Persze, nem kell félteni, kiharcolja a neki kijáró figyelmet, imád ölben tartózkodni, hacsak 1-2 percig is, mert utána úgyis valami sokkal fontosabbat kell csinálnia. Hiszen már jár, sőt szalad, ugyanezt cipőben is vágja, az utcán is, kavicsokon keresztül is. Simán feláll, ha elesik és indul tovább. Eléggé hepehupás a homloka. Felmászik a lépcsőre, az ágyára és általában lábbal lefelé száll le róla - már találtam éjszaka rá az ágya mellett állva.
Ha nagyot sétálunk napközben - mostanában ismét ez a menő a játszótér helyett Kristófnál -, a babakocsiban horpaszt egy nagyot, és utána a két fiú együtt is alszik délután pár órát. Majd este 9-től, és éjszaka 1 és 3 között ébred valamikor Zalán, együnk valamit jelszóval. Reggel viszont általában 6-kor kel - sajnos.
Anyatej-függő, meg sem merem számolni, hányszor szopizik egy nap, bár nagyrészt csak egy-két korty erejéig. Se cumi, se cumisüveg, se itatópohár - viszont új skill: víz pohárból - jelentős mennyiséget kortyol belőle.
Bébiételt már nem eszik, a mi kajánk kell neki, tejes és tojásos dolgokat leszámítva mindent kap, ma először rizst evett, és ízlett neki. A husit viszont csak elrejtve hajlandó elfogadni. Kedvence a puffasztott kuki és a joghurt. És az anyatej.
Már nem vigyorog mindenkire, viszont irtó bátor, mindenkihez odamegy, és elveszi a játékát, illetve ha nincs neki, akkor átöleli, felnőttek lábát átkarolja - főleg pasikét, akik elolvadnak tőle. És némiképp zavarba is jönnek. Kristófot néha meg kell menteni tőle, aztán őt is viszont, mert bár a nagytesó nem bántja, de ráfekszik, biztos, ami biztos. Integet és tapsol, bár kiszámíthatatlanul. Szereti a mesét hallgatni és szereti Elmót nézni. Szereti a babakocsit és a mei tait is, de szigorúan csak mozgásban. Egyébként nem tűr semmilyen köteléket. Utálja a sapkát. Jó a fürcsi, röhögős, főleg Kristóffal, de rövid idő múlva krokodilkönnyekkel a szemében szeretne kiszállni. Nincs nyüsszögés, majd sírás, könnyező sírás van azonnal, ő aztán nem vár egy másodpercet sem.
És utánozza Kristófot mindenben, tegnap felváltva masíroztak egy-egy plüssállat farkát szorongatva. Majd autóztak. Legóztak. És labdáztak, amit már ő is tud dobni.
Mammmama, babbbaba, annyanya, apppa, ennyi a szókincs, illetve elkezdődött a halandzsázás, mindent kommentál a saját kis nyelvén. Ha kérünk tőle valamit, ami a kezében van, odaadja. A pelenkázás elég vicces szertartás, a nedves törlőkendő gurgulázó röhögőgörcsöt indukál, és mivel ez nekem tetszik, sokáig tart, mire tisztára törlöm.
Mindent, de mindent kipakol, elrámol, leránt, magára borít és társai. Nincs akadály előtte, kis tankként működik és tör előre. Ha legódarabkákon, hát azokon. Bátor, masszív, erős és kiegyensúlyozott kiskrapek. És már elterveztem a tortáját, hiszen mindjárt ünneplünk..
No comments:
Post a Comment