Zalán a mindenevő

Mert aki az egyéves, az már mindent eszik. Ja, nem kajára gondolok. Ma egy zsírkrétát. Az asztalterítő egy darabját. A parafa edényalátétet. Néhány kavicsot a játszin.

Ezen felül némi joghurtot, egy rudit, egy kis kenyér és parizerdarabot, zöld teát és anyatejet. Abszolút megvetéssel van a kaják iránt, de örömmel szerez meg és rágcsál össze minden nem neki valót, valamelyik nap a kukából előbányászott egy üres májkrémes dobozt, és boldogan nyalogatta. Persze ha ennivalóként kínálom ugyanazt a májkrémet, megvetően fordul el a falattól.

Úgyhogy evésben továbbra is rosszul állunk, de a napi fél kiló koszevés biztosan megvan.

Viszont már 10,5 kg a fiú, 77 cm (nem apró) és vigasztalhatatlanul fogzik, immár a jobb alsó örlő töri át az ínyét 9. fogként. Mondanom sem kell, ismét sűrűn ébredünk és ismét keveset alszunk napközben..

De nagy már, ügyes, labdázik, galambokat kerget, felmászik ágyra, fotelra és nem esik le, hanem szépen leszáll, megállás nélkül pakol, ismerkedik a tárgyakkal, hangos sikkantással üdvözli Kristófot, ragyog, ha együtt játszhatnak, vigyorral üdvözli apát délután, és a karjaiba veti magát, figyel mindenkit, tanul, szinte látom a fogaskerekeket dolgozni a fejében. És jókedvű mindenek felett.
No és persze kisfiús tegnapelőtt óta, megvolt az első hajvágása: természetesen abból is kóstolt egy tincset. Nem ízlett neki.