Szülőin voltam

képek csak úgy

Szeretek is meg nem is szülői értekezletre járni.
Nem szeretek, mert általában hosszúak, a szülők (tegnap 19 anyuka, 0 apuka - 9 családot pedig nem érdekel a továbbtanulás) vagy passzívan viselkednek (persze én is) vagy csacsognak, mint aki napokig ott akar maradni. Vagy egymás torkának esnek, mint tegnap is :)
SZMK anyuka már 20 perce pampogott a tavalyi és tavalyelőtti osztálypénzek hiányáról.. vádaskodás meg minden. Igazából nem értem, minek az osztálypénz egyáltalán.. mikuláscsomagra (könyörgöm, nyolcadikosok, nem hisznek a mikulásban, egymást meg úgyis megajándékozzák, szintén kötelező jelleggel), meg gyereknapi izékre meg tanároknak ajándékokra (hát ez meg szintén hülyeség tud lenni, kivéve annak, aki megérdemli, az a pár kivétel pedig sokkal jobban örülne valami egyedinek - fényképek a gyerekekről pl. vagy valami sk alkotás)  Legszívesebben én sem adnám be, de a cirkusz még jobban idegesítene.

És szeretek járni, mert sok mindent csak ott tudok meg - pedig Balázs szeret csacsogni, de kamasz, nem mindent akar velem megosztani -, és amúgy is sok érdekességet hallhatok a gyerekekről, tanárokról, szülőkről:)

Itt van rögtön a testnevelésóra kérdése. Miért utálják a gyerekek? És nemcsak most, amikor a kamaszkori lustaság magyarázatot ad, hanem már kisiskolás kortól. Dagik a gyerekek? Nálunk is voltak túlsúlyosak, bár tény, hogy kevesebben, mint most. Elkényelmesedtek? Persze, lehet, sőt biztos. És, gondolom, ott van még a példa(nem)mutatás. Pedig milyen divatosak az egészséges élet irányzatai, ilyen-olyan sportok, másrészt milyen kilátástalan a helyzet, ha valaki kórházba kerül. Tehát a prevenció; és a szülők felelőssége eléggé kulcsfontosságú - mint minden másban.

Mindenesetre utánanéztem: a Nemzeti Cselekvési Mozgásprogram közel kétmillió iskolás fizikai állapotát mérte fel.
A 7-18 éves tanulók 50 százaléka nem éri el az egészséges létezéshez szükséges közepes fittségi szintet. (ez a legdurvább)
A lányok 70 százaléka nem sportol egyáltalán, a diákok 20 százaléka csak mérsékelt fizikai teljesítményre képes.
A statisztikák szerint a fiatalok egészségi állapota folyamatosan romlik


Persze én is bort iszok és vizet prédikálok, olyan hátfájásom van, hogy nem nagyon bírok mozogni, de ez egy másik történet. Mikor Balu született, megfogadtam, hagyom, had csinálja a gyerek azt, ami érdekli, nem szólok bele a pályaválasztásba sem, két dologhoz ragaszkodom: sportoljon, és tanuljon nyelveket. A sportban jól állunk, karatézott, vívott több éven át, most a tenisz a nagy szerelem, több, mint egy éve edz. És néha nagyon nehéz, de fegyelmet tanul, kitartást, állóképességet - és ezek csak a plusz dolgok, az egészséghez nélkülözhetetlen. Én is sportoltam rendszeresen, később rendszertelenül, pedig híresen lusta vagyok - anyukám szerint csak kényelmes.

Nagyon durva volt: bejött a matektanár, gyakorlatilag magából kikelve (szerintem tök jó fej amúgy, fiatal, pótosztályfőnök és vajszívű) és felolvasta a röpdolgozat eredményeit (Balunak ötös, még volt 2 hármas és 18! egyes). A párhuzamos osztály is megírta, ott 18 ötös született. Ismétlés volt, 5 hatványozással kapcsolatos fogalmat + példát kellett írni. És előre tudták, mire számítsanak. A tanárbát leköcsögözték, és amikor kiderült, hogy Balázsé az egyedüli ötös, többen mondták, hogy 'akkor verjük meg!' (mármint Balut, aki ezt nem is mesélte itthon). Nem tudok mit hozzáfűzni.. és nem is akarok, nagy nehezen nem sírtam el magam.

