következő állomás: középiskola

Nos, igen, nem meglepő módon - lassan már 2 hete - Balu elballagott az általánosból. Pontosan tudtuk, mikor következik be az utolsó tanítási nap, hiszen az utolsó 30 napon Balázs vágta a centit, visszaszámolt. Az utolsó 2 hétben már semmit nem csináltak az iskolában: csak előadás volt, emlékezés, próba, másik próba, táncelőadás, dráma, kirándulás és bankett. A két utolsón nem vett részt:/

 Volt tanárbúcsúztató külön, így némi személyes jellegű ajándékkal tudtunk elköszönni a 3 legkedvesebb tanárjától: Mónika nénitől (ofő, biosz és angol tanár), Ákos bácsitól (matek, info) és Frici bácsitól (igh., magyar). Konzervdobozt akrilfestékkel szórtunk be, két oldalát kifúrtuk, így ajándéktartóként funkcionált, bele mehetett írószer, bonbon, apróság, és kreppvirág.

Az eredeti ötletet erről az oldalról kaptam,(ott pedagógusnap alkalmából készült az ajándék), a kreppvirágokat pedig ebből a könyvből készítettem (nagyon szeretem csinálni, csak valahogy mindig elajándékozódnak az elkészült virágok: rózsát, szellőrózsát, százszorszépet készítettem már).

És eljött a ballagás is, amire túlsminkeltem magam, mert amint kiléptünk az udvarra, és megláttam a díszeket, rögtön ömleni kezdtek a könnyeim. Majd még néhányszor megismétlődött ez az ünnepség során, szerencsére a napszemüveg jótékonyan takart..
Szépen, ízlésesen, gyorsan lezajlott a ballagási műsor olyan 20 percben, klasszul összeválogatott zenékkel (Ákos: Ilyenek voltunk szólt a lufielengedésnél, Caramel megasztáros dala a virágátadásnál), a lufielengedésnél sírtam el magam ismét, és amikor megláttam a tanárnőjük kisírt szemeit.
Hogy miért is sírtam, túl azon, hogy ilyen a természetem, és úton-útfélen meghatódok? Azért, mert olyan gyorsan száll az idő, és már olyan nagy....

(Szerencsére - vagy sem - ezután egy röpke másfél órás évzáró műsor is következett, mindenféle átadni-valóval, majd a sirámmal, hogy ez az iskola is tagiskola lett, az igazgatót elküldték, így már csak sima tanárként funkcionál a jövőben, és milyen szerencse, hogy még van állása. Részt vettek az ünnepségen az önkormányzat képviselői is, a munkaadók, akik majdnem minden igazgatónak - bölcsődétől iskoláig - megküldték a felmondólevelet. Erről most nem szeretnék hosszasabban értekezni, mert egyrészt nem odavalónak éreztem, másrészt mert hétfőn ugyanezzel a gonddal szembesültem az oviban, ami szintén tagintézmény lett, és semmit nem tudnak ígérni, vagy mondani vagy bármi, mert az önkormányzat dolgozói arra sem veszik a fáradtságot, hogy telefonon vagy bárhogy tájékoztassák a dolgozókat, szülőket, érdeklődőket. Vagy csak simán félnek:/
A kedves kormánypárti politikusok több mint egy évvel a hatalomra kerülésük után még csak most kezdték igazán a tisztogatást: az oktatásban és a sportban most látom a történéseket (igen, a teniszklub sem lát pénzt mostanában, se vezetést, se jövőt, semmit). Hányinger:( Mindenesetre elmúlt a ballagási meghatottságom elég hamar.)

És most hétfőn beiratkoztunk a Zrínyibe. Míg Jancsi a közeli játszótéren bébiszitterkedett két apróság felett, addig mi Baluval megrohamoztuk az iskolát és lefutottuk a kötelező köröket. Megismerkedtünk az osztályfőnökkel, aki - bár tudom, hogy rémesen rossz emberismerő vagyok - egészen szimpatikus és karakán hölgynek tűnt, a matektanárjuk lesz. Azt hiszem elég keménykezű is, ami nem árt ebben a korban. Szerintem a jó osztályfőnök és a jó főnök közös tulajdonsága a határozottság, keménykezűség és a nyílt, őszinte kommunikáció. Szerintem.
Balu kicsit megszeppenve hallgatta mellettem ülve, hogy nyáron meg kell tanulni a házirendet, év elején szintfelmérő dolgozat magyarból és matekból - nem megfelelés esetén, ami 40% alatti, féléves, kötelező óraszámú korrepátálásra kell járni, és 3,5-ös átlag alatt eltanácsolást helyeznek kilátásba. Szerintem egyrészt nem olyan szörnyűek ezek a szabályok, másrészt ez a minimum, én ennél többet várok Balázstól
Szimpatikus volt, hogy míg más osztálytermek előtt sor kígyózott (komoly sor), és egyesével léphettek be a tanulók a beiratkozáshoz, addig a mi osztályunkat a tanárnő behívta a terembe, a mindenkire tartozó információkat egyszerre elmondta, és közben váltották egymást a diákok és szülők, hogy a hivatalos dolgok is haladjanak. Így mi végeztünk kb. 20 perc alatt, amikor kijöttünk a teremből, a sorok a többi ajtó előtt tovább kígyóztak.

Lesz verébtábor, az ingyenes tankönyvnél választani lehetett, hogy egy összeghatár felett hajlandóak vagyunk-e megvásárolni a könyveket vagy könyvtárból kölcsönözzük - megvásároljuk, kár, hogy tavaly nem volt ilyen lehetőség (így 20 ezer ft helyett csak 7-8000 ft lesz a könyvcsomag), a könyvtári könyveknél megesett, hogy egy-két oldal hiányzott - nem meglepő módon..
Fura volt visszamenni a régi sulimba, sokat változott, mióta 25 éve én kezdtem ott a gimit, de vannak még ismerős dolgok, tanárok, ünneplő blúz:)

Szóval.. izgatottan várjuk a szeptembert.