Oldalak

Zalan

Lilypie Fifth Birthday tickers

Kristóf

Lilypie Kids Birthday tickers

Balázs

Lilypie Kids Birthday tickers

2014. december 14., vasárnap

Karacsony

Persze van iden is. Valahogy igy nem olyan vicces, hogy dolgozom. Kicist mas az erzes. De azert keszulunk. Itteni szokas szerint mar december 1-jen feldiszitettuk a fat, csillag van a tetejen, ahogy azt Kristof kivanta. Es Zalannak is nagyon tetszett, napokig dobalta le a farol a gomboket, szerencsere egytol-egyig muanyag. Azert az igazi karacsonyt mi 24-en unnepeljuk, de Kristof szerint a Santa Claus hozza az ajandekokat (mar nem az angyalok). Zalan atmenetileg beleszeretett a Christmas Carol-okba, amugy is imadja a zenet, de mar o is csak angolul hajlando ezeket hallgatni, irto aranyos, ahogy idonkent angolul enekel. Mert persze, most mar o is angolul beszel. Magyarul mar nemigen mond semmit. Es persze, tovabbra sem kommunikal.
Bar azert erzem en a fejlodest, Sokat nez a szemunkbe, sokat jatszik, szeret olben lenni, es idonkent mar ugy is jelzi az igenyeit, hogy a szemunkbe nez. Es ha valami serelem eri, gyakran kiablaja, hogy nonononoooooo.
Persze az aggodnivalo egyenesen aranyosan novekszik, mert egyre tobb agressziv megnyilvanulasa van. Es meg birok vele. Meg csak 4.5 eves.

Egyik nap megprobaltam meghallgatni a kedvenc magyar karacsonyi dalaimat, Gryllus Vilmostol, es nem birtam. Persze hogy siras lett a vege. Vagyis a kozepe. Meg mindig itt kisert az a fajdalmas december, es persze akarmennyire is nem hianyzik Magyarorszag, a jelenlegi, azert hianyzik sok minden. Es ez nem baj, igazan, mert nem bantam meg semmit, de azert merhetetlenul duhos vagyok, mert elvettek tolem azt ami az eletem volt. A gyerekkori almaimat, a nyelvemet, a kulturamat? Nem tudom, es persze, hogy santit ez az egesz, mert senki nem fogott pisztolyt a fejemhez, hogy keressek mas otthont. De megis, kenytelen voltam, es uj otthonra leltem, es igazabol minden jo, de hat en akkor is magyar vagyok, es nem akarom szegyellni, hogy honnan jottem, es nem is teszem, de a vilagom akkor is kifordult a sarkabol (ha van ilyen kifejezes), igazabol semmi rossz nincs abban, hogy idonkent meggyaszolom.
Sokszor eszembe jut, hogy anno olvastam torteneteket olyan, kulfoldre szakadt hazankfiairol es lanyairol, akik az uj hazajukban sikeresek lettek, de az valahogy soha nem az elso generacio. Ezek az emberek altalaban mindig megemlitik azt is, hogy a szuleik mennyit kinlodtak, mire felepitettek valamit idegenben. En soha nem akartam ez a kinlodo lenni. Nem is gondoltam volna, hogy kepes lennek ra. Felelemmel vegyes tisztelettel gondoltam azokra, akik ezt meg merik lepni. Vegul is, ilyenkor azon is elgondolkodom, hogy sokat segitett ez az egy ev onismeretben is. Mert mar tudom, hogy erre is kepes vagyok. Egyedul, egy csaladdal a hatam mogott, de szinte megis teljesen egyedul felepiteni egy uj eletet is otthont. (persze ferj nelkul nem sikerult volna, nyilvan, de a melo oroszlanresze az enyem volt, es meg mindig az enyem) Tulajdonkeppen buszke vagyok magamra, es ez jot tett az onbizalmamnak. Remelem, lesz erom tovabbhaladni, es fejlodni, mert meg nagyon messze van a cel.

O, mindig ez van, tele vagyok gondolattal, es tortenettel, es ugy szeretnem leirni oket, de faradt vagyok, es inkabb csak pihennek. Majd januarban eleg sok pihenesre lesz lehetosegem, osszesen 14 nap szabadsagot irtam ki, ram is fer, mert nagyon sok a dolgom.

Nincsenek megjegyzések: