Zalan
Kristóf
Balázs
22.10.10
20.10.10
Státusz
A pontosság miatt: Zalán ma nettó 7,25 kg.
Kristóf ennyi idősen 7,24 volt, fej-fej mellett a srácok:)
Kristóf MEGINT kint maradt apával, úgy értem, rendelőn kívül, és ordított, ha Jancsi be akart jönni. Zalán igazi tündérbogár volt, mosolygott, vigyorgott, elkapta a sztetoszkópot, a dokinéni köpenyébe is belecsimpaszkodott. Állítólag "benőtt a feje lágya" :D Bezsebeltem a dicséreteket és félve vártam a szurikat. Nem hiába, Zalán nagyon zokon vette, hogy a nevető arcok ellenére először combon, majd fenéken szúrják (én is). Sírt, de most hamar megvigasztalódott, csak később a váróban panaszolta el mindenkinek, hogy micsoda méltánytalanságok érték őt. Majd mély álomba merült.
Mit csinálnék Jancsi nélkül? Bár az is igaz, hogy nélküle nem lenne két két éven aluli gyermekem. Sajnálnám, nagyon XDD
Éés.. 15 hós koráig nincs oltás, Kristófnak pedig 6 éves koráig, juhéjj!
Kristóf ennyi idősen 7,24 volt, fej-fej mellett a srácok:)
Kristóf MEGINT kint maradt apával, úgy értem, rendelőn kívül, és ordított, ha Jancsi be akart jönni. Zalán igazi tündérbogár volt, mosolygott, vigyorgott, elkapta a sztetoszkópot, a dokinéni köpenyébe is belecsimpaszkodott. Állítólag "benőtt a feje lágya" :D Bezsebeltem a dicséreteket és félve vártam a szurikat. Nem hiába, Zalán nagyon zokon vette, hogy a nevető arcok ellenére először combon, majd fenéken szúrják (én is). Sírt, de most hamar megvigasztalódott, csak később a váróban panaszolta el mindenkinek, hogy micsoda méltánytalanságok érték őt. Majd mély álomba merült.
Mit csinálnék Jancsi nélkül? Bár az is igaz, hogy nélküle nem lenne két két éven aluli gyermekem. Sajnálnám, nagyon XDD
Éés.. 15 hós koráig nincs oltás, Kristófnak pedig 6 éves koráig, juhéjj!
Nem azért, mert a csapból is ez folyik:(
Mostanában mosollyal vegyes megdöbbenéssel figyelem, hogy a legnépszerűbb - általam is olvasott, szórakoztató, sok olvasót vonzó - blogokban, ha épp nincs mondanivaló és pang az olvasottság, előkapják az otthonszülés témát. És persze jól elmondják az abszolút negatív véleményüket, és az olvasók szintén odabiggyesztik a még negatívabb véleményüket. Jó sok kattintás, jó sok hirdető:D
Nem értem. Szomorú. És TÉNYLEG nem értem.
Pedig nem is vagyok otthonszülés-párti, ha van egyáltalán ilyen. Nagyon szeretném - vagyis inkább szerettem volna -, de eszembe se jutott, csak most futólag a 3. baba születésénél, de egy császár után már nem kockáztattam volna, férjjel se, családdal se mentem volna szembe. Dokibácsim is volt...
De olyan demagóg véleményeket olvasok, hogy az hihetetlen. Általánosságban az emberek azt mondják, hogy aki akar, az már olyan alternatív szülést kap a kórházakban, amilyet csak szeme-szája kíván. Hát persze. Elég friss az élmény.
1. Aki tudatlan (nincs képben a jogaival), annak simán nem engedik be a szülésre, vajúdásra a férjét/más családtagját.
2. NEM kérik a szülő nő engedélyét az infúziókhoz, beavatkozásokhoz (pl. burokrepesztés)
3. NEM lehet akármilyen pozícióban szülni.
4. Ha kitalálnak valamit, mint rizikófaktort, nem lehet labdázni, nem lehet sétálni, csak az ágyon lehet vajúdni. De persze nyugodtan oldalra fordulhattam:/
5. A 2. császárnál nagyon rendesek voltak az altatósok, műtősök. De az elsőnél félájultan hallgattam, ahogy a dokimat szidják, mert nyilván csak azért akart hajnal 1-kor egy császárt csinálni, hogy az osztály /kórház/mittomén, egy nappal több támogatást kapjon a TB-től.
6. és 7. és 100.. Ki vagy szolgáltatva az orvosoknak. Én 4 cm-re nyitott méhszájjal mentem szülni, miután itthon kb. 18 órát vajúdtam. Minden szépen ment. A kórházban viszont lett egy 180/ akárhanyas vérnyomásom (mint mindig a kórházban), és innentől fekvés, passz. Elmúltak a fájások, mire beindultak volna ismét, jött 2 oxitocin infúzió, ami brutál fájásokat okozott, de nem igazán haladtam.
