Balázsról

nehéz mesélni mostanában. Távolodik tőlünk, és nem tudom, miért ilyen gyorsan. Talán az elmúlt párt hónap történései jelentették a végső lökést, most már csak ritkán fordul elő, hogy kibújik a szobájából. Tudom, hogy normális és élettani, de azért nehéz is.

Azért jövő héten elmegyünk kettesben (!!) egy teniszversenyre.

Mióta is nem voltunk kettesben sehol? Több, mint 4 éve, jaj, nehéz volt ez, hiszen előtte mindig és mindenhol ketten voltunk, legalábbis nagyobbrészt. Nagyon várom, és Jancsi egy hős, amiért bevállalja a két picurt, pedig lehetőséget kínáltam neki a tiltakozásra, de szerencsére nem élt vele.
Voltam bent az ofőnél, nincs nagy gond Baluval, a tanulással, magatartással, szorgalommal se, de a közösségi élete nagyjából nulla, és néha egészen szemtelenül-pimaszul reagál. Egyfelől azt gondolom, ez legyen a legnagyobb bajunk, másfelől viszont talán nem ártana végre már normális kapcsolatot kialakítani azokkal, akikkel még 4 évig együtt fog járni. Persze, hogy én mit gondolok és szeretnék, az mostanában nem döntő jelentőségű Balu számára.

Ismét elkezdett gitározni is, ennek nagyon örülök, bár már úgy tűnik, alább is hagyott a nagy lendület:/ Vannak barátai is, az osztályból is, csak még elég felszínes kapcsolatok.. Alakul a gyerek. Beszélgettünk a továbbtanulásról... az új támogatott helyeket és a tanulmányi szerződéseket nézve - amit annak kell kötnie, aki esetleg államilag finanszírozott képzésben tanul majd -, az egyetlen járható útnak a külföldi ösztöndíj tűnik. De ez még nem most van. Bár a nyelveket kétségkívül most kell tanulni, ebből legalább nem lesz gond, úgy tűnik, jó nyelvérzéke van a kölyöknek, és bátran beszél is.

Szerintem nem fogok találni képet Baluról:D mindig elbújik mostanában a nagyfiú - hamisítatlan kamasz.