Oldalak

Zalan

Lilypie Fifth Birthday tickers

Kristóf

Lilypie Kids Birthday tickers

Balázs

Lilypie Kids Birthday tickers

24.10.14

Az angolok

Van egy par angol kollegam, ezert kicsit kozelebbrol tudok mar roluk nyilatkozni. A warehouse-ban, ahol eloszor dolgoztam alig-alig akadt angol, cserebe tomerdek lengyel, 1-2 spanyol, olasz, orosz, ukran, ghanai, szudani stb. Angol szot nem is nagyon hallottam, bar a lengyelt egyre jobban ertettem :(

Itt viszont majdnem egyeduli kulfoldi vagyok (van egy masik lengyel lany, aki besegit, o mar tobb, mint 8 eve itt el, es regota van a cegnel is). Nem mondom, hogy siman ment a beilleszkedes, nem is mehetett, nem az erossegem a gyors baratkozas, plane idegen nyelven. Ha hivatalos ugyben kell beszelnem valakivel, sokkal gordulekenyebben jonnek a szavak. Szivesebben beszelek - akar telefonon is - szakemberekkel, minthogy reszt vegyek egy traccspartiban. Persze nem erossegem a 'small talk', de azert valamennyire megy, viszont en mindig 'business English'-t tanultam, a rovid mondatok, szleng, kulturalis hatter hianya nagyon nagy nehezseget okozott. Emlekszem, mennyire orultem, amikor eloszor elsutottem egy viccet, es nevettek rajta, azota pedig mar dijazzak is a szarkazmusomat.

Soha nem ereztettek, hogy baj lenne a nyelvtudasommal. Nem javitottak ki a hibaimat, de azert en megis kenyelmetlennek erzem, hogy nem tudok olyan gyorsan beszelni, ahogy gondolkodom. Neha meg mindig forditok magamban, jobb napjaimon kevesebbet, de van, hogy nehezebben razodom bele az angolba. Amikor kezdek, mindig szuksegem van nehany percre, hogy akklimatizalodjak. Van olyan kollegam, aki annyi szlenget hasznal, hogy gyakorlatilag a szovegkornyezetbol hamozom ki a mondanivalojat, van, aki ugy hadar, hogy allandoan vissza kell kerdeznem. Persze van, aki szepen beszel, a fonokom kifejezetten lelassul, ha velem targyal, mint kiderult, sok lengyel es litvan baratja van, igy hozzaedzodott a feladathoz. Szoval keveset csacsogok, de nem banom.
Elegge kedvelnek mar, mert segitek, ha szukseg van ra, pontos vagyok, jokedvu, es nem elegedetlenkedek. Mivel lejart a 6 honap probaidom, megvolt az elso 'supervision', hat olyan szep dolgokat mondott rolam a fonokom, hogy teljesen bearanyozta a napom. Eletemben soha senki igy nem dicsert meg meg, az angolomrol is annyit irt le, hogy fokozatosan megjott az onbizalmam, igy egyre javul az angolom es a kommunikaciom. Azt is leirta, hogy mindenkivel jol kijovok, mindenki szeret stb. Szoval agyba-fobe dicsert.

Persze, tudom, hogy jo angol szokas a dicseret, de nekem speciel nagyon bevalik, a legjobb motivacio. Mert azert mindenkit nem dicsernek. Az egyik lanynak most volt fegyelmije, mert hogy allandoan kesik. Ez a lany kicsit zuros, depresszios is, elvalt szulok, kevesse szereto anya, ket autista testverrel. Eleg sokat beszelgetek vele, es kedvelem is, pedig zuros, rendetlen, eleg trehany, de imadom a humorat, keresetlen es oszinte, mindenfajta pozolas es megjatszas nelkul. Persze az idegeimre megy azzal, hogy sokat hibazik (mindig beismeri, es nem mentegetozik, ezzel egyebkent igy van az angolok tobbsege, ha hibaznak, akkor szolnak, hogy 'it's my bad', bocsanatot kernek es tullendulnek a dolgon, irigylesremelto), sokat kesik, ma pl. a reggel 8 helyett 10-re birt beerni, igy egyedul voltam egesz reggel, ami a gyogyszerek, reggeli, penz csekkolas, es 'daily record'-ok megirasa miatt a leghuzosabb resze a napnak. Viszont telefonalt, hogy elfelejtette beallitani az orajat, irt meg bocsi sms-t is, es raadasul a delutanombol 2 orat atvallalt, igy kesobb kellett bejonnom.