És mit csinálhattam volna? Szólok a dokimnak, hogy bocsi, én ehhez jobban értek?! Tudtam, ez volt a 3. szülésem, én így működök, nagyon nehezen tágulok, sok idő kell. Balunál még volt erre lehetőség, Kristófnál már nem, Zalánnál még úgy se. Otthon gyönyörű szépen megszülhettem volna. Talán.
De az én hibám is - a dokibácsim nem mai csirke, kialakult gyakorlata van, de életet, azt tud menteni. Úgyhogy én biztos ugyanígy kórházban szülnék, egyszerűen nem is mernék máshol, de maximálisan megértem azokat az embereket, akik szeretnének emberhez méltó körülményeket.. és nem a gyertyafény és gyengédség és halk zene miatt teszik ezt.
Miért nem lehet ezt megérteni?! És főleg, miért nem lehet egyértelműen, jogilag szabályozni a kérdést?! Ha abortusza lehet akárkinek akárhányszor, akkor miért nem lehet az anyának eldöntenie, hogy vállalja-e a kockázatot?! Miért ilyen rohadt okos mindenki? Hogy anélkül ítél, hogy beszélne egy ilyen szülésről, egy anyával, családdal? Miért nem tájékozódnak?? Aááh!
(ez csak úgy kijött)
Nem értem. Szomorú. És TÉNYLEG nem értem.
Pedig nem is vagyok otthonszülés-párti, ha van egyáltalán ilyen. Nagyon szeretném - vagyis inkább szerettem volna -, de eszembe se jutott, csak most futólag a 3. baba születésénél, de egy császár után már nem kockáztattam volna, férjjel se, családdal se mentem volna szembe. Dokibácsim is volt...
De olyan demagóg véleményeket olvasok, hogy az hihetetlen. Általánosságban az emberek azt mondják, hogy aki akar, az már olyan alternatív szülést kap a kórházakban, amilyet csak szeme-szája kíván. Hát persze. Elég friss az élmény.
1. Aki tudatlan (nincs képben a jogaival), annak simán nem engedik be a szülésre, vajúdásra a férjét/más családtagját.
2. NEM kérik a szülő nő engedélyét az infúziókhoz, beavatkozásokhoz (pl. burokrepesztés)
3. NEM lehet akármilyen pozícióban szülni.
4. Ha kitalálnak valamit, mint rizikófaktort, nem lehet labdázni, nem lehet sétálni, csak az ágyon lehet vajúdni. De persze nyugodtan oldalra fordulhattam:/
5. A 2. császárnál nagyon rendesek voltak az altatósok, műtősök. De az elsőnél félájultan hallgattam, ahogy a dokimat szidják, mert nyilván csak azért akart hajnal 1-kor egy császárt csinálni, hogy az osztály /kórház/mittomén, egy nappal több támogatást kapjon a TB-től.
6. és 7. és 100.. Ki vagy szolgáltatva az orvosoknak. Én 4 cm-re nyitott méhszájjal mentem szülni, miután itthon kb. 18 órát vajúdtam. Minden szépen ment. A kórházban viszont lett egy 180/ akárhanyas vérnyomásom (mint mindig a kórházban), és innentől fekvés, passz. Elmúltak a fájások, mire beindultak volna ismét, jött 2 oxitocin infúzió, ami brutál fájásokat okozott, de nem igazán haladtam.
És mit csinálhattam volna? Szólok a dokimnak, hogy bocsi, én ehhez jobban értek?! Tudtam, ez volt a 3. szülésem, én így működök, nagyon nehezen tágulok, sok idő kell. Balunál még volt erre lehetőség, Kristófnál már nem, Zalánnál még úgy se. Otthon gyönyörű szépen megszülhettem volna. Talán.
De az én hibám is - a dokibácsim nem mai csirke, kialakult gyakorlata van, de életet, azt tud menteni. Úgyhogy én biztos ugyanígy kórházban szülnék, egyszerűen nem is mernék máshol, de maximálisan megértem azokat az embereket, akik szeretnének emberhez méltó körülményeket.. és nem a gyertyafény és gyengédség és halk zene miatt teszik ezt.
Miért nem lehet ezt megérteni?! És főleg, miért nem lehet egyértelműen, jogilag szabályozni a kérdést?! Ha abortusza lehet akárkinek akárhányszor, akkor miért nem lehet az anyának eldöntenie, hogy vállalja-e a kockázatot?! Miért ilyen rohadt okos mindenki? Hogy anélkül ítél, hogy beszélne egy ilyen szülésről, egy anyával, családdal? Miért nem tájékozódnak?? Aááh!