Tanulnak önbizalomépítést majd osztályfőnöki órán. (az osztályfőnököt is csípem, jó fej, tele lendülettel, újítással, kb. egykorúak lehetünk). Csanádi Ágnes teljesítménymotivációiból fognak többek között dolgozni,  aki már 20-25 évvel ezelőtt rájött, hogy azok a belénk ültetett követelmények, hogy becsületesen, egy életet végigdolgozva, szorgalmasan és szerényen leéljük az életünket, nem működnek, helyette a piacon kell eladni magunkat: a tudás, a viselkedés és magabiztosság és a külső megjelenés azok, amiken csiszolni kell. Tehát ezzel fognak foglalkozni az órákon, ami jól jött volna az én időmben is.

Őszöltünk 3.rész

És hogy miket csináltunk Parádsasváron? Jóval kevesebbet a tervezettnél:)

Grilleztünk, tábortüzet raktunk.

Voltunk az Adrenalin Kalandparkban, az nagyon jó volt, még én is boboztam egyet (hüpp, csak egyet), Kristóf játszóházazott, az első nap én mentem be vele, másnap már Balu akart:) Király játszóház, Kristóf végig hatalmasakat röhögött.

Jancsi átsétált Kristóffal a függőhídon, a picur nem félt, Balu vízigömböcözött

, kvadozott

  (khmm. quad-ozott? vagy hogy?), trambulinozott

(amit vmilyen kifürkészhetetlen okból eurobungy-nak hívnak).

Kisvonatoztunk - haha, elvileg erdei kisvasút a neve, sajnos erdőt nem láttunk, mert Mátrafüreden, ahol bármi: erdő, hegy, domb kezdődne, véget ér, de határozottan voltak bokrok. Elvileg 3 vonat indul, szerettünk volna Mfüreden csatangolni, de hiába a menetrend, ami még az állomáson is ki van függesztve, nem indul.. mert csak. 300 m megtétele után viszont egy félórás kényszerpihenő következett.. egy autó ráállt a sínekre - látatlanban kitaláltam, tényleg audis volt az illető.
Ez a nap volt a mélypont, mert utána betértünk egy gyöngyösi olasz vendéglőbe, ahol a 2 gyerek versenyt ordított egymással.. még visszagondolva is kínos:/

Őszöltünk 2. rész

Tehát: megvártuk a nyár végét, és elindultunk. Igazából úgy terveztem, hogy Zalán betölti a 3 hónapot, és utána megyünk, de mindenkinek jobb volt így, hát hamarabbra tettük. Suzuki Swift, 5 ember, és a csomagok. Listával készültem, így csak a tengeri sós orrspray maradt itthon. A csomagtartóba MINDEN befért, nem tudom máig se, hogy sikerült, de Jancsi jó az ilyesmikben.

Bababarát szálláshelyet kerestem, és ismét rá kellett jönnöm, hogy létezik Dunántűl + Budapest, és mellette van még egy-két hely, ahová el lehet menni. A neten hemzsegtek a dunántúli címek: fürdők, parasztházak, fogadók, mind-mind gyerekbarát ajánlattal és mindenféle vonzó dologgal, a Dunától keletre alig pár ajánlat volt, és például Kecskemétre pont nem akart senki menni, ha már nem tó, és nem nyár, akkor hegyekbe menjünk - ez volt a kívánság.

Szóval a maradék pár helyből szerencsére egy parádsasvári apartmanra esett a család szavazóképes tagjainak számat (vö:2, mert ugye én csak szervezek), ami bababarát is, hegyes is, egyedül is vagyunk, programokban sincs hiány - amennyiben valaki (gy.k.: én) leszervezi -, úgyhogy ezt választottuk: Kristály Apartmanház.

Tényleg bababarát, ami jelentett utazóágyat (Zalán a fél éjszakákat benne töltötte), pelenkázót, kiskádat, ezernyi játékot, kismotort, tollast (egy kicsit én is játszottam, juhéjj), kinti játékot, bilit etetőszéket, és - szinte - mindent, amire kisgyerekes családnak szüksége lehet. A ház is, a kert is biztonságos volt, Kristóf a reggeleket a kertben töltötte, hinta és csúszda és motor, kisház, autó (a homokozót nem is látta - nem véletlenül), szóval élvezte.

