Persze, azt elfelejtettem leírni, amit valójában akartam Balu tenisze kapcsán.
Vannak ugyanis nem közös rokonaink, apa révén. Főleg van egy exanyósom, akivel hosszú évek alatt egészen jó kapcsolatot építettünk ki (szigorúan a válásunk után, előtte nagyon nem bírt), egy időben már-már baráti viszonyunk volt (és volt idő, hogy bajban voltam, és ő segített - persze sok dolgot nem szeretek benne, és sokat nem is felejtek, még a házasságom idejéből). Nem fogom sorolni a rosszat, inkább a jóra koncentrálok.
De amit most produkál, az túlmegy minden határon. Van egy 14 éves unokája, aki nagyon szereti, és akit ő is imád, és nem látja, hogy napról-napra vadítja el őt magától. Mert a tenisz. Mert hogy túl későn kezdte. És amúgy sem megy neki (??) És ne szórja el rá a pénzét, mert felesleges. És hasonló baromságok.
Egyszer nem nézte meg az unokáját edzés vagy meccs közben. Nem tudja, mi az álma, nem tudja, mennyire fontos neki a tenisz. Nem tudja, ha választania kellene közte és a tenisz között, Balázs fél másodperces habozás nélkül választaná a teniszt. Ennyire buta? Ennyire nem ismeri az imádott unokát? Ennyire szűk látókörű?
És túl azon, hogy Balázs mennyire tehetséges vagy mennyire nem - tehetséges, de még 2 éve sincs, hogy először ütőt fogott a kezébe, és mindösszesen 1 hónapja versenyez! -, azt hiszi, hogy majd ő megmondja, mi legyen az álma?! Egy gyereknél sem működik, nemhogy egy kamasznál! (Én véletlenül tudom, hogy Balázs célja a felsőfokú spanyol és angol nyelvvizsga, ami után ösztöndíjjal szeretne kimenni Spanyolországba vagy az USA-ba teniszakadémiára vagy főiskolára. Ahogy sikerül. - Én is csak azért tudom, mert érdekel. Ez változhat persze, de fontosak az álmok, nagyon és nem szabad őket semmibe venni.)
Tehát, ha esetleg nem lenne tehetséges, akkor is fontos a sport, az állandó igénybevétel és koncentrálás, kamaszkorban még inkább, mint máskor. Nem véletlenül sportol Balázs iskolás korától kezdve.
Persze akár ihatna vagy szerencsejátékozhatna - haladó hagyomány a családjukban. Annyi sok mindent akarok még erről írni, annyi mondanivalóm van, de képtelen vagyok, mert szétvet az ideg, ha ilyen ostoba és önző emberek állnak velem szemben. Inkább fortyogok tovább magamban:/
No comments:
Post a Comment