(ez csak úgy kijött)
18.10.10
A már 4 hónapos Zalán
Éjszaka még mindig alszik, fürödni még mindig imád, jobb cicit még mindig bojkottál. Nem elmerülve szopizik már, minden zajra felfigyel. Nyűgös, ha fáradt. Nagyon-nagyon. Másfél-két órát is ébren van, és időnként, nagy ritkán le lehet tenni a pihenőszékbe, játszószőnyegre, ágyra stb. Egy nap akár egy órát is eljátszik egyedül (összesen, és nagy átlagban). Ilyenkor már csak Kristóftól kell óvni, aki a nagy szeretgetésben gyakran meggyepálja a picit, akit ma pl. a fejberúgás is csak meglepett. Persze, ha én kicsit rosszul tartom vagy olyankor akarom megetetni, amikor nem éhes, máris ordítva tiltakozik.. Kristóftól pedig mindent eltűr. ő az abszolút kedvenc.
Időnként már megfogja, amit szeretne, és nyúl is minden után. Napközben nem nagyon alszik, bár néha mázlim van. Sétálni kendőben szeret, bár ilyenkor hamar elfárad, és olyankor rendez még egy kiadós ordítást, hogy mindenki lássa, milyen rossz sora is van, de ha szabad levegőn vagyunk, akár 3 órát is alszik egyfolytában.
És természetesen ő is utálja, ha netezek - mint ahogy Balun kívül az összes pasi a családban. Hát hurrá :D
17.10.10
Balázs megnyerte :D
a tenisztornát. A korosztályos városi tenisztornát. Aranyéremmel jött haza tegnap. Határtalanul büszke vagyok rá:)
Elmondom, hogy volt. Laca - aki a nap folyamán Balu menedzserévé lépett elő (legalábbis a hívásokat ő fogadta) -, nálunk aludt, hogy szurkolhasson, illetve 2 edzést még beiktattak a verseny előtt. Mi is mentünk, családostól. Hideg volt, így csak délig maradtunk (fél 10-től), és igazából csak egy meccset láttunk, az elsőt épp elmulasztottuk. Számszerűsítve: 2-ig játszottak, és fél 8-tól volt a pályán Balázs, 5 meccset játszott (6:0, 6:2, 6:2, 6:4, 6:3), az utolsó előtti meccs volt a legkeményebb, és alig bírt mozogni, annyira kimerült.
Balu nagyon klasszul játszott. Pontosan, szépen, nyugodtan, alig hibázva. Nem dühösködött, nagyzolt, nem támadott, mert arra még nem érett a játéka - azt játszotta, amit már begyakorolt. Nagyon meglepődtem. Bevallom, én eddig azt hittem, hogy nem lesz alkalmas a versenyzésre - pusztán azért, mert nem elég higgadt, nem tud eléggé koncentrálni, csapong stb. Tudtam, hogy ügyes, hogy szorgalmas, csak úgy gondoltam, fejben nem lesz elég erős a versenysporthoz. Hát, tévedtem XD És elsősorban ezért vagyok nagyon büszke rá.. Nekem ez sosem sikerült (volna). Jöttek tehát sorban az ellenfelek - állandó telefonos kapcsolatban voltam velük -, és Balázs csak a következő pontra koncentrált. Klassz volt.
A következő megdöbbenésem a nyugodt határozottsága volt. Izgága srác készült a következő Balázs elleni meccsre (akkor még a Balázsék meccse is folyt, de már csak 2 pontra volt a győzelemtől), és bement a pályára Balázs háta mögé. Balu: - Légyszi' menj le a pályáról, zavarsz! Srác: - Jó, csak oda... Balu: - Nem! Srác (meglepődve): - Oké, csak.. Balu: - Nem! (srác oldalazva el)
Nem tudom érzékeltetni a hangsúlyt. Ellentmondást nemtűrő. Végleges. Ffúú... honnan tud ilyeneket egy 13 éves?? És persze, elfogult vagyok, de ez... vmi különleges.
Igazán hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen élményben volt részem - húú, ez fennkölt, de igaz:D Ilyen örömet okozott nekem a nagyfiam! Úgy tud viselkedni, mint egy felnőtt, illetve sok felnőtt örülhetne, ha feleennyire intelligens lenne, de ebbe inkább nem mennék bele.
Egész nap ünnepeltünk, többször hallottuk a meccs részleteit, az apai nagyszülők reagálása - miszerint inkább koncentráljon a tanulásra (WTF??) - kis keserű szájízt hagytak a gyerekben, de ezzel még erősebb lett benne a bizonyítási vágy.
