Boldog új évet!

Húú, vegyes egy év volt, ha visszatekintek, mintha egyfolytában hullámvasúton ültem volna. Remélem, kevésbé eseménydús hónapok várnak ránk, de persze reménykedhetek, hiszen nyilván nem.

Jövőre belevágunk Kristóffal a fejlesztésbe, ha minden jól megy, szeptembertől ovis is lesz a nagyfiú.

Zalán nyáron 2 éves lesz, nem tudom, meddig fog szopizni, én szívem szerint - és érzéseim szerint - már abbahagynám, de ő nagyon függő, és bár megoldhatű lenne sok türelemmel a leszoktatás, annyira mégsem sürgős nekem sem, mert időnként megérint még az a máshogy nem elérhető közvetlen kapcsolat, az idő, ami csak a miénk.

Balura vár egy nyelvvizsga valamikor év végén spanyolból, remélem rákapcsol a 2. félévben a tanulásra is, és sok-sok teniszversenyre fogunk elmenni, amik mind egy-egy adrenalinlöketet jelentenek neki és nekem is.

Saját tervem az, hogy lefogyok, és eljárok tornázni. Nem újévi fogadalom, már egy hete dolgozunk az ügyön Jancsival, mindketten szeretnénk legalább 10 kg-tól megszabadulni. Este nem eszünk már, napközben pedig nem nagyon van rá időnk - kezdenek ránk romlani az ételek -, igen, nagyon nagy kajázásokat tudtunk csapni, mikor végre elaludtak a kicsik, és volt rá időnk.

Elég szigorú időbeosztást készítettem jövőre, kénytelen vagyok, főleg Kristóf miatt, és a család többi tagja miatt is, hogy mindenkire jusson idő, külön idő, és én se boruljak ki, és főleg ne betegedjek meg, mert akkor megnézhetem magam:) Kell, hogy mindenre jusson idő - így egyelőre munkára, alkalmazotti munkára gondolni sem merek, inkább majd valami itthoni lesz a megoldás, de még ez is a jövő zenéje.

Azért szép évünk volt, és azt hiszem, nem cserélnék senkivel. Nem igazán voltak anyagi gondjaink (hosszú idő óta először), nincsenek nagy veszekedések, Balázs is viszonylag szolidan kamaszodik, azt hiszem, nincs okom panaszra. Az élet meg olyan, amilyen. Nem adom meg magam.