Hobbi

A következő téma a Zugblogon (itt jegyezném meg, hogy én kedvelem a hobbitokat, és a tündéket is, de szerencsére nem ez a téma, Tolkien elég nagy versenytárs lenne), ami elsőre egyszerűnek tűnik.
Mert hát nyilván tudom, mi a hobbim. Vagy mégsem? Olyan sok van, és olyan is van, ami jelen élethelyzetben nem működik, olyan is, ami most "itthonülő" anyaként van, de egyszer majd, ha dolgozni fogok, nem lesz aktuális. És amúgy meg egy igazi kontár vagyok: rengeteg minden érdekel, rengeteg dologba belekezdek, de semmit se tudok tökéletesen. De sajnos még jól sem. Elboldogulok, úgy, ahogy.
Anno, mikor a külkereskedelmi fősulit végeztem, akkor volt az a benyomásom, hogy igazi szakbarbárokat képeznek belőlünk, aki egy kicsit mindenhez konyít, de igazán semmit se tud. Ezek szerint mégsincsenek véletlenek... pedig tudom már, hogy rossz szakmát választottam, mert ez nemhogy boldoggá elégedetté nem tesz, de mégcsak jó sem vagyok benne:D

Örök hobbi viszont az olvasás, nagyon szeretek elmerülni egy történetbe, teljesen kikapcsol, megnyugtat - és mindennapra szakítok egy kis időt, hogy olvassak - ha csak 10 perc jut, az is valami, de képes lennék napokat végigolvasni. A kedvenceim mostanában Szabó Magda, Steinbeck és Zola és Jane Austin. (Hát, nem vagyok túl update.)
A másik a kötés - a horgolás is az lenne, de ahhoz még mindig hülye vagyok -, csak a szemem nem a régi, hamarosan elkerülhetetlenné válik egy szemüveg beszerzése, mert este - amikor ilyesmire időm van -, nem igazán látok.
Aztán a nyelvtanulás - olaszul teljes egészében egyedül tanultam meg pl., de ha több időm lenne, a spanyolt is hozzátenném: na ez a hobbim most parlagon hever.
Helyette jöttek a kreatív kézimunkák, dekupázs és üvegfestés és társai, de új szerelmem a régi dolgok újrahasznosítása. Ha ilyesmit látok, alig bírok magammal. És minden estére nagy kézimunkázásokat tervezek, aztán az este közeledtével nagy eséllyel már csak az ágyba bírok bezuhanni. Szöval fejben én vagyok a legnagyobb kézimunkázó a világon, a gyakorlati részét még jelentősen csiszolnom kell.

Borzalmas,

hogy nem lehet megbízni senkiben.
Nem, egyáltalán nem borzalmas, csak az élet diktálta igazságok egyike.

Az ilyen bölcsességeimet gyerek- és ifjúkori olvasmányélményeimből merítem, ez épp a Sógun-ból való. Több 100 oldal, nincs energiám pontosan visszakeresni, de a lényeg valami ilyesmi.

Kristóf nap

Nemzeti ünnep lett - március 15. Van egy nyári Kristóf nap is, de mivel nálunk a március a nagyon ünneplős hónap, mindhárom fiúnak van valamije, úgy döntöttünk, jó lesz ez a nap is, így legalább nagy eséllyel esik hosszú hétvégére, dőzsölhetünk, kedvünkre.

Fánkot sütöttem a kis ínyencnek - valamiért ez a kedvenc péksüteménye, bármilyen változatot megeszik, boltit, saját sütést, csörögét, szalagosat. Most amerikai fajtát sütöttem, sütőben, olaj nélkül, Garffyka receptje alapján, finom volt, elfogyott hamar. Kicsit furcsa volt először, hogy a külseje picit keményebb, és mivel csak fahéjas porcukorral szórtam meg - a család nagyobb (magasabb) férfi tagjai leszavazták a mázakat, persze az én hibám, minek kérdezek -, kicsit szárazabb volt, de ez nem akadályozott senkit abban, hogy egymás után be ne nyomjon 4-5 darabot. Tényleg függőséget okoz:)
 
Aztán az ajándékok - ez komoly fejtörés, mert nem akarom ÁLLANDÓAN fejleszteni a fiút, de nehéz olyat találni, ami szórakoztató, leköti, esetleg még hasznos is, és nem porosodik pár nap múlva.
Ez a társasjáték lett a nyerő: Colorama, a forma és színegyeztetés úgy megy már, mint a karikacsapás, kezdi pedzegetni a szerepváltást is, néha türelmesen megvárja, míg a másik következik. Szóval jó ötlet volt.
Kapott persze mellé még Bambino LÜK füzeteket is, amiket még csak nézegetés szintjén élvez, nem erőltetem, és Thomasos könyvet, és duplo-hoz alaplapot, ne mindig csak tornyot építsen.

De a lényeg, hogy sétáltunk nagyokat, újra előszedtük a futóbicajt, meglátogattuk a régi jó játszótereket, voltunk az unokatestvéreknél, és sokat pihentünk.

Hát ezért is jó Kristóf napot március 15-én ünnepelni.