Zalán az első estén annyit aludt, hogy fürdetéshez sem lehetett felébreszteni - kihagyta az órás rendes üvöltését !!! -, büszkeségtől dagadó keblekkel mosolyogtunk össze apával: hmm.. a jó levegő XDD Persze Zalán rögtön másnap helyretett bennünket, aztán nyomatékosítva, hogy ki is az úr, még a következő nap is elegendő mennyiséget nyűglődött, aztán még egy nap jórészt szunya következett mosolygással vegyítve, hogy a hazautat megemlegessük, míg élünk.

De mindegy, a hely jó választás volt, a környék meseszép, az időjárással is szerencsénk volt, egy pár órás esőzés zavart meg csak minket, az egyik késő délután.

 Balázs pedig külön szobát tudhatott a magáénak, amitől megbocsátotta a svédasztalos reggeli hiányát is (megértem, nálam is nagyon fontos tud(na) lenni), de szerintem, ha szállodába mentünk volna, tuti az első este után kiutálnak minket.

Ez így volt tökéletes, főleg, hogy a szomszédos apartman (közös kerttel, gyakorlatilag egy ház két apartmanra osztva) üres volt, így nyugodtan dilizhettek a gyerekek, nem zavartak senkit.

A gondnok néni is nagyon aranyos volt, szinte már kínosan ügyelt rá, hogy ne zavarjon minket, az első napi adminisztrációs ügyeket leszámítva egyszer jött át, érdeklődni, hogy befűtsön-e, aztán hazautazásnál is mi kerestük meg, nem sietett elzavarni bennünket.

legközelebb ide jövünk :D

Hétvége miatt?

Ma már sokkal jobb. Este aludtak (kivéve Kristófot :DDD, de hozzá apa kelt), úgyhogy mosolygósan kezdtük a napot, sok-sok röhögéssel, játékkal és egy hatalmas sétával.

A baj szerintem tegnap se a gyerekekkel volt, én voltam a hülye - szokás szerint -, mert ellepték a spájzot a molyok, és irtani kéne őket - ha nem undorodnék a lárváktól, de nagyon -, és ettől is kiborultam, plusz a házimunka miatt is idegeskedem, hogy mikor végzem el, stb. Pedig a legfontosabbak a kicsik, mert minden egyéb dolog a jókedvük függvénye. A nyaralás óta nem voltunk délelőtt sétálni, meg sehol sem, talán, és ezt ők nem szeretik - és én sem. Ha nincsenek levegőn, nem alszanak jól, ha nem alszanak eleget, elkezdődik egy óriási kialvatlan-sírós spirál, amiből nehéz kikecmeregni.

Ma tehát sétáltunk - házimunkával így se, úgy se haladok, de legalább a srácok pihennek. 1/4 1-re mindketten kidőltek XD Ha Balu hazajön, vargabélest csinálok, utána elmegyünk vásárolni - esőköpenyt keresek, gumicsizmánk már van 23-as méretű:)

Amíg altatok, addig pedig tudok kézimunkázni - még mindig kötöm a babatakarót és a rongyszőnyeget a kiselejtezett pólókból. Sokkal könnyebben boldogulok, ha nem akarok mindent megcsinálni. Persze így is, úgy is kupi van, csak így jobban érezzük magunkat. Miért felejtem ezt mindig el?

A séta szuper volt, Zalán aludt rajtan, Kristóf motorozott, láttunk kukásautót meg markolót, kedves megjegyzéseket kaptam az ölbebabámról, Kristóf megállt az útkereszteződéseknél, kézenfogva mentünk át. Tiszta giccs.

Ezek a képek még Sástón készültek, útban Parádsasvárra, ahol azt hiszem, mindösszesen 15 percet töltöttünk, akkor is nyűgés volt.

megbolondulok

Ez hihetetlen: vagy az egyik ordít, vagy a másik. Vagy egyszerre mindkettő. Komolyan. Elviselhetetlen.A nagyobb nem hagyja aludni a kicsit. Éjszaka szinte mindig felkel.
A kicsit nem lehet letenni. Kendőben is ordít. A legkisebb neszre felriad.
Nagyon elszöknék.

babázós

Ramiék meglátogattak a múlt héten bennünket XD

 Zalán nagyon nem bánta, hogy egy kicsit átadom Raminak (akinek nagyon jól áll a pici), édesen aludt.

A 1,5 éves korosztály kérésre puszit váltott, kétszer is, amit sajnos lekéstem vakutöltés miatt. Olyan jó volt beszélgetni, sajnos ritkán jutok hozzá, de most egész sok mindent sikerült átbeszélnünk.

továbbtanulás

Húú, felgyorsultak az események Balu körül.

