Általában nem jár együtt a két dolog, de egyszer nekem is lehet szerencsém. Úgy értem, az alvással.
Megvolt Zalán 15 hónapos oltása, kettő is, hurrá, a másodikat, a prevenart a jobb combjába kapta, na ott nagyon ordított, és még öltöztetésnél is sírt, de egészen hamar túltette magát a dolgon. Jókedvű volt, majd a fürdetésnél már sírt, nyüsszögött, nemhiába, belázasodott. Egy lázcsillapító kúp után megnyugodott, jókedvű lett, és 9-kor aludt is, mint akit lecsaptak, és hajnal 4-ig húzta a lóbőrt - álomszerű helyzet, hiszen az elmúlt napokban ismét alig aludtam valamit, most épp a szemfogai jönnek a fiúnak, ami köztudomásúlag a legfájdalmasabb fognövesztő időszak. Nálunk biztosan, Kristóf se vészelte könnyen, és ez ismétlődik.
Alig vártam, hogy álomba zuhanjak én is, Zalán után, sejtve, hogy nehéz éjszakánk lesz, gyakori ébredésekkel, és az is lett, mert az ügyeletes apát fél 11-kor hívták be melózni, akkor, és hazatértekor, fél 12-kor is felriadtam, így esett, hogy bár volt lehetőségem az alvásra, mégsem éltem vele.
Azóta sem százas a legkisebbem, mert bár nem lázas, de eléggé kóválygós, csetlik-botlik, mászókáról potyog le, és ráadásul ma ráesett egy méhecskére, ami megcsípte a kisujját, nagyon zokon vette az inzultust, és a fájdalom után is mérgesen - és elképedve - nézegette-forgatta a dagadt, vörös ujjacskát.
Nem baj, hétvégére várható a kanyaró oltás mellékhatásainak megjelenése lázzal-kiütéssel-hurutos tünetekkel. Persze reménykedem, hogy ezt most talán kihagyjuk. A reményhal.. az az utolsó.
2 comments:
Nagyon jó képek Zalánról!Nagyon helyes:)!!!
Gyorsan legyetek túl ezeken a mellékhatásokon.
Köszi, Kata, remélem, hamar túl leszünk:)
Post a Comment