Oldalak

Zalan

Lilypie Fifth Birthday tickers

Kristóf

Lilypie Kids Birthday tickers

Balázs

Lilypie Kids Birthday tickers

15.11.14

Megsem lesz diagnosztizalas

merthogy elfogadjak a magyar diagnozist, nem kell ujra kezdeni az egesz hercehurcat. Jo, hogy ezt igy kitalaltak 13 honap utan,nem?
Az persze jo, hogy nem kell hurcolni a gyerekeket ujra pszichiatriara. Sem gyermekorvoshoz. A fogyatekossagi tamogatasnak - mint kiderult - nem is feltetele a diagnozis meglete. Nem is fogyatekossgi tamogatas a neve, vagyis nem teljesen, az olyan gyerekekmek jar, akiknek a az atlagosnal nagyobbak az igenyei. Persze ez igy megfogalmazva nagyon gumiszeru szabalynak tunik, de nyilvan autizmusnal ez jar. Mint kideritettem, nem jar pl. diszes nehezsegeknel, asztmanal, allergianal. A nagyobb igenyt pedig a SENCO, a tanarok vagy a GP tudja igazolni. A legjobb, ha mindharom. Egy 60 oldalas kerdoivet toltottem ki (per gyerek), es ez alapjan fogja eldonteni egy bizottsag, hogy milyen osszegu tamogatasra jogosultak a gyerekek.

Eleg bonyolult a rendszer, de jo, hogy differncial. Nem vesz minden fogyatekost/beteg gyereket egy kalap ala. Idonkent ezt is meg kell ujitani, es csatolni az uj velemenyeket, es ujra kitolteni az egesz kerdoivet.
De pszichiatriara - hacsak nem rosszabbodik az allapotuk - nem kell ujra menni, elhiszik, hogy autistak, es nem tortent csoda az elmult fel/egy/ket/x evben.
Mert ugye a pszichiaterek Magyarorszagon sem segitettek semmit, a 10 perces vizsgalat gyakorlatilag semmire nem volt jo. Amit en autizmusbol tanultam azt a gyogypedektol tanultam meg.Na meg konyvekbol, es mas szuloktol. Itt pedig az iskolaban van gyogyped, a terapiak szep lassan mendegelnek, indulgatnak, de ezt az iskola intezi, ezzel sok sincs tennivalom.

Fel kell keresnem viszont az onkormanyzatot, szocialis munkast kell talalnom, akinek nagyon sokretu a dolga, de pl. ezt sem tudnam, ha amugy nem olvasnek utana, es nem ismernem ezt a reszt a melombol is, mert az informacioaramlas finoman szolva sem tokeletes. Itt sem. Amit magadnak elokajtatsz, az van. Persze, ha itt lettek volna eloszor diagnosztizalva a gyerekek, mas lenne a helyzet, akkor azert sok mindenrol tajekoztatnak. De hat mindegy.
Kicsit azert most vegyesek az erzeseim, raadasul jovo heten vagy azutan egy nagy megbeszeles var rank az iskolaban, ahova meg tolmacsot is hivnak, mert "azt szeretnenk, hogy semmi felreertes ne legyen, es mindenki (pillantas ferjre) tokeletesen ertse, mirol beszelunk". Hm.
Kicsit azota feszultebb vagyok (kicsit, haha), mert nyilvan Zalanrol lesz szo, az o jovojerol.

Zalanrol, aki egyebkent mar idonkent a nagydolgat is a WC-n vegzi, de sokszor nem. Aki ragja a puloveret, ezert most mar nem valtas nadragot csomagolunk a suliba, hanem valtas pulcsit. Tiszta nyal az egesz a nap (haha, 2 ora) vegere, nehogy raszoljanak mar a gyerekre, hogy ezt ne csinalja. Mit is kepzelunk. A gyogyped asszisztens 2 hete nincs Zalannal, aggodom kcisit, remelem csak nyaral.