Üzentem is a nagyszülőknek, hogy nálunk nem az a fontos, hogy mennyi pénzünk van, hanem hogy milyen boldogok vagyunk azzal és abban, amit csinálunk. Nekik van sok-sok pénzük, és mégsem kerek az életük. Evvan. Én azt se bánnám, ha nem tanulna tovább a fiú, ha nem lenne hozzá tehetsége, de van:)
Balu nagyon klasszul játszott. Pontosan, szépen, nyugodtan, alig hibázva. Nem dühösködött, nagyzolt, nem támadott, mert arra még nem érett a játéka - azt játszotta, amit már begyakorolt. Nagyon meglepődtem. Bevallom, én eddig azt hittem, hogy nem lesz alkalmas a versenyzésre - pusztán azért, mert nem elég higgadt, nem tud eléggé koncentrálni, csapong stb. Tudtam, hogy ügyes, hogy szorgalmas, csak úgy gondoltam, fejben nem lesz elég erős a versenysporthoz. Hát, tévedtem XD És elsősorban ezért vagyok nagyon büszke rá.. Nekem ez sosem sikerült (volna). Jöttek tehát sorban az ellenfelek - állandó telefonos kapcsolatban voltam velük -, és Balázs csak a következő pontra koncentrált. Klassz volt.
A következő megdöbbenésem a nyugodt határozottsága volt. Izgága srác készült a következő Balázs elleni meccsre (akkor még a Balázsék meccse is folyt, de már csak 2 pontra volt a győzelemtől), és bement a pályára Balázs háta mögé. Balu: - Légyszi' menj le a pályáról, zavarsz! Srác: - Jó, csak oda... Balu: - Nem! Srác (meglepődve): - Oké, csak.. Balu: - Nem! (srác oldalazva el)
Nem tudom érzékeltetni a hangsúlyt. Ellentmondást nemtűrő. Végleges. Ffúú... honnan tud ilyeneket egy 13 éves?? És persze, elfogult vagyok, de ez... vmi különleges.
Igazán hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen élményben volt részem - húú, ez fennkölt, de igaz:D Ilyen örömet okozott nekem a nagyfiam! Úgy tud viselkedni, mint egy felnőtt, illetve sok felnőtt örülhetne, ha feleennyire intelligens lenne, de ebbe inkább nem mennék bele.
Egész nap ünnepeltünk, többször hallottuk a meccs részleteit, az apai nagyszülők reagálása - miszerint inkább koncentráljon a tanulásra (WTF??) - kis keserű szájízt hagytak a gyerekben, de ezzel még erősebb lett benne a bizonyítási vágy.
Üzentem is a nagyszülőknek, hogy nálunk nem az a fontos, hogy mennyi pénzünk van, hanem hogy milyen boldogok vagyunk azzal és abban, amit csinálunk. Nekik van sok-sok pénzük, és mégsem kerek az életük. Evvan. Én azt se bánnám, ha nem tanulna tovább a fiú, ha nem lenne hozzá tehetsége, de van:)
Sült túrótorta..
...ami isteni. Olyan könnyű, és nem krémes, nem tömény, csak és kizárólag finom. És egészen egyszerű a recept, amit persze először elrontottam :D És láss csodát, még akkor is finom volt.
Wise Ladynél olvastam a receptet, és csak picit változtattam rajta:
Alap:
20 dkg rétesliszt
10 dkg finomliszt
10 dkg cukor
1 késh sütőpor
Ezeket összekeverem.
20 kg vaj (szobahőmérsékletű)
1 tojás
Ezeket hozzáadom a tésztához, összegyúrom és egy kapcsos 26 cm-es tortaformába nyomkodom.
A tortaformát berakom a hűtőbe (mivel ez egy linzertészta-szerűség, nekem ez vált be, amikor előresütöttem, kifolyt a vaj kb fele a sütőbe).
Elkészítem a
Túróréteget:
6 tojás
30 dkg cukor
2 dl tejszín
75 dkg túró
3,5 dkg keményítő
vaníliakivonat
1 kk citromlé
1 csipet só
A tojássárgákat és a cukrot gépi habverővel fehérre, habosra verem, majd bele a keményítő, vanília, só, továbbverem. Bele a tejszín, a kissé felvert tojásfehérje, amit már csak fakanállal forgatok bele a krémbe. Tovább kanalazok, és belekerül a túró és a citromlé.
