Zalán

Mindjárt 10 hónapos a hatalmas nagyfiú. Tényleg nagy, hosszra is, 74-es ruhákat hord, amiket Kristóf csak 1 évesen. És már a pocakja is "nagyfiúsodik", karja, lába, arca is kerek, nemhiába, szeret enni ő is. Családi vonás, persze:)

Evett már sült husit is, lelkesen cuppogott rajta, sajtos tésztát (durumot, tojással még nem zaklatom), és időnként a krémleveseinkből is kóstol, amit nem tejszínnel, hanem tejföllel készítek. Pl. fokhagymakrémleves - elsöprő sikert arat a pasiknál.
Úgyhogy kezdünk - kis lépésekkel - kitörni az anyatej-babakaja-tejpép szentháromságból, aminek én nagyon örülök. Lehet, hogy szép lassan megint csak tudunk együtt enni.
Nagyon jók a közös kajázások, ilyenkor jönnek fel olyan dolgok, amik mindannyiunkat érintenek. Pl. hétvége, nyaralás, mit együnk :DD és társaik, egyébként valakinek mindig kiabálni kell a fejleményeket, viszonylag ritkán találkozunk mind az öten egy helyiségben. (persze, erősen túlzok, a legkisebbek még nem igazán nyilvánítanak véleményt, de Balázsnak néha annyi a dolga, mint egy vezénylőtábornoknak - hülye hasonlat, tudom -, legalábbis úgy csinál, mintha annyi lenne).

Mostanában nem hordozom Zalánt, fáj a hátam, és ráadásul folyton ficereg és le akar mászni. A játszótéren is, kotor négykézláb, hirtelen ezer dolgot akar csinálni, majd ha megnyugodott, leül, és kedvenc időtöltésének hódol: eszik, ezúttal homokot.
Babakocsiban viszont elnézeget (van ez a sportbabakocsi, amiben ráadásul kifelé tolom, mert csak úgy lehet, bizonyos helyeken most megköveznének XD ), minden érdekli, természetesen. Szeret hintázni. Szeret elaludni - majdnem - benne, és felébredni rögtön, ha kiveszem belőle.

Szereti Elmót. Ez a valami hihetetlen Elmo-hisztéria nálunk, nemhogy csillapodna, új áldozatot szippantott be. Zalán megbűvölten tapad a tv-re Elmo-időben.

Már ő is építőkockázik, a plüssöket, macikat nagy ívben hajítja el magától (bár néha megrágicsálja) és férfiasabb játékok felé fordul. Autók is jöhetnek ofcoz.

Apára nevet, ha megjön végre, apával a fürcsi közös időtöltés, mindig, minden körülmények között, és akkor az jó. Első - és egyetlen - szava apa, ez már tuti.Máskor csak anya a jó. És anya tejcsije. Kristóf is jó, mert Kristóf szórakoztatja őt, ugrál rajta, a fején is, de neki ezt szabad, takaró alatt bujkálnak, szorongatják egymás kezét.

Kedvenc még a kipakolós Zalán, a papírlopkodós, tépős és evős Zalán, a porszívó-fan Zalán, mindent magára borítós Zalán, a dobolós-ütögetős-mindegymitcsakminélhangosabban Zalán.

Az alvásról legszívesebben nem is szólnék, mert szót sem érdemel. Néha-néha jól alszik, egyre többször nem. Ő is rúgja le magáról a takarót, és bújik és szopizna egész éjjel. Szeretnék már Jancsival együtt aludni. Csak mi ketten. Bízunk menne, hogy a bunkeres emeletes-ágy olyan vonzerő lesz a srácoknak, hogy támogatni fogják a különalvást. Ők aztán bújhatnak majd egész éjjel egymáshoz. (Legalább merek álmodni!)

Amíg ezeket leírtam, Zalán megszerezte a banánturmixos poharát, és szétterítette annak tartalmát a nappaliban. Jutott belőle a ruhájára, a takaróra, az egész padlóra, a szekrényre és a falra is! Isteni szerencse, hogy tegnap este átvittem a szőnyeget a gyerekszobába tisztítani és száradni. Így az most tiszta és száraz. A banános incidens után pedig a legkisebbnek volt egy kis ideje beleszorulni a bili szék részébe, mint úszógumi, ölelte át a merev és szúrós műanyag szegényt, ami miatt nagyon üvöltött (nem tudom, Kristófnak volt-e része benne, mert hangsúlyozottan közömbösen nézett erre-arra). Hülye időjárás, hogy esik is és nagy szél is fúj, majd csak délután megyünk le.

Tehát Zalán: édes, bújós, élénk, barátságos, akaratos, erős és okos 10 hónapos.