Kristóf pedig 28 hónapos múlt

És továbbra is rohamléptekben nőő! Ahogy a haja is, amit múlt hétvégén strandolás előtt apa levágott neki. Nem tetszik a kisfiúk egyen-kopaszra nyírt haja, ezért megpróbált Jancsi némi lépcsőzetességet belevinni - (több-)kevesebb sikerrel. És azon a délelőttön "elromlott" Kristóf. Olyan lett, amit úgy fogalmaznak: "Nem rossz, csak eleven", nem akarva a szülőket megbántani, de azért leplezetlen sajnálkozással a szemekben.
És én örülök is neki, hogy ilyen eleven lett. Tudtam én, hogy csak túl kell élni néhány hónapot, és a félénkség elröpül. Tudtam én, hogy a tesó-születés miatti féltékenységnek valahol ki kell törni. Tudtam én, hogyha néhány hónapig kerüljük a közösséget, a zárt falak közti idegen helyen való játszást, túljutunk a nehézségeken, és visszakapom az én kedves, huncut, csibész fiamat. Azért nehéz volt, kicsit aggódtam a túlzott érzékenység és a túlzott hisztik miatt, de vége. Visszakaptam:DIsmét nem fél senkitől (azért a közelemből nem megy el pár másodpercnél tovább), bárkivel játszik, sőt a játékát is elveszi más gyerekeknek, az övét pedig visszaszerzi. Nem hagyja magát, de nem agresszív, nem verekedős, inkább csak határozott:DD
Egyik nap virágot szedtünk: gondoltam én. Letéptem egy-két pipacsot, és megmutattam, milyen szép. Örült a virágnak, majd gondosan megpróbálta valahogy visszaragasztani őket a gondolat és kis keze erejével. Nem szedünk több virágot.
Kedvence a fősuli szökőkútja, amit minden nap többször is körbefutunk 'dissz' (víz) kiáltásokkal kísérve. Ugyanez a vízimádat a tófürdőn is többször elhangzott, gyakorlatilag uszonya nőtt, és haza akarta hozni a vizet. Legalábbis gondolom, mert ordított hazajövetelkor, ahogy a torkán kifért.