Kristóffal kezdem

mint oly sokszor, és hát igen, lényegesen több figyelmet kap a mi középsőnk, mint testvérei, ami nem kevés lelkiismeret-furdalást okoz. Azzal vigasztalom magam, hogy szeptembertől Kristófnak ovi, és akkor egy évet Zalánnal leszek itthon. Legalábbis a délelőtt csak az övé lesz. És igyekszem, de most nyilván Kristóf a középpont.

Szóval az újév új hajjal kezdődött, amit apa alkotott Kristóf fejére, és be kell látni, elképesztően nagyfiús lett. És gyönyörű. Nagyon nem lehet fotózni, mert ha észreveszi a fényképezőgépet, kiugrál belőle, plusz grimaszol és felfújja az arcát.
Új skill a csapkodás. Aminek nagyon-nagyon nem örülök. Ha nem tetszik valami, csapkod. Általában ami mellette van, de az igazi a mosógép és a hűtő, lévén azok jó nagyot szólnak. De igazából nem válogat, csapkod bármi keze ügyébe esőt, ha nincs más, a saját hasát. Vagy apát - én nem tűröm, mérgesen rákiabálok, ha megpróbálja, ezért engem általában elkerül. A kórházi vizsgálaton kezdődött, akkor csapkodott először, és nem, ezt a szokását nem akarja csak úgy elhagyni. De legalább Zalán is megtanulta, így ketten csapkodnak. De míg Zalus mérgesen, addig Kristóf hidegvérrel: üt, és nagy komolyan figyeli a hatást. (ez amúgy jó hír, nem önkívületi az állapot, egyszerűen csak így büntet)

Zalánnal továbbra is idilli a kapcsolatuk, mostanában nagyon anyás (persze apás is, de én lettem az elsőszámú), anyukámat is egyre jobban elfogadja - sokat is vannak együtt -, beszédesebb, és időnként rá lehet szorítani az önállóságra. Pl. félig ráadom a nadrágját, akkor felhúzza. Egyedül nem, kivéve, ha nem kötelező: egyik este Zalánról csúszott le a pizsinadrág, Kristóf segített neki levenni, majd felhúzta magára, a saját pizsijére! Itt van a gond, ami egyik oldalról jó is, persze, meg tudja csinálni, ha akarja. Vagyis a motiváció a kulcs.. Biztosan megtaláljuk előbb vagy utóbb, és nyilván ez is változik az idő múlásával, de addig beleőszülök. Nem hatja meg a dicséret, a jutalom, a fenyegetés, semmi. Egy mániája van, a rajzfilmek (néhány legalábbis), és pont ezt nem igazán célszerű nyakló nélkül használni, túl azon, hogy alapesetben is milyen károkat okozhat a tévézés, a korlátlan, vagy túl sok tévézés, Kristóf képes lenne teljesen belemerülni..

Nem eszik ám, legalábbis nagyon válogatva, bár este, ha összeül a család, időnként a kicsik is letelepszenek, és egész normális mennyiségeket esznek, viszonylag kulturáltan:)
Mániás kézmosó, de egyedül csak nagyon ritkán mos kezet, képes 15 percig is állni a fellépőn, és várni a segítséget. Persze, ha bemegyek, és mondom (és mutatom), mit csináljon, megcsinálja, szinte észre sem veszi, hogy egyedül végezte el a dolgot. Általában nem lehet ráerőszakolni semmit, játékot se, de ha elkezdünk játszani, általában örömmel csatlakozik.

Fejlesztésen nagyon összebarátkozott Erzsikével, már hetente 4 alkalommal járunk, ügyesen, önállóan dolgozik, és már-már örömmel megy be "tanulni". Érezhető a foglalkozások hatása, bár én itthon nagyon nehezen veszem rá a feladatokra, nem vagyok elég következetes, és időt se nagyon találok, az előkészületeket pedig rendre elfelejtem, és így hamar kizökken Kristóf a rutinból. Szóval nekem még nagyon sokat kell tanulnom, és dolgoznom ezen az egészen.

Az idegen helyen való szorongás kicsit sem csökkent, sajnos, bár már nem rugdos legalább, de krokodilkönnyekkel sír, ha hozzászólnak vagy pláne hozzáérnek. Ha kényszerítjük, hogy egy ismeretlen, zárt helyre bejöjjön velünk. A 3 éves státuszvizsgálatot gyakorlatilag végigüvöltötte, és a doktornéni plusz asszisztens és a védőnő most csak elnézően, és együttérzőn mosolyogtak. Egy évvel ezelőtt sokkal nagyobb volt a szemöldökfelhúzó, biggyesztő, negatív megjegyzések száma. Hát ez van. A dokinéni mondta, hogy nahát, micsoda gyönyörű, egészséges kisfiú, milyen hihetetlen, hogy gond van vele, és milyen kegyetlen az élet, hogy bármennyire is remek és rendes anyuka vagyok, ez történt velünk. Aranyos volt, de csak megríkatott:/

Amúgy Kristóf 3 évesen 102 cm és 16 kg, és valóban kicsattan az egészségtől, tavaly télen voltunk utoljára dokinál. Járunk helyette máshová.

Azt hiszem, most már kimondhatom, hogy úgy tűnik, nincs gond Kristóf értelmi képességeivel, könnyen és gyorsan tanul, feladattudata van - épp csak nem tudja megmutatni a környezetének. Ezen kell dolgoznunk.

És nagyon nagy és örömteli hír, hogy már több napja együtt alszik a két kislegény a gyerekszobában, este 9-fél 10-től egészen reggel 5-6-ig. Aztán átjönnek vagy átmegyek hozzájuk, és olyan 7-fél 8-ig még alszunk