A masszát ráöntöm az alapra, és 150 fokon, légkeverésen kb. 1,5 óráig sütöm a tortát. Egy tepsit azért alárakok, mert egy kis vaj még így is kiszivárgott a formából :/
Nagyon-nagyon finom, és ha a maradékot mikrózva esszük, olyan, mintha friss sütés lenne :D
(Nagyon nehéz úgy képeket csinálnom, hogy minimum 1 gyerek rajtam lóg xD Na, majd pár év múlva..)
És, ha már géphez ültem, a legutóbbi menönket is feljegyzem:
Hétfő: Görög gyümölcsleves, calzone
Kedd: Csirkemell-falatok+krumplipüré
Szerda: Hot dog
Csütörtök: Tonhalas rizssaláta (eredetileg maradék rizsből akartam, de változott a program és a menü, így külön csináltam egy kis rizst, mert nagyon szeretjük)
Péntek: bolognai spagetti, mákos tészta (mert tévedésből először egy csomag hosszúmetéltet hajítottam a vízbe és a válogatós nagyfiút ismerve ezt úgyse ette volna meg spagetti helyett) és aranygaluska vaníliasodóval
Szombat: sült oldalas, csokis-túrós muffin
Vasárnap: újabb adag muffin maradék spagettivel és oldalassal.
Hát igen, nálunk nem a vasárnap a különlegességek napja, mivel hétvégén mindig van ezer más dolog, amit csinálunk.
Wise Ladynél olvastam a receptet, és csak picit változtattam rajta:
Alap:
20 dkg rétesliszt
10 dkg finomliszt
10 dkg cukor
1 késh sütőpor
Ezeket összekeverem.
20 kg vaj (szobahőmérsékletű)
1 tojás
Ezeket hozzáadom a tésztához, összegyúrom és egy kapcsos 26 cm-es tortaformába nyomkodom.
A tortaformát berakom a hűtőbe (mivel ez egy linzertészta-szerűség, nekem ez vált be, amikor előresütöttem, kifolyt a vaj kb fele a sütőbe).
Elkészítem a
Túróréteget:
6 tojás
30 dkg cukor
2 dl tejszín
75 dkg túró
3,5 dkg keményítő
vaníliakivonat
1 kk citromlé
1 csipet só
A tojássárgákat és a cukrot gépi habverővel fehérre, habosra verem, majd bele a keményítő, vanília, só, továbbverem. Bele a tejszín, a kissé felvert tojásfehérje, amit már csak fakanállal forgatok bele a krémbe. Tovább kanalazok, és belekerül a túró és a citromlé.
A masszát ráöntöm az alapra, és 150 fokon, légkeverésen kb. 1,5 óráig sütöm a tortát. Egy tepsit azért alárakok, mert egy kis vaj még így is kiszivárgott a formából :/
Nagyon-nagyon finom, és ha a maradékot mikrózva esszük, olyan, mintha friss sütés lenne :D
(Nagyon nehéz úgy képeket csinálnom, hogy minimum 1 gyerek rajtam lóg xD Na, majd pár év múlva..)
És, ha már géphez ültem, a legutóbbi menönket is feljegyzem:
Hétfő: Görög gyümölcsleves, calzone
Kedd: Csirkemell-falatok+krumplipüré
Szerda: Hot dog
Csütörtök: Tonhalas rizssaláta (eredetileg maradék rizsből akartam, de változott a program és a menü, így külön csináltam egy kis rizst, mert nagyon szeretjük)
Péntek: bolognai spagetti, mákos tészta (mert tévedésből először egy csomag hosszúmetéltet hajítottam a vízbe és a válogatós nagyfiút ismerve ezt úgyse ette volna meg spagetti helyett) és aranygaluska vaníliasodóval
Szombat: sült oldalas, csokis-túrós muffin
Vasárnap: újabb adag muffin maradék spagettivel és oldalassal.
Hát igen, nálunk nem a vasárnap a különlegességek napja, mivel hétvégén mindig van ezer más dolog, amit csinálunk.
14.10.10
drágáim
meg ilyen
a "nagy" meg ilyen
13.10.10
mama
Meghalt a nagymamám. Ma volt a temetése:(
94 éves volt - mondhatná bárki, hogy szép élete volt, eleget élt, de ez nem vigasz a családnak. Lehet, úgy tűnik, megjátszós vagyok - kb. 4 éve nem láttam..
De vannak emlékeim. Együtt laktunk életem első pár évében. Ő volt az, aki vigyázott rám, ha beteg voltam (persze csak, ha anya nem ért rá, és ez ritka volt), de volt olyan, hogy reggel jött, és megmenekültem aznapra a gyűlölt ovitól)
Sok nyarat töltöttem náluk, szép emlékeim is vannak: a reggelikről, csirkékről és libákról, kukoricásról, mesélésről. Én, aki vasággyal együtt 20 kg-t nyomtam, és fénnyel táplálkoztam, mindig jó étvággyal ettem náluk. Mert olyan más volt. És ha beteg voltam, mama biztosan megjelent egy kis húslevessel és madártejjel.
