Suli!

Hat vegre elkezdodott. Gondolom, mindenki ismeri azt a kepet, ahol az iskolas gyerekek morcosan allnak az "elso nap az iskolaban" fenykepen, mig anyu boldogan ugral.
Hat igen, at tudom erezni, de mivel most dolgozom, nem otthonulo anyakent, hanem fizetest is kapok stb., igy nem annyira viselt meg a nyari szunet, mint regebben. Raadasul irto rovid is volt, 6 het az egesz. De azert orulok, mert a fiuknak szuksege van a rendszeressegre.
Es foleg Kristof boldogan ment suliba. Es a tobbiek is.

Balu pl. amennyire szeretett egesz evben itthon lenni, es annyit es akkor tanulni, amennyit es amikor raer, es aki a magantanulosaga elejen nagyon hangoztatta, hogy ez a legjobb dolog, ami tortenhetett vele, es mar hamarabb el kellett volna kezdeni ezt az otthontanulast, annyira utalta a vizsgaidoszakot. Mert hat legyunk oszintek, nem igazan eroltette meg magat a fiu, es naponta 2 oranal tobbet soha nem tanult. Ellenben a vizsgaidoszakban egesz nap, tobb heten keresztul, es azt mondta, hogy ez igy iszonyu. (hat igen, majd megnezzuk a felsooktatast, hogy veszi, bar ott legalabb mindenki hajt vizsgaidoszakban, es nem irigykedik a tobbiekre, hogy ok lazan elvezik a hatralevo napokat. Amugy nem lett rossz az eredmenye, foleg spanyolbol, toribol, foldrajzbol hasitott, de a rettegett matek is 3-as lett, ha jol emlekszem, es epp csak lemaradt a 4-esrol. Balunak tehat tetszik az ev, spanyol faktra jar, es nagyon elvezi, telen nyelvvizsga.
Sajnos a bioszt nem akarja csinalni, bar elismerem, hogy azt foleg en probaltam eroltetni, mert fixa ideam, hogy mernokvegzettseg nelkul sokkal nehezebb az ember elete, es mernokkent konnyen talal allast barhol, sajnos be kell latnom, hogy nem ez az o eletutja, sokkal jobban mennek neki a humantargyak. Hat ez van, lehet jo szakember valaki humantudassal is, csak nehezebben. Mert szerintem humanszakmaval Dunat lehet rekeszteni, de eroltetni akkor sem akarnam tulzottan, ha en felugyelnek ra, de ez most a nagyszulok es apa dolga, bele kell nyugodnom.

Kristofnal kicsit sem aggodtunk. Tok jol tudta, mi var ra, egyszer sem mondta, hogy nem akar iskolaba jarni. Bar ez az ev kicsit mas - mint mindegyik -, uj terem, uj tanar, uj asszisztens, uj osztaly (Angliaban szokas, hogy ha tobb parhuzamos osztaly van, a gyerekeket kicsit megkeverik, igy minden evben uj az osztaly osszetetele; emiatt pl. sokkal jobb a kapcsolat az evfolyamokon belul) A valtasrol a tavalyi asszisztens ev vegen osszedobott egy A/4-es formatumu konyvet, fotokkal, hogy mire is szamitson jovore. Benne az uj tanterem, uj tanarok, es minden, ami az iskolaval kapcsolatos. Szuper kis En-konyv lett, es persze mindezt magatol csinalta ez a pedagogusok gyongye, tenyleg nem tudok eleg halas lenni neki, es ilyenkor visszagondolva mindig keveslem azt a tabla csokit es lapot, amit ajandekoztunk ev vegen, de epp akkor nem volt az ajandekozasra nagyobb keret.
Szepen indult is az elso nap, egyenruhaban, taskaval elindultunk. Tudni kell, hogy Kristof borzalmasan keves dolgot eszik (es mennyisegileg is keveset), igy tavaly nem menzan kajalt, hanem vitte a kis lunch box-at, es abbol evett (peksutemenyt, gabonapelyhet, keves hust - amig ette, mar nem -, palacsintat, tehat finoman szolva sem egeszseges eteleket) Mivel identol a varos osszes iskolajaban ingyenes az ebed az elso 3 osztalynak, igy ugy gondoltuk, probaljuk meg, hatha a gyerekeket latva tobb mindent megkostol. Az iskola kapujaban azonban Kristofnak feltunt, hogy hianyzik a hatizsakja. Es onnantol borult minden. Sirt, bujt a pulcsimba, es nem akart bemenni az osztalyba, ferjnek haza kellett mennie a kajaert. Szerencsere ketten voltunk, becsabitottam az osztalyba, ahova szinten csak eroszakkal/olben tudtam bevinni, mert hogy uj helyen van. Es a legnagyobb baj: kereste e baratjat, Adriant, a kis lengyel kisfiut. Az asszisztens ugy emlekezett, hogy o a masik osztalyba kerult (szerencsere rosszul, de ez csak sokkal kesobb derult ki). Viszont el kezdett Kristoffal beszelgetni. (tudni kell, hogy Kristof automatikusan angolra valt, nemcsak akkor, ha angolokkal talalkozik, hanem ha iskolai kozegben van, akkor is)Kimentunk a folyosora, elkezdtek rajzolni egy tablara, irni, es hamarosan megnyugodott, igy ott is hagytam par masodperc utan, megnyugodva koszont mar el tolem. En pedig elkezdtem az igazi aggodast. Persze delben, mikor Zalant vittuk, meglestuk Kristofot is, aki kezenfogva setalt a baratjaval. Es amikor mentem erte, lattam, hogy egymas mellett ulnek meghitten, ugy nezik a digitalis tablat, ahol epp valami mese ment. Nem volt vele gond, meseltek, kiveve az ebedet, ahol felhaborodottan utasitotta vissza a menzakajat (na jo, igazabol kiborult, hogy mire is akarjak mar megint ravenni), de valamit evett a sajat csomagjabol. Delutan mar meselt is egy kicsit az iskolarol es azota is minden rendben.

