Mindenhol erről olvastam, minden gyerekes család előkapta a szánkóját és örömködött egyet erre a nagy hóra. Annyira vártam már, ez a +10 fokos január semmire se volt jó, csak szaporodtak a bacik, tele volt a levegő porral és kosszal és szeméttel, mióta havas minden, valahogy sokkal tisztább is. (eltekintve persze az előszobától, ahol a levetett téli cipők csöppet sem szolidan csorgatják a sáros levüket) Persze a média azért jól ránk ijesztett, szerintem egy ország várta aggódva azt a nagyon hideget és méteres hótakarót, amit jósoltak, pénteken az orkános és tényleg nagyon hideg szélben épp ezerfelé rohangáltam, és mindenhol ez volt a téma, ahol megálltam pár percre. Azt azért nem tudom, hogy a városokban miért gondolták úgy az emberek, hogy éhen halnak, ha most azonnal nem vásárolnak mázsányi kenyeret, lisztet és cukrot, a pánikhangulat eluralkodott.
Vártuk a havazást, és semmi.. Aztán valamikor éjszaka elkezdődött és nem volt szép, igazi hófúvás alakult ki, hideg is volt, nem is mentünk szánkózni, se sétálni, leginkább az orrunkat se dugtuk ki a lakásból, ahol végre fűteni kellett (a szigetelés és az ajtócsere óta gyakorlatilag nem fűtünk, és folyamatosan 22-24 fok van a lakásban, ami kicsit sok is az eddig megszokott 20-22-höz képest, de emiatt nyilván nem panaszkodom, a hideg óta egyébként is mindennap megy a kazán egy kicsit). Szóval a pánikhangulat helyett végre igazi tél van, és tegnap vezetni is mertem (nincs téli gumink, ezért én nagyon hidegben és hóban nem vezetek), semmi gond nem volt.
Aztán tegnap gyönyörű napsütésben, nulla fokban elmentünk 4-en (én+3 gyerek) szánkózni, de nem volt az igazi. Kristóf nem akart sétálni jönni, a szánkózás hallatára viszont meggondolta magát: emlékezett rá mi az, és nagyon örült neki. Az első két beborulásig, mert hát hiába, nagy volt a hó (20 cm), és porhó lévén kicsit sem tapadt, Kristófnak fázott a keze, de hősiesen húzta később a Zalánnal teli majd az üres szánkót.. Zalán elképedve figyelt, aztán az ücsörgés tetszett neki, de a fénypont a ház végében található ócska két hinta volt, abba fészkelte be magát, alig lehetett felvontatni pár perccel később. Kristóf követte, nyilván, mostanában megint teljesen összenőttek, semmit nem csinálnak a másik nélkül.
Úgyhogy Kristóffal lehet már szánkózni, de Zalussal még várni kell. Én is rájöttem, hogy a havat igazából a meleg lakásból szeretem leginkább nézni, ha már síelni nem jutok el a közeljövőben, és szerintem már soha többé, mert elég kicsengetni a nyaralásokat, ennyi embert síeltetni sokkal több kellene. Kibírom, öreg vagyok már hozzá:)
2 comments:
Talán a régi telekre emlékeznek, amikor a teherautó nem ért oda a kenyérrel. :o) Nálunk volt ilyen '85-ben, de persze nem számított, lehetett krumplit venni és héjába főtt krumplit vacsoráztunk. Mennyivel ünnepibb volt, mint a szenya. :o)
A szánkózást viszont bebuktuk. Bár az úttesten volt hó, a házak előtt sajnos végig letakarították. De hát csak nem húzom az úttesten őket. Így aztán egy ház előtt húztam őket, aztán szánkóról le, üresen a következő ház előtt... Nem volt jó buli. :o( De a mi környékünkön mindig így van.
Ez az előnye a "vidéki" létnek. Egész nagy felületű, szánkózható területek vannak:)
Azért kíváncsi vagyok, mi lett a rengeteg felvásárolt kenyérrel(anyukámék városában sem volt se pénteken, se szombaton reggel egy fél kg megvásárolható vekni se), remélhetőleg nem dobták ki egy-két nap múlva, mivel addigra megszáradt. Szerintem de, bár én rosszindulatú vagyok:/
Post a Comment