oo, nagyon szeretem. Nagyon szeretek itt elni, olyan konnyu. Minden pillanatban halas vagyok azert, hogy belevagtunk, igazabol nem gondoltam volna, hogy lesz merszem meglepni, mikor 2-3 eve komolyabban felmerult a gondolat. Olyan nagy dolog ez, orszagot valtani. Nagy tiszteletet erzek azok irant, akik ezt meglepik, mert ijeszto. Es keves tiszteletet azok irant, akik meglepik es csak panaszkodnak.
Mert a kaja, az iskola, az idojaras, a .. minden!
En szeretem ezt az orszagot, maris, es persze, vannak negativumok, hol nincsenek?! Szeretem, hogy olyan biztonsagban erzem magam, ahogy mar regen nem. Mert dolgozok, es megbecsulnek. Az emberek kedvesek. Na persze, felszines ez a kedvesseg, mely baratsagot kotni nehez, de nekem ez Magyarorszagon sem sikerult. Es igazabol nem is vagyom ra. Se idom, se energiam nincs osszejarni masokkal. Ferjjel abszolut egyetertunk, hogy ha vegre otthon vagyunk, akkor max. arra van energiank, hogy lelazuljunk. A gyerekek miatt sem tudnank sehova jarni, es - bar meglepo - meg mindig jol erezzuk magunkat egymas tarsasagaban. Es a csaladeban.(es julius vegen jon haza - Angliaba - Balu, es itt lesz egy egesz honapig!) Amugy meg a sajat idom is nagyon hianyzik, 2 konyv is hanyodik a taskamban, alig=alig van alkalmam olvasni beloluk (angolul mostmar, szinte csak)es mennyi tennivalom lenne.
Szar erzes kimondani, de nem hianyzik Magyarorszag. Az egyetlen, aki Balun kivul hianyozna, az anyukam, es o itt van velunk (na, mondjuk neki nem konnyu, es mivel azert sokat vagyok ideges es feszult, mert most en vagyok felelos ennyi rengeteg ember mindennapi betevojeert is, tul az erzelmi felelossegen, en sem konnyitem meg neki a napokat. de igyekszem, o, nagyon igyekszem, csak ez az atkozott turelmetlen es nyers termeszetem).
A gyerekek sem hianyoljak az ohazat, Kristof neha megemliti, hogy a zold hazban meg kisbaba volt, de mar nagy es iskolas. Es en halas vagyok ennek az orszagnak, hogy lehet igazi gyerek az en nagyfiam, nem csak egy fura kis ufo.
Neha, amikor valamilyen angol filmet nezunk (es csak ilyet nezunk, nincs is magyar csatornank), es beszelgetunk kozben Kristoffal, en angolul kerdezem es o angolul valaszol, ami nagyon vicces es aranyos es en buszke vagyok ra, es ez olyan termeszetes neki. Az iskolarol kevert nyelven mesel, de amugy az itthoni tarsalgasban persze magyart hasznalunk.
Kristofnak par hete mar csak angol konyvekbol kell meselni elalvas elott, persze nem ert mindent - en sem -, de nagy elvezettel hozza haza a sulibol az ujabb es ujabb konyvecskeket. O valasztja ki, hazahozza es elmeselem parszor, aztan cserel ujra. Meg 3 het a suli, utana elmegyunk egy nagyot kirandulni ide.
Nagy dilemmam, hogy hozzuk-e at a fiukat a kozelebb levo suliba. Ugyis uj tanarok lesznek jovore, de hat az allandosag es biztonsag. Zalan mar fogja az asszisztens kezet es setal vele. 3 honap kellett hozza. Izzaszto melo ez a szuloseg, allandoan donteni kell. Es persze egyedul kell meghoznom a vegso dontest, mert ferj ugyis azt tamogatja, amirol en azt mondom, hogy az ugy jo, de mindket eshetoseghez komoly erveket tudnek felhozni.
No comments:
Post a Comment