Zalan miatt annyira nem aggodtam. Vagyis nagyon aggodtam, de tudtam, hogy ot aztan semmi nem fogja megviselni, ha nem tetszik neki valami, azt egeszen hatarozottan a tobbiek tudomasara fogja hozni, es ugyis csak azt csinalja, amihez kedve van. Persze en tudom, hogy legalabb egy ember folyamatos jelenlete szukseges ahhoz, hogy minden rendben legyen, es hogy orommel fog barmit csinalni, amit o akar. De mondjuk leultetni, meselni neki, vagy ugy magyarazni, hogy a tobbiekkel egyutt tanuljon, az teljesseggel eselytelen. Pelenkat adtunk ra, mert bar napkozben mar jo hatasfokkal hasznalja a bilit, ha elmegyunk valahova meg pelusos, de megegyeztunk, hogy ha otthon mar hanyagolja, itt se adjuk ra, tegyunk be valtasruhat, a tobbit megoldjak. Oke. (es ma mar nem volt baleset. Hozzateszem, otthon sem, 2 napja semmi, magabiztosan hasznalja a WC-t is mar, es nagydologra is. Hiaba, aki iskolas..) Zalan tehat egyelore napi 2 oraban gyuri az iskolat. Es amikor mentunk erte... Kristof korabbi csodaasszisztense vart minket, es agyba-fobe dicserte. Azt mondta, hogy tunderi, okos gyerek, es legszivesebben hazavinne. Felajanlottam neki, hogy par napra az ove, de nem elt a lehetoseggel. Es megmutatta, mit muvelt Zalan. Beutket diktalt neki, a huszonvalahanybol 17-et tudott fejbol, le is IRTA!! oket, a tobbinel ralesett a billentyuzetre. Leirta oket a tablajara. Nem is tudtam, hogy ezt is tudja. Nem is csinalta otthon sose, igaz, nem is gyakoroltuk. Azt tudtam, hogy a billentyuzeten megtalalja oket, dehogy leirja.. Aztan kivitt az osztaly udvarara, ahol van egy tablafal, erre irta fel az asszisztens az abc-t a gyerekeknek. Hogy ismerkedjenek vele. Vagyis csak az a, b, c, d-t. Ugyanis ekkor Zalan odament a tablahoz, kivett egy kretat a vodorbol es folytatta. Hogy d, e, f, g, h stb. Szoval megvan az ugyeletes zseni is. Iszonyatosan megdicsertek.
Ugyhogy most ez van. A kis ordog, aki mellett egy pillanat nyugta sincs az embernek, ugy lubickol az iskolai kozegben, mint egy kis hal. Mert vegre tanulhat, o micsoda boldogsag. Persze tudom en, hogy ez nem minden, mert meg csak napi 2 ora, es hol meg van az osszes egyeb dolog, amit az iskola meg akar tanitani. A szocialis viselkedes, a szabalyok, a kozossegi let, a kommunikacio, elsosorban. De legalabb jo kezekben van, olyanokeban, akik felismertek, hogy o egy kis autista zseni, akibol valoszinuleg soha nem lesz olyan gyerek, mint a tobbike, de vannak olyan kepessegei, amit fejleszteni lehet, amivel boldogulni tud, amiben o jo. Es ezt tamogatni fogjak, mint igertek. Szoval nem tudom, meddig marad, maradhat Zalan egy normal osztalykozossegben - sok mindentol fugg ez -. de kicist nyugodtabb vagyok felole is.