babaklub

Szép idő volt, minden kedvezni látszott, hát újra kluboztunk. Indulás előtt megpróbáltam felhívni Rami, hátha segíthetek bőröndöt szállítani - nem vette fel. A klubban aztán tisztáztuk, hogy kb. 2 hete rendületlenül a férjét hívogatom (összekevertem a számokat) XDD

A klub a szokásosan jól telt, most, mintha az álmos ősz rányomta volna a bélyegét a résztvevőkre, sokkal nyugodtabb, csendesebb volt a szokásos nyári zajongónál. Kristóf jól érezte magát, bár olyan 2 óra múlva már mellettem telepedett le, kezdett nyűgösködni.

Rami nem hozta magával Mártikát, mivel épp csak kilábalt egy betegségből: hiányzott mindenkinek a kicsi lány.

Így viszont Rami megpróbált Kristóffal mondókázni, nem lehetett aktivizálni: neeeemmm volt a válasz, így egy ikerpár egyik felével kárpótolta magát.

Érdekes, Kristóf imádja a mondókákat, de nem hajlandó senkivel szorosabb barátságot kötni, még azon az áron sem, hogy kimarad belőlük - mert Zalán a vállamon próbált épp elszenderedni -, ki kell várni a teljes feloldódáshoz szükséges kb. 1 órát XDD Kis mániásom..

Volt tehát sok-sok mondóka, sok ének.
És Zalán a legnagyobb lelkinyugalommal durmolt a zajongás kellős közepén - szigorúan hason.

Nem is ébredt fel, csak amikor - hazaindulás előtt - kiléptünk pelenkázóba Kristóffal.. akkor aztán vigasztalhatatlanul sírt. Hazamentünk, Kristóf otthon csillapította farkaséhségét és hatalmasat aludt - ilyenkor mindig áldom az eszem, hogy a klubot választottuk. Szeret ott lenni. És én is.