Kicsit kimerultem

... es mar nagyon varom az egy het szabit, meg masfel het. Persze nem megyunk sehova, csak a Thomas-parkba es egy-ket kozeli helyre, de a kicsiket ismerve ez igy sem lesz faklyas-menet.
4 honapja dolgozom itt, es mar kezd minden rutinszeruve valni, es kezdek kicsit belefasulni. Annyira, hogy meselni sem nagyon van kedvem rola. Heti atlag 45 ora, egy szabadnappal, idonkent brutal megerolteto. Siman beszelgetek mar mindenkivel, a telefont is aggaly nelkul kapkodom fel, az angolom naprol-napra gordulekenyebb, de neha ugy erzem, mint egy ovono a sok rakoncatlan gyerek kozott.

A legnagyobb gond persze az, hogy otthon sincs piheno, es nem a hazimunka a nagy gond, mert az anykam nagyreszt elvegzi es persze ferj is segit, nyilvan, de minden mas az en vallamat nyomja. Es ennek csak egy resze a penz, mert anyukam is pl. az egesz nyugdijat rank kolti, es nyilvan a tamogatast a gyerekek miatt kapjuk, tehat nem az van, hogy csak en dolgozom es en keresek penzt. Nem a penz a gond, hanem a felelosseg. Es hogy mindent nekem kell inteznem. A nagy bevasarlast en szervezem, ha vennunk kell valami nagyobb dolgot, en foglalkozom a megrendelessel, a reklamalassal, a szolgaltatokkal, az adohatosaggal, az onkormanyzattal, az iskolaval, az egeszseguggyel, a fejlesztesekkel, a tanarokkal. Ez nagyon sok, ugy szeretnek mar kicsit kikapcsolni.
Es azt szeretnem, ha a kornyezetem legalabb beken hagyna, es ne nyaggatna, hogy ne idegeskedjek, vagy legyek mar jokedvu, es mosolyogjak (WTF). Oke, akkor legyszi, intezzetek el mindent helyettem, en meg majd boldog nyugalommal vigyorgok napszam. Ahh...
Szoval tul sok ez most, neha legszivesebben elmennek tok egyedul par napra, es csak akkor mennek haza, ha mar nagyon hianyzik a csaladom. Szerintem 2 napig ellennek egyedul.

De mivel ezt nem tehetem meg (most meg), igy eltervezem, hogy hamarosan ugyis csinalok egy kis szabadsagot magamnak, mert nem szeretek mufurc lenni, de azt sem szeretem, ha vigyorognom kell idiota modjara, amikor semmi kedvem nincs hozza.
Ugyhogy most igy.