Most valahogy megint nem kerek

Eleg vacakul erzem magam mostansag, valahogy osszejonnek a dolgok. A franko paratartalom es a szuper szigeteles (inkabb hianya) miatt elkezdtek masszivan peneszedni a falak. Fasza, megrendeltem az elso paramentesitot.
A bojler ultragaz, a szarito csapagyas. Ezert hangos.
A gyerekek vizsgalata miatt - ha jol ertettem, merthogy ilyen durva angol nyavogast ritkan hallottam meg - holnap megint vissza kell menni a haziorvoshoz. WTF? Most komolyan.
A szomszed szerint hangosak vagyunk. Mondjuk ot pont leszarom.
Zalan az iskolaban szobatiszta (abban a kemeny 2 oraban, meg mindig itt tartunk, es mar november van, WTF?), a baleseteit itthonra tartogatja.
Holnap suli, beirtam a naptarba, erre a teamleader 4-ig beosztott dolgozni. Ettol fuggetlenul persze elmegyek, majd megbeszelem a kedves pacienssel, hogy maskor bepotoljuk a kimaradt orat.
Es van meg mas is, ami itt nem publikus.

Szoval kicsit kedvetlen vagyok/voltam, mit tudom en mar,
Szerencsere matol iskola, utolso pillanatban megcsinaltuk a hazit, meg Zalus is, nagyon cuki volt, ahogy igyekezett, persze probal betuket irni, de a billentyuzeten jobban megy neki, a ceruzatartasa katasztrofalis, raadasul felvaltva ir jobb es bal kezzel. Le kellett rajzolnia 7 lufit, 7 viragot, 8 labdat, 8 almat. Khmm. Egeszen vicces volt.
Kinyomtattam fenykepeket a hazifuzetebe, arrol, miket is csinaltunk a szunetben, leven o ugysem fogja elmeselni.
Kristofnak is nyomtattam par fotot, amit aztan laminaltunk, fontos merfoldkovekrol, mint szuletes, elso szulinap, elso nap az oviban es az iskolaban. Ezeket az unnepek kapcsan gyujtik ossze.
Vicces volt, hogy az egesz hazifeladatra szukseges ido a fenykepek nyomtatasaval egyutt is csak 30 perc volt fejenkent.
Jancsit beirattam egy tanfolyamra a gyerekek sulijaba, literacy oktatas, had edzodjon.

Volt Halloween, amikor ismet dolgoztam (ahogy tavaly is, most legalabb csak 9-ig, tavaly a warehousban hajnal 1-ig meloztam, nehany lannyal hazafele taxira vadasztunk), es amikor kopogtak a gyerekek a csokiert, ferj epp furdetett, igy nem nyitott ajtot. Arra nem volt eszuk,  hogy anyukam odaadja a kazal gumicukrot. Beilleszkedes level 1.

Voltunk ismet a Nottingham Castle-ben, ahonnan a draga Kristof hisztizve (csendes hisztivel, de epp elegge elszantan) akart 5 perc alatt kimenni, Kicsit ravettem, hogy nezelodjon, eleg vicces, hogy itt a kiallitasi targyakra az van rairva, hogy 'Please touch' a 'hozza ne erj' helyett, de aztan ismet besokallt. Oke, rengetegen voltak, es oke, tavaly be se mentunk, vagyis haladas mar ez is.

A vasarnapi kirandulasra pedig ferj kinezett egy romaikori utat a terkeprol, amit aztan nem talaltunk meg, igy inkabb csak nezelodtunk. Nyilvanos osvenyek vezettek a birkafoldeken keresztul (magan gazdasagokrol van szo), a legeleszo baranyok kozott lehet egyik birkafoldrol a masikra jutni. Aztan meg tovabb es tovabb, nem tudom, mit lehet pontosan ott latni, mert baromi hideg volt, es inkabb hazamentunk. Az jo volt, hogy a turazo emberek koszongettek egymasnak, nekunk is. (nagyon kevesen voltunk, kb. 10-12 ember, 5-6 auto allt a parkoloban. Kristof persze innen is csak minel hamarabb haza akart menni, de Zalus az uton is szobatiszta volt, es amikor kertuk, hasznalta a WC-t (na jo, a termeszetet, de azt megfelelo modon) Aztan itthon mar nyugodtan vegezte a dolgat a nadragjaba. Szuper gyerek. Csak a kulsosegekre ad.
Itthon tuzetesen megneztuk a neten, nem csoda, hogy nem talaltuk az utat. Merthogy az ut az inkabb csak nehany random korakas, es minthogy a telekhatarok itt mindenhol kovel vannak kirakva (mas helyeken esetleg sovennyel), nem tunt fel a nehany extra kodarab.