Egyszer van az, hogy elkezdődött az iskola, megvolt az első nap stb. Csináltam órarendet, tornazsákot, meg is akarom mutatni,

Aztán a teniszedzője mondta, hogy van tehetsége, keresnek egy haladóbb csoportot, mert kinőtte a régi társait:) (nagy büszkeség ez nekem, bár családon belül már megpróbálták lebeszélni a teniszről, mondván, úgyse csinál belőle karriert, mert túl későn kezdte - majd egyszer kifejtem a véleményem, bár jobban járunk, ha nem)

És elkezdődött a beiskolázási szülőik sora a kinézett középiskolákban: egyre elmentünk, az első helyen becélzottba, 50 perc után még semmi olyat nem tudtunk meg, amit az iskola honlapjáról, illetve kiadványokból ne tudtam volna (illetve amit mégis, az nem releváns), úgyhogy leléptünk. Viszont van felkészítő, mivel van felvételi is, magyar, matek írásbeli + biosz szóbeli, mert ilyen tagozatra akar járni, amikből tárgyanként 15 ezer a felkészítés egész évre (50 óra). Annyira nem is lenne sok, de szerencsére mindezt egy összegben, és ezen a héten be kell fizetni.
Úgyhogy a magyar felkészítést az általánosban fogja csak megoldani, a többit kell "csak" kigazdálkodni.

őszöltünk

Nagyon jó volt.. és nagyon jó, hogy végre itthon vagyunk.

Fáradtabbak vagyunk, mint amikor elindultunk, és jó döntésnek bizonyult, hogy bababarát szállásra mentünk. Tanulságok: legalább 5 évig nem megyünk étterembe; a programokat én döntöm el; instant kávé nélkül egy tapodtat sem; megtanulok nemet mondani - a többi rendben volt, többé-kevésbé.

Egyszer majd végzek az elpakolással, elintézem az elintéznivalókat, és ha a gyerekek (+ Jancsi) nem lesznek allergiásak arra a vágyamra, hogy netezzek, leírom az élményeinket. De 400 kép készült, néhányat mutatnom kell.

Nyaralunk!!

Csütörtökön indulunk és hétfőn jövünk. Bababarát szállást kerestem, valahol a Mátrában. Parádsasvárra megyünk, eléggé izgulok. Tavaly kétszer is voltunk pár napos nyaralásokon, de ez izgibb lesz..
Most listát írok, nehogy itthon maradjon a fél lakás:/

Az egyetlen gáz, hogy lemaradunk a Vidorról
Pedig végre-végre, Nyíregyházán is van VALAMI! És nem is akármilyen, kár, hogy csak egy hétig tart. Pedig emlékszem, 3 éve az egész hetet a Kossuth téren töltöttem, hol egyedül bóklásztam, hol Baluval. Tavaly Kristóffal is voltunk, többször is, bár a Csík zenekart bojkottálta, 7-kor már ő is szeretett otthon héderezni:)
De jövőre, reszkess, Vidor:)

Jó szórakozást minden Nyíregyházinak!

szundi

Kristóf mostanában bármilyen pózban, bárhol elalszik.

Szigorúan egyszer egy nap, és ez a programok, fáradtság függvényében lehet délelőtt 11-kor, de délután 3-kor is.

Zalán pedig nagyfiúsan egyre kevesebbszer (napi 3-4x), de - elvileg - egyre mélyebbeket alszik. Azért elvileg, mert csak laboratóriumi körülményekben működik a dolog, könnyen megzavarhatja: hangos tesó, csengő, telefon, kutyaugatás. motorzaj, légyzümmögés, fronthatás, pelenka, ruha, akármi). Az éjszakák a legjobbak még mindig. Összesen egyszer kel, szopizik és alszik, majd 6-kor még egyszer eszik, és ha Kristóf is engedi, akkor 7-ig visszaalszik (erre, ha jól számolom, mindössze kétszer került sor)..

(A képen szemtanúi lehetünk, hogy délután fél 6-kor még semmi baja nincs, vígan elnézelődik, aztán 6-kor kiborul és ordít - arról nincs kép, mert én is menetrendszerűen kiborulok).
Viszont a nyugodt éjszaka mindent megér (ma hajnalban viszont ijedten ráztam meg Zalánt, többször is, nem mozdult. Már apa is idegesen felült az ágyban, mire a csöpp nagy kegyesen megbillegtette az ujjait, jelezve, hogy idegesíti a macerálás.)