Nem volt tündéri mesenagyi. Igazi volt. Erős volt: 2 férjet temetett el, és a lányát is. Bátor volt: elmúlt 70, amikor újra férjhez ment és szembeszállt mindenkivel, aki ezt nem nézte jó szemmel. Állandóan futott, reggel 7-kor a családot felcsengette és nagy hanggal, hogy mindenki felébredjen a környéken, közölte: "óóó, hát én már megjártam a piacot, misén voltam", és futott tovább. Mindig ment valamerre. És egy nap.. majd 20 éve, elment az egyik lánya, meghalt. Akkor sokat elveszített a lendületéből, kedvéből. Jobbára már csak pityergett, emlékezett, szomorkodott.
Nem voltam a kedvenc unokája, de gyerekként nagyon jól kijöttünk - utána már nem volt hozzá türelmem nekem se. Szerencsére utolsó éveit azokkal tölthettem, akikért rajongott, vele voltak az utolsó percig, és nagy-nagy szerencsére anyukám is ott lehetett vele, az utolsó napokban. Borzasztó lett volna, ha úgy hal meg mama, hogy el se tud tőle búcsúzni - így enyhült valamelyest a bánat. Így esett, hogy ő és keresztanyám (a másik lánya, akiknél, akikkel lakott), bár nagyon sírtak, és nagyon szomorúak voltak, nem törtek meg a gyász súlya alatt.
A temetésen szívfájdítóan kevesen voltunk. Pedig mennyien ismerhették. De 94 éves volt. Keveseket kavar fel egy öregember halála már, aki ki sem mozdul napszámra a házból. De örök hálám, hogy ott voltam.És hálás vagyok azért is, mert elkezdtem blogokat olvasni, és az egyik - hívő, velem ellentétben - kedves blogom segített megfogalmazni azokat a dolgokat, amiket én nem tudok, és segített feldolgozni a gyászt. És elsiratni a nagymamám: itt olvasható.
Remélem, mama már valóban egy jobb helyen van. Megérdemli.
94 éves volt - mondhatná bárki, hogy szép élete volt, eleget élt, de ez nem vigasz a családnak. Lehet, úgy tűnik, megjátszós vagyok - kb. 4 éve nem láttam..
De vannak emlékeim. Együtt laktunk életem első pár évében. Ő volt az, aki vigyázott rám, ha beteg voltam (persze csak, ha anya nem ért rá, és ez ritka volt), de volt olyan, hogy reggel jött, és megmenekültem aznapra a gyűlölt ovitól)
Sok nyarat töltöttem náluk, szép emlékeim is vannak: a reggelikről, csirkékről és libákról, kukoricásról, mesélésről. Én, aki vasággyal együtt 20 kg-t nyomtam, és fénnyel táplálkoztam, mindig jó étvággyal ettem náluk. Mert olyan más volt. És ha beteg voltam, mama biztosan megjelent egy kis húslevessel és madártejjel.
Nem volt tündéri mesenagyi. Igazi volt. Erős volt: 2 férjet temetett el, és a lányát is. Bátor volt: elmúlt 70, amikor újra férjhez ment és szembeszállt mindenkivel, aki ezt nem nézte jó szemmel. Állandóan futott, reggel 7-kor a családot felcsengette és nagy hanggal, hogy mindenki felébredjen a környéken, közölte: "óóó, hát én már megjártam a piacot, misén voltam", és futott tovább. Mindig ment valamerre. És egy nap.. majd 20 éve, elment az egyik lánya, meghalt. Akkor sokat elveszített a lendületéből, kedvéből. Jobbára már csak pityergett, emlékezett, szomorkodott.
A temetésen szívfájdítóan kevesen voltunk. Pedig mennyien ismerhették. De 94 éves volt. Keveseket kavar fel egy öregember halála már, aki ki sem mozdul napszámra a házból. De örök hálám, hogy ott voltam.És hálás vagyok azért is, mert elkezdtem blogokat olvasni, és az egyik - hívő, velem ellentétben - kedves blogom segített megfogalmazni azokat a dolgokat, amiket én nem tudok, és segített feldolgozni a gyászt. És elsiratni a nagymamám: itt olvasható.
Remélem, mama már valóban egy jobb helyen van. Megérdemli.
NBH
Nemzetközi Babahordozó Hét volt Nyíregyházán is.
