vadaspark

Tavaly nem voltunk. Tavalyelőtt viszont kétszer. Idén végre megint elmentünk ebbe az egyedülálló vadasparkba. A belépőjegy 6000 Ft volt ötünknek, úgy, hogy a 2 kicsinek 100-100 ft-ba került. Mintha cseppet megdrágult volna:/ No, erre jó az üdülési csekk :)

Imádom, nagyon, és szerintem egyre szuperebb a hely. Az újjáépített Afrika-panorámához mentünk először, nagyon tetszett, ahogy bambusz-hidakon haladunk és alattunk, körben, mindenhol állatok mászkálnak szabadon. Nos, nem vagyok egy állat-fan (nem bántanám őket vagy ilyesmi, de SOHA nem lesz kutyánk, macskánk, tengerimalacunk, mert nem bírom őket a lakásban), de ez a természethez közeli állapot lenyűgöző.

A Zöld Piramis pedig.. szerintem igazán csodás. Nagyon-nagyon tetszett: a vízesés, a függőhidak, a növények (öö, biztos voltak állatok is - ja, igen, baromi sok óriáskígyó, fújj, de azért szép sárgák meg kockásak). Az Ócenárium is szuper - főleg a cappák (by Balu), meg a japán szalagos vagymilyen hal (Tökalsó xDD ) Mondjuk nekem az is nagyon tetszett, hogy végre van egy kulturált WC is.

 Zalán szinte végig aludt, Kristóf z elején, de olyan 3 óra múlva javasoltam, hogy induljunk haza, mivel Zalán kezdett ficeregni, és szerettem volna, ha a szokásos délutáni, esti ordítását otthon ejti meg. Így is történt xD

 

Letelepedtünk egy gyors szopira, Kristóf elintézte a fellépését, Balázs sorban állt kürtős kalácsért (a park legnagyobb látványossága, egyébként, minden időpontban ott ácsorog a látogatók 20%-a - komolyan nem értem, mindegyiknek egyforma az íze), és hazamentünk. Így nem mentünk a parasztudvarba sem, pedig az biztos tetszett volna Kristófnak: maradtak a papagájok, és a majmok. Jövőre már biztos lelkesebb lesz.

Üvöltés, fürdés, vacsi után úúgy elaludtak mindketten, hogy negyed 6-kor keltem Zalánt megszoptatni, aztán a végleges ébredés fél 8-kor volt :DD Most menjünk minden nap vadasparkba??

mami

Anyukám pénteken reggel érkezett Budapestről, már nagyon vártuk. Ő volt Kristóffal, amikor Zalán született, és ő szerettette meg vele a könyveket. Azóta is őket bújja. Amikor anyukám csöngetett, Kristóf hangos "mami"-zással üdvözölte, és hozta a könyvét :) Már ilyen nagy: ilyen hosszú időre vissza tud emlékezni.

A picur is nagyon örült, élvezte a combmasszázst, a beszélgetést, és meg tudtam örökíteni a mosolyát is végre.

És végre a vasalni valóval is haladtam egy csöppet.

És a legjobb: ha minden igaz, januártól végre hazajöhet anyukám, mert meglesz a 40 év munkaviszonya. És akkor láthatja az 5 unokáját, amikor akarja :DDDDDD

babaklub

Nem akarom az összes klubot megörökíteni, de ez az utóbbi nagyon jól sikerült. Mi voltunk az elsők, akik megérkeztek:) Kicsit nehéz kilogisztikázni a megérkezést, autóból kiszállást. Kristófot kivettem, mentem az első ajtóhoz Zalánért, Kristóf kilőtt, elrohant. Utánakiabáltam - nagyon megijedtem - és aranyosan visszafordult. Megfogta a kezem, és így sétáltunk be a klubba.. Zalán a másik kezemben a dögnehéz autósülésben. (Visszafelé Zalán elöl kendőben, Kristóf kezemben - olyan felkarom van, mint egy konyhásnéninek :/ )

Túl azon, hogy rengetegen voltunk - mondhatom, hogy szokás szerint? -, hogy ismét voltak új anyukák és gyerekek, és még több visszatérő, a Nemzetközi Babahordozó Hétre fotók készültek a hordozásról. A fotómodellek a klubos anyukák, babák és hordozók voltak. Itt lehet gyönyörködni:)

Zalán szokásosan jól viselte a klubozást: aludt és evett és aludt.

Kristóf pedig most hamarabb felengedett, rohangált és trambulinozott. Hiszti - igazi, földönfekvős-üvöltős - is volt, mikor jöttünk haza. De muszáj volt, egyrészt majd éhenhaltam, másrészt Kristófnak aludnia kell legkésőbb délben, különben elviselhetetlenül nyűgös lesz.

Hogy mindenki milyen jólérezte magát, bizonyíték, hogy dél elmúlt, mikor hazajöttünk, és mindenki más ott maradt!!

