Angliában

Hát itt vagyunk, elköltöztünk, új életet kezdtünk Angliában. Tudtam, hogy nem lesz könnyű, de azt nem, hogy nehéz lesz:) Szóval ér minket rendesen a kulturális sokk, az idegenség, a fura angol (én biztos, hogy nem ezt az angolt tanultam anno a suliba), de azért nem rossz. Illetve lesz jobb, biztosan.

A gyerekek szuperül vették az első akadályokat, már van néhány angol szavuk, Balázs is egész jól viseli, hogy szakított a szerelmével és a korábbi életével, mi nagyok pedig igyekszünk jó képet vágni. Az első pár napban iszonyú sokat veszekedtünk, de már sokkal jobb. Már volt állásinterjúm, már elintéztük az ovit, intéződik a suli, bejelentkeztünk orvoshoz, és minden nap egyre jobb. Igazából legjobban a lakásunkat fájlalom, ami tele volt mindennel, amit most hiányolunk, ha kint vagyunk, sokkal jobb a kedvem.

És hát sokat vagyunk kint, járjuk a várost, a parkokat, játszótereket, boltokat, utcákat, nevezetességeket, mindent. Nagy az a Nottingham, és kb. csak az 5%-át láttuk, pedig mindennap legalább 2-3 órát mászkálunk. Családostól, külön-külön pedig mégegyszer ennyit.


Aki idejön, mindenképp egy vagon pénzzel érkezzen, mert - mint bármely más költözésnél - az új hely falja a pénzt.

 Fura, hogy tényleg nagyon változatos az időjárás, pont, mint számítottunk rá, de mégis más úgy elindulni, hogy bármelyik pillanatban eleredhet az eső. És fura, hogy reggelenként a meleg párás idő kólint fejbe, és a tudat, hogy már megint túlöltöztem, az otthoni csípős reggelekre számítva.

 Nagyon kedvesek az angolok, nagy általánosságban csak ilyenekkel találkoztam, és egyáltalán nem kedvesek pl. a lengyelek. És mindig lengyelnek néznek, bár már hallottam indiai angol szájából a hogy vagy? köszönöm szavakat is.

 Fejbekólint viszont a szemét, ami nagyon ronda látvány, igaz, hogy erről főleg a környék tehet, nem írom, hogy a gettóban lakunk, de azért valami ilyesmi, és várjuk a félév végét, hogy továbbállhassunk, mert rengeteg gyönyörű és tiszta és zöld és gondozott terület is van erre, csak épp ahhoz rendszeres jövedelem szükséges, és az egyelőre még nincs. De lesz, és szerintem főleg addig lesz itt nehéz.

Szóval nehéz itt, mert nem gondolod, hogy az angolok ennyire mások lennének, merthát Európa, és közel van, és kulturális azonosság, hát nem. És nemcsak azért mások, mert ez egy borzasztó sokszínű ország a rengeteg bevándorló miatt. Mások a színek, az illatok, az ízek, és nincs mit tenni, ezeket meg kell szokni. Mi úgy jöttünk ide, hogy beilleszkedünk, nem nézünk magyar tévét, nem rendelünk túrórudit, és nem sóhajtozunk  Trianon után (se semmi más magyar után), és még így is nehéz. De erősek vagyunk és szeretjük egymást, és tudom, hogy a gyerekeimnek a legjobbat adhatom: a lehetőséget.