Hétvége miatt?

Ma már sokkal jobb. Este aludtak (kivéve Kristófot :DDD, de hozzá apa kelt), úgyhogy mosolygósan kezdtük a napot, sok-sok röhögéssel, játékkal és egy hatalmas sétával.

A baj szerintem tegnap se a gyerekekkel volt, én voltam a hülye - szokás szerint -, mert ellepték a spájzot a molyok, és irtani kéne őket - ha nem undorodnék a lárváktól, de nagyon -, és ettől is kiborultam, plusz a házimunka miatt is idegeskedem, hogy mikor végzem el, stb. Pedig a legfontosabbak a kicsik, mert minden egyéb dolog a jókedvük függvénye. A nyaralás óta nem voltunk délelőtt sétálni, meg sehol sem, talán, és ezt ők nem szeretik - és én sem. Ha nincsenek levegőn, nem alszanak jól, ha nem alszanak eleget, elkezdődik egy óriási kialvatlan-sírós spirál, amiből nehéz kikecmeregni.

Ma tehát sétáltunk - házimunkával így se, úgy se haladok, de legalább a srácok pihennek. 1/4 1-re mindketten kidőltek XD Ha Balu hazajön, vargabélest csinálok, utána elmegyünk vásárolni - esőköpenyt keresek, gumicsizmánk már van 23-as méretű:)

Amíg altatok, addig pedig tudok kézimunkázni - még mindig kötöm a babatakarót és a rongyszőnyeget a kiselejtezett pólókból. Sokkal könnyebben boldogulok, ha nem akarok mindent megcsinálni. Persze így is, úgy is kupi van, csak így jobban érezzük magunkat. Miért felejtem ezt mindig el?

A séta szuper volt, Zalán aludt rajtan, Kristóf motorozott, láttunk kukásautót meg markolót, kedves megjegyzéseket kaptam az ölbebabámról, Kristóf megállt az útkereszteződéseknél, kézenfogva mentünk át. Tiszta giccs.

Ezek a képek még Sástón készültek, útban Parádsasvárra, ahol azt hiszem, mindösszesen 15 percet töltöttünk, akkor is nyűgés volt.