Jah, a csúcs: 3 szólamban a "Csigabiga gyere ki". Király:) Különösen a dzsesszes rész.

szárnyak

Nem angyal-, vagy madárszárnyak, hanem a házi tündéreké. Van ez az új őrület, ami nem is olyan új. Amerikából jött, és Flylady a neve. Nem tudnám pontosan megfogalmazni, mi is ez, de az biztos, hogy nagyon hasznos: én világéletemben gyűlöltem a házimunkát, elpocsékolt időnek gondoltam, és mindig kampányszerű takarításba fogtam, ha vendégeket vártam. Pedig mennyivel egyszerűbb ez az ámerikás módszer: szintentartás, fókuszálás, apró lépésekben haladás görcsölés nélkül.

Szeptemberben kezdtem el - innen néztem a lépéseket, többekkel együtt haladtam -, egész jól alakult a módszer, fáradtság nélkül "ragyogott" a lakás, mígnem megfogant Zalán, és én januárig minden nap, egész nap rosszulléttel küszködtem, gyakran hánytam, fáradt voltam, nem volt energiám a folytatásra. Most újrakezdtem, újraveszem a lépéseket, és folytatom azokat, amik beivódtak - készséggé váltak. Például ilyen a hétfői egyórás ház-csinosítás, amikor 6x10 percben szépítem a lakást: 10 perc ágyazás, 10 perc portörlés, 10 perc porszívózás, 10 perc felmosás, 10 perc ajtó és tükörtisztítás és 10 perc kádsúrolás.
A kedd a tervezés napja: ilyenkor állítom össze a menüt, a bevásárlólistát, szervezem a nyaralást (szeptemberben megyünk, huhh) egyebeket.
Szerda az anti-halogató nap: ilyenkor kell(ene)minden nem szeretem dolgot elintézni - ez ma sem sikerült..
Csütörtöké a bevásárlás, szaladgálás.
Pénteken táska- és autótakarítás + esti program a PASIVAL.
Szombat családi program, vasárnap a saját napom (az utolsó 3 program tetszik a legjobban, ez szól a családról, rólunk, és jellemzően erre nem marad semmi időnk:)

A többi dolog pedig a háztartás maga, ami egyrészt magában foglalja azt, hogy minden lakóhelyiségben van egy pont, ami, ha tiszta, az egész szobáról rendezettebb kép fogad, másrészt vannak olyan rutinok, amiket ha minden nap megcsinálsz, nem kell félévente egyszer nekiveselkedned, és félóráig suvickolni. Pl a konyhában a mosogató, fürdőben a tükör, mosdókagyló, hálóban az ágy.

Ezek a feladatok tehát mentek, mendegéltek is, és mostanában is csinálgatom őket, viszont a napi 1x, 2x 15 perc takarítás/zónázás nem működött, főleg ezért kezdtem újra most a flájlédizést..

Ami nagyon nehéz volt: Balázst bevonni a házimunkába. Halak csillagjegye igencsak dominál - ő az a típus, akit nyaggatni kell, állandóan, feladatokat kell adni neki, azt számon kérni, és időnként leordítani, hogy észbe kapjon.Úgyhogy csináltam neki napirendet nyárra, és többé-kevésbé tartja is magát hozzá. Van benne házimunka, angolozás, játék, tesózás. Az ő feladata a szeméthordás, szelektív hulladék rendezése, konyha + előszoba felsöprése, hétfőnként porszívózás az egész lakásban, heti kétszer mosogatás esténként.

Jancsit pedig a zónázásban tudom hasznosítani:) Alapos Bak-ként kb. 3 óra alatt porszívóz fel egy szobát (na de az aztán tökéletes) Amúgy nem vagyok sem asztrológia, sem ezotéria fanatikus, sőt, nem is hiszek bennük igazán, de vannak nagyon találó dolgok, pont a Halak és a Bak jegyűek gonosz horoszkópjában:

Halak (02. 19. - 03. 19.)

Ingatag, érzékeny, állandóan másra vágyakozó és örökkéelégedetlen vagy. Kicsit olyan Savanyú Jóska. Hiszen a játszótársakat elkerülöd, inkább magányosan üldögélsz a vízparton. Képzeletben elhatározod, hogy tengerész leszel. Persze, ha a parton találkozol halászokkal, akkor inkább halásznak állsz. De nem vagy tőle boldog. Azt tervezgeted, hogy jobb lenne, ha te szállíthatnád ki a halat a nagy szálloda éttermének. Rád bízzák a munkát, és te rájössz, hogy milyen jó lenne mégis liftesnek lenni a puccos hotelben. És nem mész vissza a halászhálók közé, hanem egyenruhában nyomogatod a lift gombjait. De már azon jár az eszed, milyen jó lenne, ha kiküldenének a reptérre, a vendégek poggyászáért. Nem telik bele sok idő, és az álmod valóra válik. Aztán persze nem mész vissza a szállodába, hanem pilótának állsz. És persze ettől sem vagy boldog, hanem széttárod a karjaid, és nagyot sóhajtva azt mondod: "Nem valósult meg az álmom, nem lehettem tengerész! De mit is tehetnék? Bele kell törődnöm a sors akaratába."

