Áprilisban még mindig fél óra

a készülődés egy-egy sétához. És ezt onnan számítom, hogy fél 10-kor szólok, hogy megyünk sétálni, gyerekek, elkapom Zalust (Kristóf szerint "Zalusi") , peluscsere, öltözés, kabát is. Aztán Kristófot elkapom, megpróbálom meggyőzni, hogy peluscsere, öltözés, szép szavak, kérlelés, lefogom a pelenkázón, és erőszakkal megejtem az öltöztetést, aztán letörlöm a könnyeit. Innentől már csak 2 hisztiroham van, Kristófnál a cipő és sapkafelvétel, és bónusz 2 most már Zalánnál is, cipő és sapkafelvétel alkalmából.És ebben a fél órában nincs benne a táskabepakolás (inni- és rágcsálnivaló), az én felöltözésem, elpakolás. Csak kizúgunk valahogy a lépcsőházba, a pincéből előkotrom a gyerekkocsit, (esetleg motort, homokozófelszerelést; nem, nem visszük a szánkót, porszit, satut ma sem), Kristófról ma bónuszként egy biciklit kellett lefejtenem, mert idióták a pincefolyosóra állítják, lusták kulcsot másolni a biciklitárolóhoz, tehát egy felnőtt bicaj borult a fiúra, szerencsére inkább csak megijedt. Persze Zalán a pár másodperc alatt, míg Kristófot megszabadítottam a bicajtól, megpróbálta azt megszerelni, és össze is olajozta magát. A citromsárga plüss kabátját. Hurrá!De ha mindezeken túl vagyok, már csak pár lépés, és kint vagyunk, és ott már nincs nagy gond:D
Kitolom a babakocsit, letörlöm a (könnyeimet) izzadságot, megigazítom a hajam, fogom Kristóf kezét, és sétálunk, játszizunk, minden rendben. Ma is csak egy földönfetrengés volt, amikor is elegánsan átléptem a fekvő fölött, és 2-3 lépés után már "anyaaa" ordítással szaladt felém a lázadó, és folytattuk utunkat. Rengeteget beszélgetünk, Zalán menetrendszerűen szundít egyet. Igyekszem Kristófot jól kifárasztani, hogy meglegyen a délutáni alvás.Néztünk "kukást, jatojt", (traktort) "engejt" (úthengert), volt egy néni, aki anyukám-korbeli, ködben, hunyorogva hasonlít is rá, Kristóf lelkes "mami" kiáltással üdvözölte. Nézünk gyerekeket, virágot, buszt, és megbeszéljük az élet dolgait. A nap csúcspontja ez a másfél-két óra. A játszikról viszont külön bejegyzésben írok, mert rengeteg mondanivalóm van róluk, és mindjárt jön haza Balázs, ebédelünk. Utána alvás:D
És most már komolyan jöjjön a tavasz, mert egyre több ősz hajszálam gyűlik, gyanítom, hogy az öltözködések alkalmával szerzem a 70%-ukat.