Jó lenne dokumentálni

... hogy mik vannak mostanában, de nincs energiám hozzá. Időm se nagyon, köszönhetően a legkisebbik igencsak kiszámíthatatlan alvási szokásainak. Mert való igaz, szinte minden 3-4. napra jut egy hosszú éjszakai alvás, de a többibe becsúszik egy-két minősíthetetlen, semmi sem jó, tekergőzős, nyafogós, sírós éjjel. Persze Őzalánsága kárpótolja magát egy-egy hosszabb délutáni alvással, így a mérlege végül pozitív, szemben a jó édesanyjáéval, aki már nem tud mellé heveredni délutánonként, lévén a nagyobbik-kicsi nem alszik már délután (mivel most, reggel 9-kor is épp a 13. alvásórájába kezdett bele, nem is nagyon csodálkozom).

De ez egy elfogadható éjszaka volt.

A fennmaradó időnk most is a karácsonyi készülődésre fordítódik. Az ajándékokat neten rendel(t)em, iszonyat praktikus, kihagyom a gyűlölt bolti túrákat, kajázásból nem csinálunk nagy hajcihőt, egyszerű receptekkel dolgozom, csak épp az alapanyagok lesznek csöppet különlegesebbek, pl. lesz egy kis lazac, mézes puszedli, ilyesmik. Sk ajándék pedig csak annak készül, aki megérdemli és értékelni tudja. Hmmm... nem sok ember jut eszembe, pedig amikor az ajándéklistát írtam, a "szűk" család is tekintélyes méretű volt.
A dekorálás pedig ma kezdődik, sok szép papírdíszt csinálunk (na jó, főleg én).

Az adventi naptárak 70%-os készültségben vannak, remélhetőleg ma este fel tudom tenni őket.

És nagyjából ki is fújt a készülődés, csak a programokat kellene még kitalálnom.

7végén Tomiéknál voltunk Balázzsal és Zalussal. Nagyon jól éreztem magam, Zalus is elemében volt, persze "rosszalkodott", és hozta a formáját, de mindenkit elbűvölt. Csak kapkodta a fejét, mennyi mindent lát, metrót, és plázát és villamost és millió rohanó embert. (Ez a rohanás Balázst is elképesztette, pedig csak 5 éve, hogy hazaköltöztünk onnan, akkor az volt neki a természetes, ma pedig szinte megrettent tőle.)

Szóval szuper hétvége volt, amennyire tudtam, kikapcsolódtam, beszélgettünk, feltankoltam olvasnivalólistával, és élményekkel, és sok szeretettel. Az egyetlen hely, ahonnan nem akarok félóra múlva hazarohanni.

Kristóf jól viselte a távollétet, kacagott, mikor meglátott minket, sok puszit kaptam (búcsúzáskor persze volt sírás mindkét részről), apával hippi-üzemmódban egész nap tévéztek, játszottak, és mentek, ha kellett, dolgozni, mert apa ügyeletes volt - na ez a rész azért nem volt teljesen konfliktusmentes.

Gyertyagyújtásra azért már itthon voltunk:) És holnap már december.