Bak (12. 22. - 01. 19.)

Ha nem tudod, hogy milyen a Bak, akkor képzelj el egy kisgyalogösvényt a hegy oldalában, amelyet egy hatalmas sziklatömb torlaszol el. Jön egy kiránduló csapat, akik között van egy Bak jegyében született. Mindenki megkerüli a követ, csak a Bak áll meg búsan előtte. A többiek már vígan messze járnak, de a Bak még mindig lehorgasztott fejjel a kő előtt áll. Aztán másnap újra kimegy a kőhöz, és harmadnap pedig már visz egy vasrudat is magával. Megpróbálja egyedül kiemelni vele a sziklát, persze eredménytelenül. Az idő lassan őszbe fordul, majd jön a tél, de a Bak még mindig próbálkozik a sziklával. Tavasszal már kötéllel, csörlővel felszerelkezve érkezik a kőhöz, közben a barátai elfelejtik őt, a családja is darabokra hullik, és a Bak egyedül marad. Végül a kő elégeli meg a Bak makacsságát, és fogja magát, arrébb megy.

(Forrás: a neten bárhol, csak be kell írni a keresőbe, hogy gonoszkóp - bár a többi szerintem nem ilyen jó)

Néha fáraszt, hogy nekem kell koordinálni a munkákat - elég nehéz mindenkire figyelnem, de ha úgy fogom fel, hogy szervezőként tudok érvényesülni, már nem is olyan nehéz. Végülis úgy kell gondolkoznom az itthon töltött évek alatt, hogy ez az én munkám - némi pénzt is kapok érte -, és ezt kell megoldanom. Minél jobban, de nem egyedül. A nők valóban  hajlamosak mártírként mindent elvégezni, pedig ezt senki nem értékeli. (Minden nőnek ajánlanám elolvasni Csernus Imre: A nő c. könyvét - elég naturalista, de nagyon mély igazságokat tud odamondani - és az időnként vulgáris megfogalmazását ritkán felejtjük el: vagyis bevésődik)
Szóval ésszel kell csinálni a házimunkát is, a gyereknevelést is, és lehet benne sikerélmény.
Meg kell látni és meg kell találni a jót benne, az adott pillanatban. Minden lehet jó, csak pozitívan kell hozzáállni, mert ha undorral végzel el egy-egy dolgot, vagy közben máshol akarsz lenni és mást csinálni, akkor könnyen lehet, hogy a nap végén, vagy hetek, hónapok múlva visszagondolsz, és az egész napod stb. arra ment el, hogy vártál valami másra. Húú, agymenésem van, megyek főzni:)

pár kép:)

kézzel még könnyebb

csúcs boldogság: chipset enni kádban

Balász nyugodtan játszik

amíg teheti

a laza

6 kg gyönyörűség

egyszerűen imád fürödni

ez nagyon megható:)

Hétvégén

..sokat mászkáltunk. Pénteken délután kezdtünk a húgoméknál, végre sikerült elmennünk felköszönteni a fiúkat. Pál és László nap ugye nem most volt:) Hihetetlen, összesen 5 fiunk van, Laca és Balu között 3 hónap a különbség, Paja és Kristóf között pedig 2 év. Balázs és Laca szinte testvérekként nőttek fel :)

A legkisebbik fiú szolidan rágicsálta a kendőt és érdeklődve szemlélte az új környezetet.

Paja és Kristóf először vadul motorozott, kicsit labdáztak, majd az olcsó gyerekmunka keretében elhordták a köveket az útból. Helyesek voltak, ez volt az első alkalom, amikor igazán együtt játszottak.

Este 8-ra mindkét kicsi kifáradva, megfürdetve, jóllakva.. elaludt. Ez volt az első alkalom, amikor Zalán kihagyta a többórás üvöltést. És egész hétvégén hanyagolta, de sajnos hétfő este ismét megvolt a 2 óra..

Szombaton buszoztunk; Kristóf most először ült rajta - Zalán is, persze -, és régóta mutogatta őket. A buszon ülve már hangja sem volt, annyira elmélyülten figyelt. Sétáltunk, fagyiztunk, a színház előtti téren egy padon ülve megszoptattam Zalánt (a kendő takart, persze) - a többiek Krúdy Gyula mellett pihentek a szekéren -, amikor odajött egy néni, és lelkendezett, milyen jó dolog, milyen rég látott ilyet. Elmesélte, hogy régen ő is a piaccsarnokban szoptatta a fiát, milyen természetes volt ez akkor, és ma már mennyire nem az. A néni pongyolában volt, papucsban, de volt egy vastag, csillogó, aranyozott karperece. Ilyenek ezek a nők xDD