, hogy ne zavarjon minket, az első napi adminisztrációs ügyeket leszámítva egyszer jött át, érdeklődni, hogy befűtsön-e, aztán hazautazásnál is mi kerestük meg, nem sietett elzavarni bennünket.

legközelebb ide jövünk :D