Egy új év

Hát itt vagyunk, megint elment 1-2 hónap, karácsony és újév, tiszta lap (persze nem, de mondjuk rá), fogadalmak (inkább nem, de kívánságok és vágyak igen), várjuk a tavaszt:)

De előtte még írok egy gyors kis helyzetértékelést, mert a napok kegyetlen tempóban pörögnek, a dolgok változnak, és sok minden történt ebben a tavalyi évben, amit szeretném, ha nem felejtenénk el.

A karácsonyt a sátoros ünnepeinknek megfelelően ismét betegen töltöttük. Felső légúti betegség után jött egy hányós-hasmenős, ami a gyerekeket szerencsére csak futólag érintette, de mi hárman nagyok egy héten keresztül nyomtuk az ágyat. Így telt el a szenteste, születésnap, névnap, szilveszter.. Még jó, hogy annyi szünnap állt a rendelkezésünkre, így ha pihenni nem is, kirándulni és játszani sem, de regenerálódni rendesen tudtunk. Persze a lehetőségekhez mérten, amit a még nem iskolakötelezettek szűkre szabtak rendes szokásuk szerint.

Leírtam a kívánságaimat, feladataimat az új évre én is, és csak a nagy projekteket említve sem lett rövid a lista, így úgy tűnik, lesz tennivalóm idén is, ami bizonyos szempontból elég nagy szerencse.

Baluval kapcsolatban most nincs különösebb tennivaló, mióta úgy döntöttünk, lépni fogunk, és felkeressük az iskolapszichológust, netán elbeszélgetünk a gyerekek gyógypedagógusával, van-e valami szociális zavar Balázsnál is, addigra a fiú kicserélődött:) Barátnője van, aki kedves és okos lánynak tűnik, bár én még nem találkoztam vele (pénteken lesz esedékes), a suliban nincs vele baj (úgy általánosságban), decemberben szinte csak ötösöket szerzett, és még kémiából sem fog megbukni, ami nem mondható el az osztálya 30-40%-áról.. (és mivel az én egykori kémiatanáromról van szó, elmondhatom, hogy kicsit sem túlzóak a megjegyzések a tanerő alkalmatlanságát illetően, de ez nem számít, MÁR nem akar kémiából érettségizni, inkább fizikából, ahol a tanár nem az én egykori fizikatanárom, szerencsére).

Kristóffal szintén nincs különösebb teendőm, hitetlen a fejlődése, számol, már angolul is (ez utóbbit pedig senki nem tanította neki), újabban elkezdte a betűket nézegetni, és persze, vannak furcsaságai, de egy érdeklődő, cserfes kisfiú lett belőle, amilyen a korosztálya. Szerencsére a viselkedésproblémák nem érintenek minket súlyosan, sőt, még közepesen sem, abszolút érzem, hogy iszonyatos szerencsénk van Kristóffal, mert nagyon jó állapotú, nagyon okos és simulékony. Persze, ha egy átlag 4 éveshez hasonlítom, akkor eléggé ordít a különbség, de nem hasonlítgatok, örülök.

Zalán nehezebb dió, és ennek csak egyik oka a nembeszélés. Mert persze semmit, max, hogy aja. És ez nem anya, áá. Ez apa, és anya, és kérek valamit, és elmesélek valamit, és minden, amit ki akar fejezni. Tehát a világ minden dolga így interpretálódik Zalántól: aja.
A rosszabb, hogy egy igazi hisztizsák, akaratos, türelmetlen, dacos, rontópál, és nem ehhez vagyok szokva. Több fejfájást és kínos és keserű pillanatot okoz nekem ez a kölyök, mint minden egyéb. Mint a másik két gyerekem együttvéve az eltelt évek alatt. Persze azért van jó oldala is, nagyon szeret engem, és ragaszkodik hozzám a kerek szemű, mindig kapok puszit, és ölel és bújik. Csak ne ellenkezzem vele, mert akkor üt-vág, rugdos, ordít magából kikelve, de mégis figyelve, hogy ugyan mit reagálok, beadom-e a derekam. Rossz hírem számára, hogy nem.

Jancsi és én pedig angolt tanulunk - nekem nem akkora falat, a fennmaradó időben pedig jó lenne sokkal többet kettesben és együtt tölteni, ami okosabb időbeosztást és kevesebb héderezést kívánna, én pedig közreműködőbb gyerekeket.

Hát ennyi az új évi tervekről és a jelen helyzetről.