Van nagyon baratsagos kollegam, aki mindig viccel, es bar sokak szerint nem professzionalis (jelentsen ez akarmit), szerintem a legjobb szivu es a legtobbet dolgozo munkaero, van olyan aki mindig haritja az 'apoltakkal' valo munkat, de valahogy ugy adja elo magat, mint a legfontosabb es legtobbet dolgozo valakit (na jo, ot nem annyira szeretem), van aki verprofi, es minden mozdulata szakszeru (o mar 2 eve van itt), es vannak meg sokan masok.

A legjobban az udvariassagukat szeretem. Barmit kerek toluk, semmi nem problema, es valoban probalnak segiteni, foleg, miota tenylegesen befogadtak. Miota latjak, hogy megbizhato vagyok. (meg persze tudnam meg sokaig sorolni a jo tulajdonsagaimat). A nyugalmukat is szeretem, es irigylem. 'No worries', abszolut alap, hogy nem idegeskedunk, szepen, nyugodtan megcsinaljuk a dolgunkat. Mindent meg lehet oldani, tok felesleges sietni. A toleranicat, ami tobbek kozott abban is megnyilvanul, hogy az 55 eves kolleganom szemrebbenes nelkul vette tudomasul, hogy az uj kollega meleg. Nem, mintha kulonosebben bejelentette volna a dolgot, hanem csak meselt a partnererol, akivel szakitottak, es igy uj lakas utan kellett neznie, es a partnererre utana 'he'-kent hivatkozott. Es senki nem kerdezoskodott, hogy hu, tenyleg, meleg vagy? Es az milyen? Mert ez nem tema. A ket emlitett kollegam (az 55 eves holgy es a meleg kollega, hat hiaba, en marcsak igy cimkezek jo magyar modra, pedig nekem aztan tenyleg semmi bajom a melegekkel, sot) a napokban targyalta ki a meleg kollega uj randijat. A valasztasok idejen - meg tavasszal, amikor uj voltam -, eleg sok UKIP-es konzervativ media jelent meg a bevandorlas korlatozasarol, es nagyon jol esett, amikor tv-nezes kozben a kollegak mind eliteltek ezeket a nyilatkozatokat.

Amit kevesse szeretek bennuk, az a furcsa tisztasag-fogalmuk. Nagyon nagy hangsulyt fektetnek a higieniara (nyilvan ez munkakori kotelesseg is), de fura dolgaik vannak. A padlo felmosasa utan kepesek beleonteni a koszos vizet a mosogatoba. Nem a WC-be, amibol pedig 2 is van a foldszintem. Ha egy kaja szavatossaga lejar, akkor a fagyasztobol is kepesek kidobalni. Vagy a 'best before' datum napjan. Ami ugye nem lejarati ido, hanem a fogyasztasra ajanlott. Iszonyat sok szemetet termelnek, rengeteg elorecsomagolt kajat vesznek, ami persze nagyreszt a boltok kinalata miatt ennyi.
Persze mindenki morog kicsit a keves penz miatt, de barmikor konnyeden hivnak taxit, ha eppen nincs kedvuk varni a buszra, allandoan bulizni, partykra es ettermekbe jarnak, es persze mindenki nyaral evente tobbszor is.

1 comment:

Babi néni said...

Jó olvasni, hogy megtaláltad és megállod a helyed. :) Reményt ad a folyamat elején levőnek! ;)