Amugy is kicsit most elegem van Angliabol, valahogy belefaradtam ebbe a tomeny udvariassagba, az allando varakozasba. Bar lehet, hogy az van, hogy megint itt az osz, sok esovel - mert bar most oktobertol februarig atlagosan melegebb van, mint Magyarorszagon, az osz, az nagyon csapadekos, most pl. iszonyat kod erkezett (pedig amugy nem sok kodot lattunk eddig), Lehet, hogy honvagyam van? Na jo, azt nem hiszem, bar a mezeshetek veget ertek Angliaval kapcsolatban, azt nagyon erzem, de Magyarorszag nem hianyzik. Honvagy ellen hireket olvasok. Sot, facebook kommenteket, az a legjobb, maris jobban erzem magam itt. Es ennyit a politikarol.

Kicsit zavar az is, hogy nincsenek barataim. Most mar sehol. Vannak jo ismerosok, de valahogy mindenki elkopott. Biztosan az en hibam is, tudom, de olyan sok embert vesztettem mar el eletem soran, aki fontos volt, es akiben biztam. Sorra kiderult mindenkirol, hogy nem erte meg. Es nem tudom, miert velem tortenik ez meg. Mert van olyan ismeros szep szammal, akiert nem kar. De van olyan is, aki nemcsak ismeros volt, hanem barat is, van olyan, akiben nagyon biztam, akivel teljesen oszinte voltam, es barmit megtettem volna erte, es o is eltunt. O is "becsapott", benne is csalodtam. Igazabol nem megy nehezen nekem ez az elengedes, barkit tudok nelkulozni, felteve, hogy eleg keseruseg gyulik fel bennem. Az eleg keseruseg pedig nem hetek alatt halmozodik fel bennem, sokkal inkabb evek alatt. Egy nagy tordofes nem eleg. Nem gorcsolok, nem teszek szemrehanyast, csak lelepek es eltunok. Ettol fuggetlenul nem erzem magam jol ettol, de ilyenkor mar csak nagyon nehezen van visszaut. Nem is tudom, miert irom ezt itt le. Szar erzes, persze, hogy en sose vagyok eleg jo, eleg erdekes, eleg kedves, eleg nemtudommilyen.
A lenyeg ugyis az, hogy a csaladom megvan. Es az megvan. Majdnem, mert Balu ugye nincs itt, es neha annyira hianyzik, hogy teljesen elmegy a maradek eletkedvem, es nem vigasztal, hogy par het, es jon mar. Karacsonyra. Annyira hianyzik. Es ilyenkor persze, hogy hianyzik a regi eletem, amikor mi oten jol elvoltunk, es nem gondoltuk, hogy ennek vege lesz egyszer. Tudom, hogy muszaj volt, hogy meg kellett lepni, de igy, Balu nelkul nagyon nem az igazi. De azert ez csak egy mulo allapot, hamarosan jobban leszek.

1 comment:

Babi néni said...

Nekem is sok-sok barát tűnt el az évek során, most én is egy hasonló időszakban vagyok, lezárult az eddig korszak. Persze, biztos nem vigasztal, hogy másnak se jobb. :) Nem is ezt akartam írni, hanem azt, hogy engem nemrégiben pont megvigasztalt, sőt, elgondolkodtatott egy facebookos megosztás, amit már nem találnék meg, de a lényege az volt: Nem biztos, hogy mindig az elvesztett barát személye hiányzik, sokszor inkább a nosztalgia sajdítja a szívet: a barátság emlékére. Ezt most hülyén adtam vissza, de valahogy engem megvigasztalt: hát nem biztos, hogy kell nekem keseregnem az elvesztett barátok miatt. Végig is gondoltam pár barátságot, és bizony az jött le utólag, hogy sokszor én jobban odatettem magam a barátságba, mint a másik. És nyilvánvalóan, amikor már nem tudtam odatenni magam, akkor ezek el is vesztek. Szóval kár is keseregnem! :) Inkább előre fel! Az új barátságokra!