Kristóf

26 hónapos múlt. Sokat változott, változik.
Igyekszem vele külön programokat szervezni, és sok helyre elmenni, hogy oldjam egy kicsit a "félénkségét".
A kísérlet felemás eredménnyel zajlik: a felnőtteket továbbra sem szereti, sőt, általában nem is áll szóba velük, a babákat szereti, az egykorú vagy idősebb gyerekeket viszont imádjaHa valaki agresszív vele, akkor otthagyja az illetőt, soha nem láttam még, hogy visszaütött volna, inkább keres magának más elfoglaltságot. Most például legóznak Zalánnal, illetve Zalán rombol, Kristóf menekül. Ha viszont talál egy játszópartnert végre, akkor bolondozik vele megállás nélkül, legszívesebben a másik kissráchoz - kislányhoz szegődne örökre. Még mindig utál öltözni, pelenkát cserélni, és úgy általában bármit, amire megkérem. Elsőre még akkor is nemet mond, ha szereti azt a valamit. Kedvence a "Dobd el a pelust, Elmo", amit Ramiéktól kapott szülinapjára, azzal tudom felcsalni a játsziról. (és persze a szobatisztaság egyáltalán nem érdekli)

Az óraátállítás óta ismét csak egyszer alszik, igaz, akkor 11-12 órát (Zalánnal egyetemben), és nagyjából egyszer ébred, inni.
Szeret enni, továbbra is, és ma először egyedül megevett egy egész joghurtot mindenfajta lecsöppenés vagy maszatolás nélkül. 14,5 kg és 94 centi (iszonyat sokat nyúlt mostanság, de a pocakja változatlan méretű)

Szeret elmélyülten molyolni magában, olvasni, legózni, autózni, labdázni, rajzolni. Egyedül csúszdázik, mászókázik, nagy csodálatot vív ki ezzel a játszin a gyerekek között (felnőtteknél is, bár van, aki rémüldözik.)

Kevesebb, sokkal kevesebb a hiszti mostanában, bár a délelőtti hazajövetelt soha nem ússzuk meg, szinte már bejáratott pontjaink vannak, ahol földhöz vágja magát. A legújabb módszerem, hogy nem veszek róla tudomást, nem kérlelem, nem terelek, nem beszélek hozzá, otthagyom. Még mindig utánam jött:DD
(nemrég egy néni megpróbált észt osztani nekem egy ilyen helyzetben, nagyon keményen lehülyéztem, nem vagyok magamra büszke, de belefojtottam a szuszt legalább)



Nagyon sokat beszél, szeret táncolni, és soha nem produkálja magát, ha kérem. (Pedig csak magunk között kérem, de akkor sem!)