Háát.. nagyszerűen sikerült. Apa segítségével - aki szabit vett ki csütörtök-péntekre, hogy segítsen nekem (cupp) - minden programon részt vettünk. (ha már a szervezésben nem tudtam igazán besegíteni, legalább állandó jelenléttel növeltük az érdeklődők számát)
Nagyon-nagyon ügyesek voltak a nyíregyházi mamik, szerintem nagyon színvonalas, érdekes, változatos és jó hangulatú 3 nap sikeredett. És rengeteg emberhez eljutott a hír, időnként hatalmas gyerek- és szülősereg hangoskodott a művházban. (Jóó, nem az előadásokon, hanem főleg a gyerekprogramokon, de akkor is:D tudnak rólunk az emberek, és ez nagy szó!!)
A gyerekek nagyon jól elvoltak, Kristófnak a naponta cca. 1 óra akklimatizálódás után sikerült nagyon jól szórakoznia, sokat játszott (utolsó nap sokat sírt és nyűgött - fáradt volt), Zalán pedig mindenkit elbűvölt a röhincsélésével.
Megnéztük Nyíregyháza nevezetességeit a csípős péntek reggelben, hordozós kört kerekítettünk a Kossuth téren...
a háttérben gyerekrajzpályázat..
egyik kedvenc előadóm Zsuzsa volt, aki szakmáját tekintve pszichológus és a 3 hetes Ákos pihen a vállán xD (tündérbogyó)..
Rami előadását Kristóf egészen közelről hallgatja, szerintem az ortopédiai részt nem teljesen értette meg..
Hatalmas nyüzsgéssel ért véget a nap, ami a Ringatónak és a Mandala előadásának is köszönhető volt.
Kristóf délben hazament apával és déltán 4-ig aludt. Egyem meg a szívét, nagyon fáradt volt.
Ez pedig már az utolsó nap reggele, ahol kollektíven reggelizünk.
persze, ha evés közben fél kézzel játszani lehet, akkor meg is teszik..
Nagy a nyüzsi, ez már délután..
Zalán hátulról birizgálja Kristófot, akit ez már kissé idegesít..
feszülten várják a tombolahúzást..
Ééés vége XD
Szuper programok voltak, és én nagyon büszke voltam a lelkes mamákra XD Főleg Ramira, aki egy éve szervezi a babaklubot, és ezalatt 3 anyuka alakuló gyűléséből sikerült egy ilyen rendezvényt összehoznia - nem semmi.
Az árnyoldalak.. egy külön misét megérne, de most nincs hozzá erőm, van elég bajom.
Nagyon-nagyon ügyesek voltak a nyíregyházi mamik, szerintem nagyon színvonalas, érdekes, változatos és jó hangulatú 3 nap sikeredett. És rengeteg emberhez eljutott a hír, időnként hatalmas gyerek- és szülősereg hangoskodott a művházban. (Jóó, nem az előadásokon, hanem főleg a gyerekprogramokon, de akkor is:D tudnak rólunk az emberek, és ez nagy szó!!)
a háttérben gyerekrajzpályázat..
egyik kedvenc előadóm Zsuzsa volt, aki szakmáját tekintve pszichológus és a 3 hetes Ákos pihen a vállán xD (tündérbogyó)..
Hatalmas nyüzsgéssel ért véget a nap, ami a Ringatónak és a Mandala előadásának is köszönhető volt.
Kristóf délben hazament apával és déltán 4-ig aludt. Egyem meg a szívét, nagyon fáradt volt.
Ez pedig már az utolsó nap reggele, ahol kollektíven reggelizünk.
persze, ha evés közben fél kézzel játszani lehet, akkor meg is teszik..
Nagy a nyüzsi, ez már délután..
Szuper programok voltak, és én nagyon büszke voltam a lelkes mamákra XD Főleg Ramira, aki egy éve szervezi a babaklubot, és ezalatt 3 anyuka alakuló gyűléséből sikerült egy ilyen rendezvényt összehoznia - nem semmi.
Az árnyoldalak.. egy külön misét megérne, de most nincs hozzá erőm, van elég bajom.
6.10.10
Hordozunk
Úgyhogy minden nap megvárom, hogy Balu hazaérjen a suliból, és a segítségével hátrakötöm pici Zalánt. Ha meg nincs itthon, hát előrekötöm, mert csak így alszik..
Vagy nézelődik. Hát igen, Ölben lenni jó:DD Meg háton is:) És kézben!!
5.10.10
balesetek
Szerencsére nem történt tragédia, sőt nagy baj sem, de Kristóf vasárnap magára rántotta az egyik polcos szekrényt. Szerencse vagy gondviselés, de a tv-kábel rá volt hurkolva (épp szobát rendeztünk át, ezért volt üres a szekrény és volt félig szétszedve), és az megtartotta a szekrényt 70 fokban (kb), így csak a szája hasadt fel, és azt sem kellett varrni, nem túl mély.
