Az idő 90%-ban egy kedves, értelmes, szociális gyerek, szerintem senki nem venné észre rajta, hogy valami gond van vele.
Na jó, a furcsa kifejezések, amiket használ, és az állandó echolálás - visszhangszerű ismétlése mindannak, amit a környezet mond - azért feltűnőek lehetnek, de inkább olyanoknál, akik nem ismerik az autizmust.
Mert amúgy néha már szóba áll gyerekekkel, sőt, megosztja a játékait, és kérdezi: "Akarsz játszani?"
És akkor játszik - mondjuk választól függetlenül.
Itthon is sokat beszél, kérdez ('Anya, miért fújod az orrod?"), rajzfilmekből idéz (és nagyon intelligensen, általában jókor használja a betanult panelt), fegyelmezi Zalánt ("Zajus, óvatosan, nem szabaaad!"), szóval sokat nevetünk.
Nagyon érdeklődő - a saját dolgai iránt.
A napirend, a PECS szinte csodát tettek vele. Hiszti, könyörgés, ellenkezés nélkül végzi a feladatait, szedi le a kártyákat, rakja a dobozva azokat, amiket végzett, szemmel láthatóan megnyugtatja, hogy van egy vezérfonala, van egy kapaszkodó, látja maga előtt a változásokat, és ezáltal az nem valami félelmetes és ismeretlen, ki tudja, mi történik majd, hanem egy jól kiszámítható és ellenőrizhető valami.
Olyanok a vizuális segítségek nálunk, mint a fehér bot a vak embernek. Velük működik, nélkülük összezavarodik, botladozik. Részben ez a nem megfelelő beszédértés miatt van nála. Kibeszélhetem én a lelkem is neki, nem tudhatom, hogy megértette-e, amit mondtam, jól értette-e,
Aztán persze, amikor jön az üvöltözés/hiszti (ha gond van, rögtön lehet látni, hogy ez most nem sima hiszti, mert látni a rettegést a szemében, és az iszonyú), akkor nehéz. De szerencsére, mióta jobban ismerem Kristófot és az autizmust, azóta ezek az alkalmak egyre ritkábbak.
A Balcsin volt egy kb. 6 éves kislány, akivel teljes egyetértésben játszottak, homokoztak, fürödtek - gyakorlatilag némán - több órán keresztül. A kislány senki mással nem akart játszani, és valami hihetetlen pedagógiai érzékkel - ha fontos volt - a közlendőjét Kristóf arcába mondta lassan, tagoltan, hogy biztosan megértse. És megértette, és a nap végén nagy köszöngetésekkel és integetéssel búcsúztak egymástól. szuper volt látni.
No comments:
Post a Comment