Hosszú volt ez a nyári szünet,

de holnapután kezdődik a suli. Nos, nagyon várom, Kristóf is, Zalán nyilván még nem nyilatkozik. Nehéz őket lekötni, főleg, hogy már nemcsak Kristóf, de Zalus is rákapott a notebook-ozásra, gyakorlatilag állandóan azt bámulnák.
Hát igen, Zalán gyakorlatilag megtanult olvasni angolul a youtube-ról. Elég fura, de megtanulta az összes betűt és hangzót, simán kibetűz bármilyen szót. Mert persze csak az ilyenek érdeklik, profin használja az egeret, sőt, már be is üti a keresőbe a megfelelő betűket, gőzöm nincs, hogy csinálja.
Persze, ettől még egyáltalán nem beszél jobban, egyáltalán nem kér, viszont szebben beszél, gyakorolja a hangokat (k, k, mondogatja), így már nem 'tancsó', hanem 'kancsó', és persze 'kitchen', mert nehogy már angolul ne beszéljen. (a hangok ugye nagyon fontosak az angolban, mert nem úgy írjuk a szavakat, ahogy ejtjük).
Tehát van egyfelől egy döbbenetes szókincse, immár angolul is Zalánnak, és továbbra sem használja a szavakat kommunikációra. Hihetetlen, de ez van. Már nem kell félnem, hogy nem beszél, mert beszél ő, egész nap különböző szavakat mondogat, de a kommunikációval ugyanott tartunk, ahol 2 éve. Hát, szuper.

Szobatisztaságban egy kicsit már előreléptünk, napközben, itthon nincs pelus, és random ráül a bilire és produkál is bele, de általában szólni kell neki, hogy bili-idő. Érdekes módon, ha én vagyok vele, akkor nincs baleset. Ha apa, vagy mami, akkor többször is. Persze, nyilván én vagyok a családban a legkeményebb, de az is igaz, hogy kb. engem tisztel egyedül valamennyire, egyedül tőlem tart (hurrá), és nekem nagy eséllyel szót fogad. Kár, hogy nagyrészt dolgozom, amit ő szépen ki is használ.
Viszont alszik már esténként, nagyon ritkán kel fel, és akkor sem kell már szórakoztatni - általában -, hanem x idő után visszaalszik.
Az evése, az valami borzalom, kb. 2-3 dolgot hajlandó megenni, és a listán se hús, se gyümölcs, se zöldség nem szerepel, és ettől jó eséllyel be fogok dilizni.

Kristóf pedig, rá jellemző módon, az eddigi angol tudást, amit az iskolában kapott, magába szívta, mint egy szivacs, és most tökéletes kiejtéssel, mondatokban beszél angolul. És magyarul is, szinte hibátlan nyelvtannal. Sok mindent megért már a környezetében, foglalkozik mások érzéseivel, a világgal, repüléssel, akcióhősökkel, úrhajóval, gyarkorlatilag minden érdekli.
Gond nélkül közelít már az idegenekhez, főleg a gyerekekhez, akikkel nagyon hamar megérteti magát, és bárkivel eljátszik. Ugyanakkor a nagy barátkozási kedv alábbhagyott, csak válogatott kevesekkel hajlandó "mélyebb' barátságot kötni, így legalább nem szegődik már mindenki nyomába, csak azzal játszik hosszabban, aki megérdemli.

Ez tök jó, mert néha vérzett a szívem, látva, hogy csak követi, üldözi a vágyott barátot, és elutasítást kap.
Kristóf nagyon hálás gyerek is, minden ajándéknak iszonyatosan örül, de akár a közös szerzeményeket is - pl. serpenyő - nagy üdvrivalgással köszönti. Ami nem jelenti azt, hogy ne lennének kívánságai. Vannak, sőt, egyre több. Főleg játékok, ruhadarabok a kedvelt figurákkal. Thomas és Angry birds immár letűnni látszik, van helyette Spiderman és Mario.