Kristóf az oviban

Ilyen beszokásról álmodik minden szülő:
Kristóf egy könnycsepp, szájgörbülés, nyafogás nélkül vette az akadályokat. Hiszti is volt persze, de nem azért, mert nem akart maradni, neadjisten, haza akart volna jönni, hanem nehéz volt alkalmazkodnia az otthoninál jóval szigorúbb szabályokhoz. Ez a drákói szigor persze annyit takar, hogy nem akart bemenni az udvarról, nem akart leülni enni, vagy épp nehezen várta ki a csoportszoba takarítását, nem értette, miért zárják be előtte az ajtót, mikor ő már játszana. Vagy tanulna. Vagy bármit tenne, csak az érdekes új helyen tegye.

Így megnőtt a kismanó, aki mára már mintaszerűen tartja a szabályokat, és az óvónők elmondása szerint úgy simult bele az ovi életébe, mint egy boldog kismadár. Nevet, csacsog, aktív, kedves,  barátkozó.
Nagyon jól fejleszthető - ezt már tudjuk:D -, nem agresszív, és okos.

És ami a legszebb, azóta ismét ugrásszerűen fejlődik a szókincse főleg, de a kognitív képességei is, jóban van a színekkel, formákkal, mostanában már számol is, irányokat tanulja, és elkezdett kérdezni :DD

9-en vannak a csoportba, mindannyian sni-s (sajátos nevelési igényű) gyerekek, már voltak fagyizni,
sétálni, vadasparkban, szüreteltek, szőlőt préseltek, minden nap élmény.
Nálunk az a szomorúság, ha nincs ovi, és nem tudunk menni a gyerekekhez, sajna péntek óta itthon van Kristóf egy kisebb, de lázas náthával, nagyon várja már a szerdát. (ha már itt tartunk, én is)

torna az első nap, és huncut-huncut Kristóf