Hamar odaértünk, Kristóf nagyon kiabált, ismét, nagyon nem akart bemenni, és várni (de különösen a vetkőzés ellen tiltakozott), de hamarosan megérkezett két idősebb kedves hölgy. Az egyikük a gyógyped, akivel beszéltem is telefonon, ő fogja a fejlesztéseket végezni, a másik a pszichológus, aki a szakvéleményt írta.
Nagy meglepetés nem történt, igazolták a diagnózist, és jogosultak vagyunk fejlesztésre. De - meglepetés! - létezik egy Tanulási Képességeket Vizsgáló Szakértő Bizottság (vagymi), akihez be kell jelentkezni, hogy megvizsgálják Kristófot, és diagnosztizálják (már megint?), és eldöntsék, hogy jogosultak vagyunk-e az ingyenes fejlesztésre. Ugyanis most fél óra 700 ft-ba fog kerülni, ebből lenne heti 8..
Még egy tortúra - ráadásul egy kicsi, zárt helyen, ahol várakozni is kell, és amúgy is sokan lesznek, és valszeg nem is fognak tudni iq-tesztet csinálni Kristóffal - fogadásokat mernék rá kötni, hogy nem fognak tudni -, és mindezt egy szakértő gyermekpszichiáter diagnózisa után.. Elképesztő.
De addig is kíváncsian várom, hogyan boldogulunk az új közeggel, feladatokkal, emberekkel. Kristóf egészen könnyen megnyugodott a sok játék pozitív hatással volt rá, a hölgyek kedvesek, türelmesek voltak, az elején egészen kétségbeestek, majd sokat enyhültek, amikor látták, hogy Kristóf játszik a játékokkal, a formabedobás is megy neki, és segítséget kér, vagyis megérteti magát. Így vagy úgy. Most, hogy kissé már ismerősebb vagyok az autizmus tüneteiben, én is látom, hogy ezek mind az erősségei, a gyengék pedig a kölcsönös kommunikáció, és a társas kapcsolatok elutasítása.
Szintén pozitívum, hogy amikor észrevétlenül (!!) kiosontunk, Kristóf hamar felfigyelt, és hangos anyázással tépte fel a kilincset. (Erre mondjuk komoly összegekben mertem volna fogadni.) Nem tudom elképzelni, hogyan lesz az, amikor ott kell hagynom a fejlesztésen.. de majd kialakul. Elkezdik majd a képes napirendet, beszereztem az Én is tudok beszélni c. könyvet, amit használni fognak (nem igazán érdekli, és ha már itt tartunk, Zalánt se, pedig neki is ajánlották), és már itthon is készül a képes napirend.
Fejlesztgetek is, de ijesztően kis lépésekben haladunk. Néha az az érzésem, azt is inkább hátrafelé tesszük. De ez normális para ilyen helyzetben.
3 comments:
Hiába. Nem bírom feldolgozni, hogy kiküldenek. :o/ Elvileg a kórházban is vele lehetnél, ha valami baja lenne, vagy ha a rendőrségen kérdeznék ki, akkor is bennlehetnél. Ez is egy hasonló helyzet, mégis elküldenek a gyerek mellől, nekem nagyon furcsa.
Viszont pont ma linkelt be valaki egy könyvet, amit egy olyan anya írt, aki a táplálkozás megváltoztatásában látja a megoldást. Állítólag az ő autista fia meggyógyult a diéta hatására: http://bookline.hu/product/home.action?id=102439&type=22&_v=Campbell_McBride_Natasha_dr_Gap_szindroma_Az_emesztes_es_a_pszichologia_kapcsolata
Tudod, én is azt gondoltam, hogy ezt sose hagynám, és amikor megtörtént, csak álltam a folyosón, én kint sírtam, Kristóf bent, és be akartam menni érte, hogy kimentsem. Utólag jó, hogy megakadályozták.
Annyival másabb ez a helyzet, hogy erre nincs törvényi szabályozás, ez egy szolgáltatás - amiért ráadásul fizettem is -, amit vagy igénybe veszek vagy nem.
A Gap-diétáról hallottam, de még nem ástam bele magam - mondjuk gyógyulásban nem hiszek, de abban igen, hogy sok viselkedésproblémát és egyéb tünetet okozhat a kajánk, így betegségeket is, de az autizmus a mai ismeretek szerint nem betegség -, de tervezem. Nem tudod véletlenül, hogy lehet megnyújtani a napokat? :D
Ja, köszi a linket, rendeltem:)
Post a Comment