tanulási gondok

Amikor Kristóf először ment a fejlesztőbe, akkor tudatosult bennem először, hogy mi is az alapvető különbség az átlagos és az autizmussal élő gyerekek közt - tanulás szempontjából.
Volt ugye a rémes kezdet - ami ma már örömteli, sőt vágyott találkozás és tanulás -, és akkor kérdeztem. "Tényleg szükség van erre?" A válasz eléggé kiborított akkor még: "Igen, szükség van, mert az autista gyerekek nagyon ravaszak - bármit megtennének azért, hogy elkerüljék a munkát és a tanulást." (nem a gyógyped mondta, hanem egy érintett szülő, de akkor nekem sokkal jobb volt egy olyan valakitől hallani ezt, aki átélte, amibe mi csak belekezdtünk, és akinek van egy 16 éves fia, aki suliba jár, nyaral, és, bár vizuális segítségre rászorul, de mondhatni teljes értékű kamaszkort él meg - persze ez a ravasz jelző nagyon szíven ütött, nem szerencsés megfogalmazás, de értem már, mire akart utalni ezzel a hölgy).
A gyógypedtől megkérdeztem, miért kell őket ilyen szinten munkára kényszeríteni, hiszen az egykorú átlagos gyerekeknek még jó ideig semmilyen kötelező tanulást nem várnak el. "Azért, mert ők spontán, játék közben, utánzással tanulnak." Itt a kulcs.
Akkor már elég sok szakirodalmon átrágtam magam, csak épp az alapdolgokkal nem voltam tisztában. Hát igen.
És azóta is képzem magam, fejlesztek én is, tanulunk itthon is, én állandóan olvasok, laminálok, előkészülök, és képzek. Jó lenne pár óra plusz:)