Kristóf, farsang, napirend

Fejben nagyon készült. Tudta, hogy farsang lesz, napok óta az "itt a farsang, áll a bál...' szólt, 3 versszakban, tánccal, felpróbálta a méhecske jelmezt, álarcot készített stb. Tudta, hogy farsang lesz, az oviba apai segítséggel mentünk, sütit vittünk..
És Kristóf nem volt hajlandó átöltözni:( Zalánnal maradtunk, míg a gyermekrehabon jelenésünk nem lett, addig hol táncolt, hol nem, de nem igazán értette, mi is zajlik.

A napirenden mindenáron a szerdai programot akarta kirakni - nagy torna van szerdánként, Ayres eszközökkel, utána zenés relaxálás -, és bőszen integetett, amikor elmentünk végül - olyan fél 11 magasságában.

Sokat töprengtem, aggódtam is érte, míg Zalus fejlesztése folyt, és persze gondolatban vertem a fejem a falba, miért is nem voltam képes egy vizuális segítséget összeütni, hogy tudom elfelejteni, hogy a változást elő kell készíteni. Annyira "jól működik" mostanában Kristóf, hogy úgy tűnik, hajlamos vagyok túllazázni a dolgot, és elfelejtem, hogy milyen nagy szükségünk van a vizualizálásra, és legfőképp, hogy mennyire megkönnyíti az életünket.

Persze, mikor ebéd után érte mentem már semmi gond nem volt, az óvónők mesélték, hogy meglátogatták a tübbi csoportot, Kristóf mindenhová bátran bement, sőt egy székfoglalós játékba is beszállt a szomszéd csoportban.

Másnap reggel, amikor megálltam a csoportszoba ajtajában nyomatékosan közölte, hogy "Szia anya, menj haza!" Na igen, nem árt, ha tudom, hol a helyem:)
Az ovis napirenden pedig ismét kirakta az elmaradt szerdai programot.