Ballagás

Az első, amire hivatalosak voltunk, az Laca ballagása volt, még múlt hét végén. Lehűlt a levegő, (fel tudtam öltözni normálisan - gyakorlatilag farmerszerkóba bújtam én és a két legkisebb fiú, a nagyobbak tudták, mivel tartoznak az alkalomnak -, és elindultunk Nagykállóba. Az ünnepség - biztosan - remek volt, de sajnos nem nekünk, mivel a csarnokban tartották, és reménytelen két ilyen nagyon kicsivel bármilyen zárt helyen egy órát eltölteni. De Balázs végignézte, néha én is belopóztam, de a fejek, vállak és virágcsokrok árnyékában csupa olyan fénykép született, ami nem Lacára fókuszált, hanem a fejekre, vállakra és virágcsokrokra:)

De nem is baj, így is meghatódtam, tiszta hülyeség..

Az ünnep alatt így kiválóan elszórakoztunk a sportcsarnok udvarán, ahol tökéletes játszótér volt, a fiúk gyakorlatilag végigbulizták, csúszdázták, rohangálták az egy órát, és a végén a majdnem üres teremben még Lacát is meg tudtam ölelgetni kicsit - persze csak amennyire egy kamaszfiú öntudata ezt megengedi: pontosan egy kicsit.

Utána ebéd - ami terülj-asztalkám volt töltött káposztával és fasírttal, töltött hússal és salátával és édességgel-sóssággal. Még szerencse, hogy pár hete egyeztettünk a húgommal: semmi felhajtás nem lesz egyikünknél sem, egyes ismerősök lagziméretben készülődtek, a húgomék vendéglátása csak szűkkörű esküvőre lett volna elégséges:DD (az enyém pedig csak egy zsúrra..)

Aztán Balut elragadták a rokonok, és elvitték megnyaraltatni, majd anyukám nálunk töltötte az estét, melynek során Jancsival egy EGÉSZ ÓRÁRA ELMENTÜNK SZÓRAKOZNI. Ami alatt én csak fecsegtem és fecsegtem, és gyöngyörű romantikus estét töltöttünk együtt, tiszta szerelmes voltam, még filmeztünk is, mikor hazajöttünk:)) Csodás volt.

Pünkösdhétfőn pedig magányos voltam. ÉN. Jancsi elvitte a szüleihez a kicsiket úgy 2 órára - merthogy nálunk fújja le a könyvespolcokat, merthogy azok fém ereszcsatornából készültek és akrilfestékkel kente be, ami irtó büdös tud lenni, és nálunk azt nem szeretik a lépcsőházban - ugyanis minden társasházban akad legalább egy hülye/idióta/bolond (mint az egyik kedvenc blogból megtudtam, és milyen igaz, nálunk is van, és nem is egy, hanem kettő!) -  nagyon jók lesznek egyébként, majd egyszer megmutatom - persze a felszerelés időbe telik majd, van olyan képünk, ami egy éve várja a felrakást, az egyik számítógép pedig 2 éve a beüzemelést (2 éve lakunk itt). (Nahát, már nem tudom, hol az előző körmondatom eleje, úgyhogy új mondat.)
Tehát a fiúk elmentek 2 órára és 6 óra múlva érkeztek meg. Pedig csak a város másik részében voltak, dehát vannak okok, én legalább takaríthattam, és takarítottam is, még két óra múlva is építőkockát halásztam elő a lakás különböző pontjairól. Mert minden bútordarabban, alatta, rajta, mögötte - attól függően, mennyire van rejtve - volt legalább két lego. Vagy két kisautó, kocka, végső esetben a ruhacsipeszek közül egynéhány. De legalább leporoltam, feltakarítottam és elpakoltam nemtudom hány doboz kacatot és ruhaneműt. Lehet mondani, hogy majdnem rend volt.

Végül Jancsi egy üvöltő Kristóffal jött meg - borzalmasan elfáradt a drágám az egésznapos szabadtéri játékban, és a nulla alvásban, és egy kevéssé fáradt, de szopihiányban szenvedő Zalánnal. Azt, hogy hiányzik neki a szopizás, rögtön levettem abból, hogy nekigyürkőzött, és másfél óráig kajált. Majd pihent egyet és tovább. És fürdés után megint és szinte egész éjjel. Ha elvettem tőle, max. félórát aludt, és újra...reggel sajgó mellel és elgémberedett háttal tápászkodtam fel. Édesdrága Zalán, nem éhezett pedig, hősiesen tömte magát a nagymamánál, de ami jár, az jár. Bepótolta, több szó ne is essen róla.