Volt egy apró kis műtétem - tényleg apró, de arra pont elég volt, hogy rosszul érezzem magam és fetrengjek olyan 3 hetet, már amikor tudtam -, aminek kapcsán fény derült az extrém magas vérnyomásomra - 200/110 volt, amit hosszas tornázás után sikerült 160/100-ra leküzdeni, így már a műtét is elvégezhető volt. Folyománya: Zalus immár nem szopizik többé (már egy hete!), meglepően jól viseli a nehézségeket. Amúgy sokat fejlődött, nagyon akaratos, de - és ez nagy parám most már - a beszéde csak nem akar megindulni.
Kristóf 3 éves lett, és kapott egy trambulint - jó buli, még engem is elbír, bár én nehezen bírom a saját súlyom is -, és lezajlott nálunk minden idők legkatasztrofálisabb szülinapja. Semmi nem tetszett neki, semmi nem volt jó, ellenben reggeltől délután 3-ig a nyavalygást a sírás szakította meg csak néhány percre, mígnem egy korai délutáni alvás pontot tett a borzalmas szülinap végére.
És járunk persze fejlesztésre, indul szépen a beszéd, a feladattudat, néminemű önállóság is. Az idegen helyen való szorongás ellenben nem csökkent, sőt. Az akaratosság időnként egekbe rúg, viszont a mosolygós manipulálás, elbűvölés is színre lépett. (ez legalább tényleg aranyos)
És persze Balázs tanul - azt hiszem, legalábbis -, teniszezik, hétvégén időnként "bandázik". Holnap jelenésem van az osztályfőnökénél, khmm.
Részletek a napokban, mert fontos nekem a blog, gyógyít és elgondolkoztat, és emlékeket hív elő, de a blogolvasással is el vagyok maradva, 862 olvasatlan bejegyzés vár rám, kb. 1000 olvasatlan e-mail, és iszonyat sok feltorlódott házimunka, és anyai kötelezettség. (és persze feleségnek sem vagyok túl penge mostanság, nyilván)
És köszönöm az érdeklődést, ez is jólesett, nem kevéssé. Hajrá február, hozz sok jót!
No comments:
Post a Comment