Igaz, hogy a nagycsalád hatványozottan nagyobb szeretet, örömet nyújt, de az aggódás és féltés is hatványozódik. Mindig történhet valami, és miinél többen vagyunk, annál nagyobb az esély is, hogy történik. Azt még nem tudom, hogyan fogok ezzel megbirkózni.
(Amúgy meg szégyellem is magam, mert mikor bebizonyosodott, hogy nem komoly a baj, majdnem elkezdtem keresni a fényképezőt, hogy lefotózom a sérülést .. ) De mire igazán elszégyelhettem volna magam, kiderült, hogy Jancsi már rég lefotózta. Ez már egynapos seb Kristófon, akit kerülget erősen az álommanó:)
Igaz, hogy a nagycsalád hatványozottan nagyobb szeretet, örömet nyújt, de az aggódás és féltés is hatványozódik. Mindig történhet valami, és miinél többen vagyunk, annál nagyobb az esély is, hogy történik. Azt még nem tudom, hogyan fogok ezzel megbirkózni.
(Amúgy meg szégyellem is magam, mert mikor bebizonyosodott, hogy nem komoly a baj, majdnem elkezdtem keresni a fényképezőt, hogy lefotózom a sérülést .. ) De mire igazán elszégyelhettem volna magam, kiderült, hogy Jancsi már rég lefotózta. Ez már egynapos seb Kristófon, akit kerülget erősen az álommanó:)
4.10.10
Boldog születésnapot!
Hugicám ma tölti be a 35. évét - remélem, nem dobál meg azért, mert elárultam XD
És ilyen szépeket készít mostanában (büszke vagyok rá):
És ilyen szépeket készít mostanában (büszke vagyok rá):
3.10.10
babaklub a magyar népmese ünnepén
De jól sikerült az eheti klub is!
Kissé nehéz volt az érkezés, mert bár Kristóf úgy ébredt, hogy 'Mártika!', amikor megérkeztünk, nem akart bemenni a klubhelyiségbe.
Kint ácsorogtunk a bejáratnál, 'nemnemnem' hajtogatta Kristóf, és bújt az ölembe.. Zalán a mási kezemben az autósülésben, mert őt viszont ringatni kellett - ez minden bicepszre vágyó anya álma:)
Szerencsére Erika átvette tőlem Zalus pátyolgatását, kihámozta a maciszerkiből, és elröhincséltek, míg én lépésről-lépésre megközelítettem a szobát, és Kristóf is megnyugodott.
Bence picit aggódva figyelte anyukáját az idegen babával, de nem vette a szívére az eseményeket.
Zalán ismét aludt, Kristóf is benne volt egy kis mondókázásban, énekben.
De a legjobb a mesélés volt - a kicsik ámulattal hallgatták a meséket - ilyen csönd még sosem volt ennyi baba és mama között.
Aztán volt egy kis fotózás a nyíregyházi NBH kapcsán, a klubtagok villámgyorsan felpakolták magukra a babákat és úgy pózoltunk - újsághír leszünk:) Zalán bónuszként került Zsuzsa karjaiba. (A sok kisbaba meghozza a mamik kedvét a tesókhoz..és ez így van jól. Sok-sok hordozott, kötődő picur:D)
Nagyon jó hangulatban búcsúztunk a többiektől - de Balu megint nem vitt kulcsot, loholtunk haza..
Kissé nehéz volt az érkezés, mert bár Kristóf úgy ébredt, hogy 'Mártika!', amikor megérkeztünk, nem akart bemenni a klubhelyiségbe.Kint ácsorogtunk a bejáratnál, 'nemnemnem' hajtogatta Kristóf, és bújt az ölembe.. Zalán a mási kezemben az autósülésben, mert őt viszont ringatni kellett - ez minden bicepszre vágyó anya álma:)
Bence picit aggódva figyelte anyukáját az idegen babával, de nem vette a szívére az eseményeket.
Zalán ismét aludt, Kristóf is benne volt egy kis mondókázásban, énekben.
Aztán volt egy kis fotózás a nyíregyházi NBH kapcsán, a klubtagok villámgyorsan felpakolták magukra a babákat és úgy pózoltunk - újsághír leszünk:) Zalán bónuszként került Zsuzsa karjaiba. (A sok kisbaba meghozza a mamik kedvét a tesókhoz..és ez így van jól. Sok-sok hordozott, kötődő picur:D)
Nagyon jó hangulatban búcsúztunk a többiektől - de Balu megint nem vitt kulcsot, loholtunk haza..
Subscribe to:
Posts (Atom)