Hát itt vagyunk megint, egy mérföldkőnél. Az elmúlt napokban megviselt a kishercegünk
De legalább már napközben nem nyűgmajom, mert mióta ismét többször engedem szopizni napközben, kiegyensúlyozottan vigyorog a világra:) Hát ilyen ő.
A sokfogú, integetős, hallózós, jól-evős, nagyhangú vadmotoros. Dobálja magát járás közben, beleveti magát háttal a kanapéba (időnként elvéti, de újra megpróbálja. Meglovagolja a kukást, dömperen utazik, és a nagy fotelban pihen. Felmászik mindenre, elér mindent, megvizsgál, megrág, időnként kidobál valami szerinte nélkülözhetőt a kukába. Nem beszél, még mindig, már nagyon várom, mert a kiabálásokból úgy tűnik, nagy dumással állunk hamarosan szemben.
Még kisbaba, de már nem sokáig, aki leginkább az én ölemben szeret lenni, és megbocsátom neki a nemalvást, ha szorosan körülfonja a karját a vállamon.
2 comments:
Nagyon édes! Imádnivaló, de ezzel semmi újat nem mondtam Neked.. :))
Köszi, Macus:) Imádjuk, és egy igazi huncutcsibész.
Post a Comment